Győri retro

2022.12.03. 09:43

Egy szinten volt az ETO a Milannal: idegenbeli gólok döntöttek az olaszok javára

A Győri ETO sok világhírű csapattal találkozott az európai kupaporondon. Ötvenöt évvel ezelőtt ezekben a napokban a Kupagyőztesek Európa Kupájában az AC Milan volt a zöld-fehérek ellenfele. A két mérkőzés 2-2-re, illetve 1-1-re végződött, az olasz csapat idegenben lőtt több góllal jutott tovább és a következő év tavaszán a Hamburger SV legyőzésével meg is nyerte a KEK 1967/68-as sorozatát.

Papp Győző

A Győri ETO, miután a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében a Ferencváros legyőzésével megszerezte a jogot, ismét a KEK-ben indulhatott. Az Európa Labdarúgó Szövetség (UEFA) tíz csapatot emelt ki, köztük az ETO-t is. Az első körben a ciprusi Apollon Limassolt búcsúztatta a vagongyári gárda, utána az AC Milan következett a 8 közé jutásért.

Világsztárok piros-feketében

Fortuna jóvoltából - akárcsak az előző évben, akkor a Fiorentina - az olasz kupagyőztes jutott az ETO-nak. Szusza Ferenc diplomatikusan így kommentálta a hírt: "Jó, hogy ilyen nemes ellenféllel játszhatunk, mint az AC Milan!"

Futballcsillagokból akkoriban sem volt hiány a Milannál. Ott játszott például Karlheinz Schnellinger. A szőke német védő az 1966-os angliai világbajnokságon ragyogó teljesítményt nyújtott, a kontinens egyik legjobb hátvédjeként tartották számon. A következő, mexikói vb-n emlékezetes góllal egyenlített az elődöntőben az olaszok ellen, megteremtve ezzel a hosszabbítás lehetőségét az NSZK válogatottjának.

A 33 svéd Kurt Hamrin a Fiorentina játékosaként már megismerte a győri poklot, most is úgy vélekedett, meleg meccsre lehet számítani. A vendégek nem voltak éppen rutintalanok, Cudicini kapus 32 éves volt, aztán az erős testi felépítésű, brazil származású Sormani, a Hidegkuti Nándor által a Fiorentinában felfedezett Malatrasi vagy a viszonylag fiatal Rosato is sok nagy csatát megért már. A csapat Benjáminja, üdvöskéje, gólkirálya Gianni Rivera volt, aki három évvel később megkapta az Európa legjobb labdarúgójának járó aranylabdát.

Az AC Milan az 1967/68-as kiírásban megnyerte a KEK-et.

A piros-feketék részéről Bruno Passalacqua főtitkár utazott Győrbe, hogy megbeszélje a részleteket, információkat gyűjtsön a helyszínről. Az első mérkőzés időpontjában gyorsan sikerült megállapodni a két klubnak (november 22.), a visszavágó azonban már több fejtörést okozott. Az ETO egy héttel később szeretett volna játszani, az olaszok pedig december 7-ét javasolták. Végül ez utóbbi lett a találkozó napja.

Az AC Milan volt az egyetlen csapat a kupaellenfelek közül, amely nem Győrben és nem is Budapesten szállt meg, hanem Sopronban a Hotel Fenyvesben (a mai Lövér Szálló). A tervezett különgép helyett menetrend szerinti repülőjárattal érkeztek Bécsig, a magyar határon pedig már az ETO vezetői várták őket. Dolati menedzser és a csapat szakácsa is ott sorakozott a "fogadó bizottságban", mert ők már egy nappal korábban megérkeztek, amolyan szálláscsinálóként.

A határon álló autóbusz ajtajában elsőként Nereo Rocco edző jelent meg, őt pedig Cesare Maldini másodedző követte (az egykori kiváló labdarúgóból később neves tréner lett, aki Olaszországban szövetségi kapitányságig vitte és a franciaországi vb-n ő vezette a Squadra Azzurát. Nem kevésbé híres a fia sem, Paolo Maldinit a világ egyik legjobb bal oldali játékosának tartották.

Az olaszok amúgy semmit sem akartak a véletlenre bízni, a szakács többek között spagettit is hozott magával Sopronba. Ez volt a csapat első napi vacsorája, ám hozzá eredeti magyar bort ittak a játékosok, ugyanis titokban finom soproni Kékfrankost rendeltek fel a szobáikba.

Lezáratták a bejárati kapukat

Már sűrű sorokban sétált a szurkolósereg az ETO-stadion felé, amikor a Milant szállító autóbusz megérkezett a meccs színhelyére. Egy idő után le kellett záratni a bejárati kapukat, mert a rekordközönség valamennyi talpalattnyi helyet megtöltött. A futópálya is tele volt ideiglenes ülőpadokkal, s csak egy rögtönzött drótkerítés választotta el a nézőket a három méterre lévő pálya szélétől. Indulók pattogó hangjai, a gyepen muzsikáló zenekar tüzelte az amúgy is felfokozott hangulatban lévő szurkolókat.

Szusza Ferenc aggodalommal tekintett a mérkőzések elé: – Nem a legjobbak az előjelek. Olaszországban nemrégiben indult a bajnokság, mi pedig megerőltető sorozat végén vagyunk. Két éve nem volt komoly pihenés - nemzetközi és hazai kupa, bajnokság -, idegi fáradtság érződik a játékosokon.

A középkezdés előtt Orbán és Rivera a svájci Gottfried Dienst előtt fogott kezet. A kor egyik leghíresebb játékvezetője irányította például két évvel korábban a zöld-fehér győzelemmel végződött Juventus-Ferencváros VVK-döntőt, valamint az 1966-os angliai világbajnokság fináléját, amelyen az emlékezetes Hurst-gól esett. Még ma is vitatkoznak rajta a résztvevők, a nézők, a szakemberek. Tudniillik, hogy az angol játékos lövése után a felső léc alsó lapjáról levágódó labda a gólvonal előtt vagy mögött ért e földet. Számítógépekkel próbálják igazolni vagy cáfolni a bírói döntés helyességét. Talán nem véletlen, hogy a világbajnoki címet nyert angoloknál bent van a labda, a vesztes németeknél pedig nem esett gól. Egy tény, arról a vb-döntőről a krónikák már ezt jegyzik: Anglia-NSZK 4-2.

A magyar labdarúgás szempontjából is jelentőssé vált később a világhírű Dienst és Palotai Károly között létre jött találkozó. A németül kiválóan beszélő egykori ETO-játékos – akit korábban búcsúztattak az aktív játéktól – örök barátságot kötött a svájci dirigenssel, aki egy "varázssíppal" ajándékozta meg őt. Sokak szerint ezzel indult el világhódító útjára. Egy tény, legalább olyan sikeres lett, mint a "tanítómestere", hiszen három világbajnokságon és két olimpián működött, két BEK-, valamint KEK- és UEFA-kupa döntőt vezetett. Később a FIFA JB tagja lett, az egyesült államokbeli vb-n kiváló sportdiplomáciájának is jelentős szerepe volt abban, hogy Puhl Sándor kapta meg a döntő vezetését.

Győrfi László kétszer beköszönt

Orbán Árpád és Gianni Rivera kézfogása a győri meccs előtt.

A mérkőzésen idegesen kezdett mindkét csapat, s ahogy teltek a percek, először az ETO nyugodott meg. Többet támadott, mint neves ellenfele, az első jelentősebb védést mégis Tóth Lászlónak kellett bemutatnia, a gólra éhes Sormani elől csípte el a labdát. Az olasz védelem határozottan, keményen rombolt, a rafinált győri csatároknak azonban sikerült rést ütniük az áttörhetetlennek tűnő falon: Keglovich beadását Belli kiütötte, pontosan Szalóhoz, aki mellre vette a labdát, ám az üres kapu mellé emelt. Öt perccel később viszont jött a hideg zuhany. Orbán megszerezte a labdát az erőszakos Sormani elől a győri 16-osnál, ám rosszul találta el, a segíteni igyekvő Izsáki pedig lyukat rúgott, így Sormani lecsapott a tálcán kínálkozó lehetőségre és élesen a léc alá lőtt. Ezzel vezetett a Milan. 0:1.

Az ETO tartását mutatja, hogy a nagy hibákat követően sem omlott össze, sőt, erősítette a támadásait. Előbb Nellnek tapsolt a publikum, majd Stolcz forgatta meg Schnellingert, aztán Kiss bombáját ütötte szögletre Belli. A nagy nyomás hatására erősödött a szurkolók hangja is. Varsányi végzett el szögletet, éles, lapos beadását Stolcz átlépte és az érkező Győrfi közelről, Bell lába között megszerezte az ETO egyenlítő találatát. 1:1. A félidő hátralévő percei is izgalmasan alakultak: Szaló és Kiss lövését a milánói kapus, Hamrin fejesét pedig a felső léc hárította.

Szünet után is lüktetett a meccs, amelyben meghatározó szerepe volt a taktikusan játszó győrieknek: hol átengedték a területet az ellenfelüknek, hol pedig átvették a játék irányítását. Ahogy közeledett a hajrá, mind inkább fölénybe kerültek a fehér mezesek: levegőben lógott a hazai gól, olykor csak a szerencse mentette meg a Milant. A 81. percben szöglet következett, amiből Szaló Somogyi elé tálalt, aki az örök lesipuskás Győrfit kereste. Nagyszerűen varázsolta a labdát a középcsatár fejére és "Pöttyös" nem is hibázott. 2:1. Lélekben talán még a győri játékosok is örvendeztek, amikor egy perc múlva Rivera pompás labdával ugratta ki a fedezetlenül maradt Sormanit, aki jobbal a bal sarokba bombázott, így végül 2:2-es döntetlen született.
Minden olyan jelzőt leírtak, elmondtak erről a kilencven percről: vérbeli csata, nagy iramú mérkőzés, élvezetes kupaküzdelem, igazságos eredmény, amely hűen kifejezte a látottakat. Ma már történelem, az ETO mindvégig egyenrangú ellenfele volt a világhírű Milannak.

Szusza Ferenc ezt mondta: - A döntetlent igazságosnak tartom. Nagyon sportszerű mérkőzés volt. Remélem, a játékosaink tanultak ebből a találkozóból.

Hidegkuti Nándor, az ETO egykori edzője: - Nagyjából erre számítottam. Sajnos, az ETO a jól szervezett támadásokból az idegeskedés és a nagy tét miatt nem tudott többet befejezni. A felfedezettjeim, mint Malatrasi és Rosato, jól játszottak.

Nereo Rocco elégedettségének adott hangot a 2:2 birtokában: - Kitűnő, sportszerű, izgalmas és érdekes mérkőzés volt. Szerencsés taktikai húzásnak bizonyult, hogy a győri jobbösszekötőre állítottam Rosatót. Lodetti és Rivera a középső harmadban szervezte a védekezést és indította a támadásokat. Elégedett vagyok az eredménnyel, a játékosaim teljesítményével.

Bruno Passalacqua: - Számítottunk arra, hogy a győri csapat otthonában igen nehéz ellenfél lesz és ebben nem is csalatkoztunk. A mérkőzésnek voltak olyan szakaszai, amikor nagyon féltem, hogy több gólt is kapunk. Ekkor védekezésünk megingott és a győri csatárok hibáinak köszönhetjük, hogy nem találtak a hálónkba.

Gottfried Dienst: - Azt hiszem, mindent elárul ha azt mondom: szívesen vezetném a visszavágót is... A két csapat játéka rokonszenves emlék marad a számomra.

Mint ahogy a győrieknek is az a mai napig. A Magyar Televízió felvételről adta a második félidőt, így "ország-világ" tanúja lehetett annak, hogy az ETO rendkívül közel állt a meglepetéshez. A találkozó egyik hőse kétségkívül a két gólt szerzett Győrfi László volt, aki mindig erre a kilencven percére gondolt vissza a legszívesebben.  

A két gólt szerző Győrfi László mellett balra Giovanni Trapattoni, aki később a Juventus, majd a Benfica edzőjeként is járt Győrben.

Izsáki Lászlónak erről anno egy érdekes történet jutott eszébe:– Az olasz klub vezetői a régi pályán nézegettek a lelátó és a pálya között, amikor feltűnt a középcsatárunk, Győrfi Laci egy Dongón ülve. Talán még vannak, akik emlékeznek rá, ez egy kerékpárra szerelt kismotor volt. Győrfi kiabált: »Vigyázzatok, mert nem jó a fékem!« Az olaszok persze egy kukkot sem értettek belőle, ezért alig tudtak félreugrani a robogó Győrfi elől. Amikor meghallották, hogy ő lesz a másnapi meccsen a középcsatárunk, dőltek a nevetéstől. A meccsen aztán már nem volt olyan jókedvük, mert Laci két gólt is lőtt a Milannak.

Meglepetés közelben Milánóban

Felfokozott hangulatban készülődött az ETO a milánói visszavágóra, a kötelező optimizmusnál több volt a csapatban és a szurkolókban egyaránt. 
Szusza Ferenc szavai is bíztatólag hatottak:

- Nyílt sisakkal lépünk pályára a San Siro stadionban, ugyanis nincs mit veszítenünk. Támadni fogunk, mert a Győrött kapott két gól sajnos nagyon sokat jelent a milánói csapatnak és jó lenne behozni ezt a hátrányt mondjuk úgy, hogy mi szereznénk meg a vezetést és talán a győzelmet is. A Milan klasszis csapat, de mint a győri mérkőzés is bizonyította, lehet ellene eredményesen játszani. Ha jól megszervezzük a védelmünket és a csatársorunk minden tagja szívvel-lélekkel, gólra törően játszik, akkor megtettünk mindent és jogosan bizakodunk.

Milánóban szívélyes fogadtatásban részesült az ETO, sőt az újságírók, tv- és rádióriporterek hada jelezte, olasz honban komolyan veszik a visszavágót, bár a hazai lapok egyértelműen a bajnokságban listavezető Milant tartották esélyesnek.

A híres San Siro stadionban (ma már Giuseppe Meazza is a neve) 30 ezren foglaltak helyet a lelátón, amikor elkezdődött a mérkőzés. A győriek számára úgy, mint egy álom. A hetedik percre ugrott az óra mutatója, amikor Nell indításával Varsányi szélsebesen elszáguldott a jobb oldalon. A beadását Szaló kapta, aki ügyesen lefordult a védőjéről, majd 12 méterről élesen a bal sarokba lőtt. 1:0 az ETO javára. Két perc múlva Stolcz ment el a jobbszélen, de a beadását Győrfi nagy helyzetben elhibázta. Vajon mi lett volna a végeredmény, ha már akkor 2:0 a győriek javára!? 

Varsányi Tibor kapura tör Karlheinz Schnellinger mellett, mögötte Nell Lajos.

Alig több mint húsz percnyi játék kiegyenlített a Milan. Rivera állította le szabadrúgáshoz a labdát a 16-os oldalvonalánál. Lágy középre ívelése átszállt a győri védelem feje felett és a résen lévő Prati a napba néző Tóth mellett a hálóba csúsztatta a labdát. 1:1.

Szusza Ferenc egy-két taktikai utasítása megnyugtatta a győri játékosokat, akik a hatékony lestaktika segítségével biztosan romboltak és ellentámadásokra is vállalkoztak. Két perccel az első félidő vége előtt lábról lábra szállt a labda - Keglovich-Nell-Kiss-Somogyi volt az útja - végül a fiatal játékos középre ívelt, ahol Győrfi emelkedett ki a védők közül és nagyszerűen fejelt kapura, ám a gólba tartó labdát Belli az utolsó pillanatban szögletre ütötte.

Érezte a Milan, hogy ebből még baja is lehet. A szünet után óriási rohamokba kezdett, valósággal a kapuja elé szegezte az ETO-t. Érdekes módon a mérkőzés hajrájára sikerült kitörni a piros-feketék szorításából. Egy ízben Stolcz hagyta faképnél Schnellingert, csak röviden tudtak előle tisztázni a védők, a labda Izsáki elé pattant, de az ő lövése elakadt egy emberben. Néhány perccel később megint Izsáki volt a főszereplő. A másik kapunál gólhelyzetben szerelte a svéd csatárt, Hamrint. A 88. percben az ETO feltehette volna a koronát a két mérkőzésen mutatott játékára, ám egy gyönyörű győri támadás végén Győrfi fejese egy arasszal sajnos fölészállt és ezzel elszálltak a továbbjutási remények is, mert a nyugatnémet Fritz hamarosan hármat fújt a sípjába és ezzel a Milan játékosok karja lendülhetett a magasba.

Keglovich László: – A mérkőzés hajrájában teljesen beszorítottuk a Milant, egy kapuztunk velük, a világsztárok szinte arra rúgták a labdát, amerre álltak.

Szusza Ferenc: - A továbbjutást Győrött veszítettük el, az eredményt igazságosnak tartom. Újabb hasznos nemzetközi tapasztalatokra tettünk szert. Rendkívül sajnálom, hogy a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni.

Az ETO 1-1-es döntetlenre végzett a híres San Siróban.

Nereo Rocco: - A játék nem volt olyan lendületes, izgalmas és érdekes, mint Magyarországon, de az eredmény igazságos. Nekünk meg külön is jó, mert mi jutottunk tovább.

A Milan játékosaiban sem múlt el nyomtalanul a két mérkőzés, mert amikor tizenöt évvel később Gianni Rivera ismét Magyarországon járt - akkor a Haladással játszott a Milan a Közép-európai Kupában - élénken emlékezett a történésekre és dicsérte az egykori ellenfelet.
"Meglepett minket az általunk addig alig ismert ETO kulturált játéka, amivel a Puskás-féle aranycsapat erényeinek néhány elemét is felvillantotta."

Izsáki László szerint óriási balszerencsével estek ki

Napjainkban alig elképzelhető, hogy az ETO (vagy bármely magyar csapat) ilyen szoros páros csatát vívjon az európai kupaporondon a Milannal. Somogyi József: – Büszke vagyok rá, hogy fiatalon - a BEK kivételével - valamennyi nemzetközi kupában pályára léptem az ETO-val és a világhírű csapatoknak is egyenrangú ellenfelei voltunk. Lehetne elfelejteni a régi pályát, ahol még a salakon is ültek egy Fiorentina vagy egy Milan elleni meccsen? Ma is borsózik a hátam, ha visszagondolok arra a hangulatra, a nagyszerű játékra. A szurkolók szintén így lehetnek, mert később a Rába-gyárban sokszor megállítottak és felelevenítettek egy-két jó mérkőzésemet vagy szép gólomat.

Izsáki László anno szívesen idézte fel az olaszok elleni csatákat: - A legcsodálatosabb emlékem a Fiorentina legyőzéséhez fűződik. Kint kikaptunk, itthon idegenben lőtt gólokkal az olaszok álltak továbbjutásra, amikor nem sokkal a befejezés előtt Orbán Árpi betalált Albertosi hálójába. A négy-kettővel aztán mi mehettünk tovább. Érdekesség, hogy a világhírű svéd Kurt Hamrin, aki a válogatottban és az olasz bajnokságban is remekelt, kétszer volt az ellenfelem. A Fiorentinában és a Milanban négy meccsen egy gólt sem tudott lőni mellettem, bár ebben volt szerepe Tóth Lacinak is, aki remekül védett nálunk.

A Milannal szemben egyébként óriási balszerencsével estünk ki. A visszavágón jól játszottunk és közel voltunk a meglepetéshez. Egy ízben Stolcz szépen elment Schnellinger mellett, beadott, Győrfi pedig mivel fejjel nem érte el a labdát, belebokszolt egyet. A labda kapura ment, Belli bravúrral kiütötte, a játékvezető pedig szögletet ítélt. Ezek szerint ha Belli nem hárít, akkor kettő-nullra vezetünk és valószínű, tovább is jutunk. A világhírű Milan így is csak egy potyagóllal tudott csak kiegyenlíteni. A San Siro stadion fedett lelátói között besütött a nap, és a pálya egy része árnyékba került. Rivera szabadrúgásánál a napból előbukkanó labdát Tóth Laci elvétette, Kiss Dzsoni meglökte a felugró Pratit, akiről a labda bepattant a kapunkba. Ezzel a góllal estünk ki...

Meccskönyvek

1967. november 22.
Győri Vasas ETO-AC Milan 2:2 (1:1)
Győr, 20.000 néző. V.: Dienst (svájci).
ETO: Tóth - Keglovich, Orbán, Izsáki - Nell, Kiss - Stolcz, Varsányi, Győrfi, Somogyi, Szaló. Edző: Szusza Ferenc.
Milan: Belli - Anquiletti, Malatrasi, Rosato, Schnellinger - Lodetti, Trapattoni - Hamrin, Sormani, Rivera, Rognoni. Edző: Nereo Rocco.
Gsz.: Győrfi (2), ill. Sormani (2).

1967. december 7.
AC Milan-Győri Vasas ETO 1:1 (1:1)
Milánó, San Siro stadion, 30.000 néző. V.: H. Fritz (NSZK-beli).
Milan: Belli - Anquiletti, Malatrasi, Schnellinger - Trapattoni, Rosato - Hamrin, Lodetti, Prati, Rivera, Rognoni. Edző: Nereo Rocco.
ETO: Tóth - Keglovich, Orbán, Izsáki - Nell, Kiss - Stolcz, Varsányi, Győrfi, Somogyi, Szaló. Edző: Szusza Ferenc.
Gsz.: Prati, ill. Szaló.

 


 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában