Az írófejedelem győri villámlátogatása – Thomas Mann mindig szívesen emlékezett a Radó-szigetre – korabeli fotók

Igaz szóbeszédek

Ha rákeresünk Győr és Thomas Mann nevére, még a Google is néma marad. Tavaly év eleji cikkünket dobja fel egyedüliként, amelyben röviden már megpendítettük a témát. Egykori kiváló újságíró kollégánkat, Imre Bélát is foglalkoztatta Mann győri tartózkodása, s az erről szóló „szóbeszédeket” hangulatos írásban összegezte a Kisalföld 1982. március 14-én jelent vasárnapi számában.

A Nobel-díjtól a száműzetésig

Mann karakteres személyiség volt, korának meghatározó alakja; ahol megjelent, óriási érdeklődés kísérte minden lépését. Mai divatos szóval élve igazi „szupersztár” volt, aki végig szilárd erkölcsi talapzaton állt a második világégést megelőző hat és fél évben. Ha a győri látogatás előtti időszakot vesszük nagyító alá az életéből, két fontos eseményt kell kiemelnünk. Mann 1929-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, kifejezetten „A Buddenbrook ház” című regényéért.

Ami hangos szócsatát eredményezett közte és a svéd ítészek között, ám végül adósságban úszó gyerekei nyomására minden sértettsége ellenére Mann átvette a díjat, s az érte járó 200 ezer márkát. (Mai árfolyamon több mint félmillió euró volt a jutalom.) Mire a botrány elcsendesedett, Mann-nak menekülnie kellett a hazájából: a kezdetektől élesen bírálta Hitlert és a nemzetiszocializmust. Száműzetésének első évében Zürich közelében telepedett le.

A Balaton helyett Győrbe látogattak

Thomas Mann a ’30-as évek közepén többször járt hazánkban, a győri villásreggeli idején Bécsből tartott Budapestre. Magyarországi kalau­za egy későbbi Kossuth-díjas író volt, aki elsősorban mégsem írói munkásságával, hanem mecénási szerepével „vonult be” a tankönyvekbe. Hatvany Lajosról van szó, a Nyugat folyóirat egyik alapítójáról; Ady, József Attila, Tóth Árpád támogatójáról, Petőfi munkásságának kiemelkedő kutatójáról.

Hatvany Lajos emlékezete szerint az volt az elképzelés, hogy a Bécsbe vonattal érkező Mann-nak megmutatják a Balatont fővárosunk előtt, az esős időjárás azonban keresztülhúzta a terveket. Így a klasszikus útvonalon haladtak, féltávnál pedig adta magát a pihenő a folyók városában.

 Thomas Mann a Radó-szigeten

„Bécsből Budapestre tartva egy szép nyári délelőtt a teraszon villásreggeliztünk (a Radó-sziget egykori vendéglátóhelyén, a Kioszkban – a szerk.), csend volt és nyugalom. Hallottuk a madarak csivitelését. Valami különös béke lengett körül bennünket.

Thomas Mann olyan jól érezte magát a rövid idő alatt ott Győrött, hogy még napokkal később is emlegette. (...) Az emigrációban is találkozva Thomas Mannal, valami különös nosztalgiával emlékezett arra a kellemes, nyári dél­előttre, mondván, lesz-e még módunk olyan nyugodt, kellemes környezetben beszélgetni” – írta Hatvany „Egy emlék Thomas Mannról” című naplótöredékében.

Legendás mondatok New York-ból

Alig két évvel később Mann-nak Európát is el kellett hagynia az anschluss, azaz Ausztria bekebelezésekor, az Egyesült Államokban érte a pusztító háború. 1938-ban érkezett New Yorkba, a riporterek a repülőtéren rögzítették híres mondását: „Ahol én vagyok, ott van Németország.”

A Kioszk legendája

Aligha akad Győrnek még egy olyan emblematikus, XX. századi „törzshelye”, mint a Radó-sziget a Rába partján. A második világégés előtt a Kioszk klasszikus kávézó volt, lenyűgöző eleganciával. „Az egyik kedvenc témám a Kioszk története. Nyolcéves voltam, amikor a földdel tették egyenlővé. Emlékeim szerint nem láttam az egykoron patinás épületet kisgyerekként. Mégis, amikor a szemem elé kerül bármelyik kép a Kioszkról, rögtön rabul ejt. Számomra varázslatos a hely szelleme” – mondta Kozma Endre, a Régi Győr Pro Urbe díjas szerkesztője.