Bajnoki címet szerzett, sportlapot alapított és cégeket vezetett

Győrben kezdte újra az atlétikát

Panyigay Lajos 1893. március 24-én Talpason született, Aradon az állami főreáliskolába járt, majd a Kereskedelmi Középiskolában végzett. Már fiatalon megmutatkozott a sport iránti vonzalma. A városban az ATK színeiben kezdett versenyezni, aztán 1911 júliusában átigazolt az Aradi AC-be. Kezdetben a juniorok között nyert, korosodva a felnőttek mezőnyében indult, ahol szintén eredményesnek bizonyult. Sprint távokon, gátfutásban és gerelyhajításban is jeleskedett, de egyértelműen magasugrásban volt a legjobb.

A Sporthírlap 1913. szeptember 18-án arról számolt be, hogy „Panyigay Lajos, a tehetséges aradi all-round atléta és Zsiday István a kitűnő szegedi sprinter Budapestre kerülve belépett a BEAC-ba.” Utána ősztől a neve után továbbra is az AAC szerepelt a versenyeken. Ugyanez a lap írta 1914 májusában, hogy Délmagyarország távolugró bajnoka az Aradi Atlétikai Clubból átlépett az Aradi Torna Egyletbe, mert „régi egyesületében pang a tréningélet.”

Úgy tudni, Aradról még a trianoni döntés előtt, 1919-ben érkezett Győrbe. A Nemzeti Sport 1921. május 23-án jegyezte meg róla: a Dunántúli AC atlétája szorgalmasan edz s emellett a fiatalokat tanítja.

„Panyigay Lajos 177 cm-es magasugró eredménye a győri propagandaversenyen őszinte csodálkozás tárgya volt. A régi gárdának ez a fáradhatatlan és lelkes tagja Aradról Győrbe költözvén azonnal hozzálátott a város atlétikájának megszervezéséhez. Az új pálya felépítésében oroszlánrésze van. Hogy jó példával járjon előre, több évi szünetelés után tavaly ismét felhúzta a szöges cipőt és bár az első eredményei bizony gyengék voltak, csüggedés nélkül dolgozott tovább s az idén már egymás után javítgatva a kerületi rekordot, két hete 176 cm-es eredménnyel lepett meg mindenkit. Azoknak pedig, akik kétkedéssel fogadták ezt a teljesítményét, a propagandaversenyen a MASz ellenőrzése mellett tett bizonyságot a képességeiről, nem kisebb embereket hagyván maga mögött, mint Magyar (MTK) és Pesti (FTC) bajnokokat. Ugrásának értékét emeli az a körülmény, hogy a rendezésben és a pálya előkészítésében még a verseny lefolyása alatt is tevékenyen részt vett” – írták róla 1921-ben.

A Győri Újság szerint abban az évben szeptember 4-én 3500 néző előtt tartották meg az Erzsébet ligeti DAC-sporttelep avatását. Zuber Ferencnek, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökének vezetése alatt mintegy száz fővárosi atléta - köztük országos rekorderek, bajnokok -, vett részt a versenyen, sokan indultak a vidék legjobbjai közül is. Panyigay kerületi bajnoki csúcsot ért el és 179 cm-rel a harmadik helyen végzett.

A verseny után Farkas Mátyás polgármester lelkes beszéddel avatta fel a pályát, kiosztotta a tiszteletdíjakat és az érmeket, a jeles napot este a Royalban társas vacsora zárta.

Tüntetett a közönség, de megnyerte a magasugrást

Molnár Béla az ETO tagjaként 1917-ben diszkoszvetésben nyert országos bajnoksága után a következőre győri aranyéremre 1922-ig kellett várni.

A Nemzeti Sport egy nappal a bajnoki program előtt latolgatta az esélyeket. Magasugrásban Magyar József (MTK) a címvédő 184 centiméterrel, a legjobb bajnoki eredményt (188 cm) klubtársa, báró Wardener Iván tudhatta magáénak, öt évvel korábban érte el. Magyar hosszas betegeskedése folytán ezúttal nem indult, a nagy esélyesnek tartott Gáspár Jenőt pedig tavaszi nagy formája után szintén betegség gyengítette le, viszont még így is a bajnoki cím biztos várományosának tartották: „Panyigay és az MTK képviselői indulnak ellene, de kevés reménnyel”. Az NS tippje ez volt: 1. Gáspár 180 cm, 2. Panyigay 177 cm, 3. Petrasovszky 177 cm.

Elérkezett a verseny napja, 1922. július 3. Az Üllői úton mintegy 4000 néző volt szemtanúja a magasugrás izgalmainak. Panyigay a 177 cm-t érintéssel bár, de elsőre ugrotta, míg Gáspár, akinek „rohama vesztett energiájából és lépései valamivel rövidültek, mindig messziről dobbantva a l77-et kétszer leverte. Ezután kétszer keresztezett, ami a szabályok értelmében egy eredménytelen kísérletnek számított és így három kísérletet követően kiesett a további versenyből.” A szurkolók Gáspárral szimpatizáló része azonban – talán a szabályokat nem kellően ismerve – tüntetésbe kezdett, ízléstelenül viselkedett Panyigayval szemben, aki pedig a versenybírói döntésről igazán nem tehetett. „Sajnálattal látjuk, hogy az atlétikának ez idáig mindenkor szakértő, intelligens közönsége úgy látszik, egy kültelki futballpályán képzelte magát, ahonnan bizton hisszük, hogy az új szabályoknak a köztudatba való bejutásával az aggasztó jelenség nem fog többé mutatkozni.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a vidék tegnap is becsülettel állta meg a helyét, tanúságot téve arról az őserőről, amely csonka hazánkban még feltárásra vár. Teljes elismerés illeti a MAsz-t azért, hogy a vidéki bajnok indulását elősegítette; az eredmény azt mutatja, hogy a vidékkel ma már számolni kell” – értékelt a Nemzeti Sport.

A Szózat című lap többek között ezt írta: „A közönség sokáig hangos tiltakozással tüntetett kedvence mellett, aminek a derék győri atléta, Panyigay Lajos itta meg a levét, mert a nagy zajban elidegeskedte a versenyt és ezért csak 177 cm-rel nyerte meg a bajnokságot” – ezzel a győri DAC történetének első országos bajnoki címét szerezte.

„Panyigay Lajos arra a kérdésemre, hogy, mért ugrott ilyen keveset, azt válaszolta, hogy azoknak a kódis pestieknek untig elég volt ez a rövid kis eredmény is, tehát velük szemben nem kellett magát megerőltetnie” – olvasható róla többek között a vitriolos tollal megírt Sportrókaportrék sorozatban a Dunántúli Sport Újságban 1923. július 30-án.

Még azon a nyáron sokkal jobb eredményeket ért el, mint amivel a bajnoki aranyat megszerezte. A Győri AC versenyét 181 centivel nyerte meg: a Sporthírlap szerint ezzel megmutatta, hogy méltó volt a bajnoki címre. Győzött Dorogon is, majd Bécsben a WAF rendezvényén - nehéz, órákig tartó viadal során, ahol az ugrókat még az erős napsütés is zavarta - a dobogó legalsó fokára állhatott.

A Nemzeti Sport összegzése szerint az év legjobb eredményei magasugrásban: Gáspár Jenő (BBTE) 186 cm, Balla Kálmán (Pápa) 181, Panyigay Lajos (Győr) 181.

A finnek készítettek egy európai statisztikát – bár ebből az angolokat sajnálatosan kihagyták - a nemzeti atlétikai bajnokságok eredményei alapján. A Sporthírlap szerint "az öregekhez tartozó" Panyigay a 6. helyen végzett a nemzetközi rangsorban.

A sajtópletyka szerint 1923 januárjában a győri Hungáriába igazolt volna, de ez a hír tévesnek bizonyult. Annál is inkább, mert az erejét a következő években jobbára már nem a versenyzés kötötte le. A DAC atlétikai szakosztálynak vezetőjeként, később a klub egyik al-, majd pedig társelnökeként fáradozott, de emellett számos más területen is találkozhatunk a nevével.

Jégpályától a kerékpáron át a sakkig

Az Erzsébet ligeti Sportpálya Bizottság és néhány sportegyesület tagjai bámulatos kitartással hozták létre a Bisinger tornakert területén a jégpályát. A munkálatokat a bizottság részéről Panyigay Lajos felügyelte. 1922. január 15-én, vasárnap nagy havazás közepette nyílt meg az Andrássy úti „műjégpálya”, ami minden tekintetben megfelelő volt és elbűvölte a korcsolyázás híveit. A jeget rendszeresen söpörték, éjjelente felöntötték, így mindennap friss jégen lehetett korcsolyázni. Hetente kétszer katonazene is szórakoztatta a publikumot. A bevételt az Erzsébet ligeti sportpálya fejlesztésére, öltöző létesítésére szerették volna fordítani, azonban a tervezettnél rövidebb ideig tarthatott nyitva. A Győri Hírlap 1922. február 19-én írt cikke szerint a korcsolyapálya bezárt, mert az éjszakánkénti hangos jégkészítés zavarta a környék lakóit.

A Nemzeti Sport 1923 januárjába így írt: „Az a helyes idea, amelyet a MASz a vidéki szakoktatók (vándortrénerek) rendszeresítése iránt felvetett, mindig szélesebb hullámokat ver az országban és bár a tervek megvalósulása még az OTT, illetve a kultuszminiszter segélyétől függ, azt már ma is meg lehet állapítani, hogy a MASz-nak ez az újítása mindenképpen helyes, időszerű és megértésre is talált. A vidéki bizottság szerdai ülésén foglalkozott a legújabban beérkezett levelekkel. Örömmel vette tudomásul, hogy Panyigay Lajos költségmegtérítés nélkül vállalja a győri atléták tréningjének irányítását.”

A DAC-nál betöltött funkciói mellett – a klub közgyűlése 1939-ben örökös tiszteletbeli elnökének választotta meg - meg kell említeni, hogy az Állami Révai főreáliskolánál a sportkör vezetésének tiszteletbeli tagja, a városnál pedig a sportbizottság tagja volt. Testnevelési bizottsági ellenőrként alkalmazták 1929 decemberéig. „Győr szab. kir. város testnevelési bizottsági ellenőri állásáról Panyigay Lajos tejközponti igazgató lemondott, helyére egyhangúlag Greschner Dezső vezető főoktatót választották meg”.

A Magyar Sakkvilág, 1923. november 1-jén arról írt, hogy az országos szövetség elnöksége a következő évi kongresszus és verseny előkészítéséhez híven meglátogatta a Győri Sakkört, ünneppé avatva ezzel az október 14-i vasárnapot. A programban egy sakkmérkőzés is szerepelt, ezen az Angol-Magyar Bank csapata elleni győztes győri együttes tagjaként Panyigay egy partit nyert.

Az északnyugati kerületben a MASz alelnöknek szavazta meg és hasonló tisztet töltött be a Magyar Kerékpáros Szövetségnél is. Aktív szerepet vállalt egy győri profi bokszviadal szervezésében.

Sportlapot alapít és főszerkeszt Győrött

A már említett Sportrókaportrékban többek között ez áll róla: „Panyigay Lajos azon ritka individuumok egyike, amelyeknek komikus és groteszk tulajdonsága elenyészően kevés van. Annyira egyéni, hogy hasonlítani nagyon nehezen lehet. Külön típus és mint sportember is már iskolát teremtett a gentlemanek sportéletéből és nagyon művésziesen oldotta meg a sportéletnek a privát élet terheivel való párhuzamosítását. Atléta a szó legszorosabb értelmében, annyira rabja és fanatikusa minden szabadtéri sportnak, hogy az majdnem annyira hozzánőtt, mint a kedves kis tej bacillusok. (…) ...”A tejüzem egy nagyszerű vállalkozás, ellátja gyermekeinket és jó magunkat tejjel és tejtermékkel, a sportnak azonban nagy kárt okoz, elvonja a legideálisabb sportembert az egyetlen kiemelkedő és fővárosi viszonylatban is nagy tehetségű atlétát: Panyigay Lajost, ki mióta a tejüzemet vezeti, nem ér rá aktive sportolni és így elvesztette városunk sportja az egyetlen olyan emberét is, aki biztos esélyekkel indult az országos versenyeken is.”

(…) ...”Panyigay Lajos józan, több ész, mint hír sportember, nagy szorgalommal és céltudatos tréninggel küzdötte fel magát a legelsők közé és ha visszatér szerelméhez, az ugrómércéhez, akkor még sokat várhatunk tőle, mert ő az az ember, aki csak előre fejlődhet és vissza soha.

Neki köszönheti szerény lapunk megszületését is, amelynek, mint főszerkesztője és zseniális irányítója. Panyigay Lajos ha nem is aktív a lapírásban, de a neve vonzerő.”

Ő beszélte rá 1923-ban Berger Zoltánt a Dunántúli Sport Újság kiadására, tulajdonképpeni újraindítására - a DSÚ 1913 szeptemberében három számot élt meg - és a népszerű lapnak ő lett a főszerkesztője. Később dr. Csányi Józseffel együtt az újság tulajdonosává és kiadójává is vált. Ez a korszak egészen 1930-ig tartott, utána a Dunántúli Sport Újság felelős szerkesztője dr. Erdély Ernő lett. Maga a lap 1939-ig létezett.

A Magyar Sportújságírók Egyesületének Panyigay 1928. április 17-től 1930-ig volt tagja.

Magánélet és vezető beosztások a munkahelyeken

Az 1924. január 27-én megjelent Felső Dunántúl szerint dr. Bolgár Sándor és Panyigay Gyula tanúk előtt esküdött örök hűséget egymásnak Panyigay Lajos és Geiszler Mária. Másfél évvel később kislányuk született: „Családi öröm érte Panyigay Lajost, lapunk felelős szerkesztőjét, aki egyben a MASZ északnyugati kerületének alelnöke is, felesége a hét folyamán egészséges leánykával ajándékozta meg. A családi esemény alkalmával a sportemberek tömege kereste fel a népszerű sportembert jókívánságaival” (DSÚ, 1925. 10. 05.).

Civil foglalkozását tekintve a Győr vidéki Mezőgazdák Tejszövetkezeténél az 1922. október 10-i igazgatósági ülés határozata alapján ügyvezetőként jegyezték be. Később a Sopron, Győr és Vas megyei Tejgazdasági Rt. egyik ügyvezetője lett, majd az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ 1934 júliusában cégvezetővé nevezték ki. Elhagyta Győrt, Pécsre, majd Budapestre teszi át székhelyét. A Pécs-Baranyai Automobil Club tagja.

Az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ 1939 januárjában cégvezetői tisztét megszünteti. A negyvenes évek közepén szegedi cégekkel kapcsolatban találkozhatunk vele, öt évvel később a budapesti Danuvia Ipari- és Kereskedelmi Rt. a munkahelye.

Panyigay Lajos neve már sportberkekben is régen feledésbe merült, csak a régmúlt után érdeklődők emlékezetében él tovább. A DAC színeiben szerzett bajnoki címével azonban beírta magát Győr sporttörténetébe és a magyar atlétika históriájába is.

Az anyaggyűjtéshez nyújtott segítségért köszönet Antaliné Hujter Szilvia osztályvezetőnek (Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, Helyismereti Osztály).