Hallgassa élőben!

Magyar Radír 2016 - Nagy Zsuka: A tanítónő

A Magyar Radír 2016 Országos Szépirodalmi Pályázaton 3. díjat nyert mű.

 

Grafika: Kustán Roland
Grafika: Kustán Roland

Éva kora reggel megtörölte magát, csupa sikamló nyák volt. Gyorsan lezuhanyozott, és igyekezett elfelejteni, hogy teste van. Jól ment neki, ritkán csúszott be ehhez hasonló. Félt igazán felfedezni magát, egy másik testtel együtt pedig végképp. Ért már hozzá test, minden meg is volt, de valahogyan nem akart összejönni az a nagy jó, amiről mindenki beszélt. Olyan fapinának érezte magát. Félt vénlánynak maradni, de tartozni is valakihez. Attól tartott, hogy valami nem normális dolog fog kiderülni róla, ezért nem erőltette a világnak megszokott dolgokat. Csak ezek a havonta megjelenő nedvek, éjszakai rángások emlékeztették arra, hogy van a világon norma, rend, ciklus az iskolán kívül is. És ettől a félelemtől lett olyan normán kívüli.
Megitta a teáját, szendvicset készített, összerámolt a lakásban és elindult a postára a csekkjeit befizetni. Kora tavaszi idő volt, mégis kicsi second hand pingvinemberek totyogtak az utcákon. Mindenki kopott volt, elhasznált, nagy fájdalomkátyúkat harapott ki a tél az emberek testéből, itt is és ott is, mint a sebes himlő, vagy mint a határ menti autóutak. Sehol egy élénk szín, sehol egy kellemes öltözet. Fogatlan, lehajtott fejű utcák. Rosszul öltöztetett kirakatok.
Hogy lehet minden szomorú egy városban, kérdezte magától, és azért is mindenkire rámosolygott, aki félve felemelte a fejét a földről. Éva nem volt boldogtalan, ha boldog sem. A kolléganőjével igyekeztek túlélni az iskolaidő lélekölő óráit. Ez hozta őket össze. A kolléganője gyakran kérdezte tőle, miért nem megy férjhez, a lényeg mindig csak az, mondta, hogy a hetven százalék meglegyen, ne várjon a nagy őre. Nagy ő, hülyeség, távol állt tőle kis ők, közepes ének és felejthető mikben gondolkodni. Ő volt a normán kívüli, aki nem akart normán belüli lenni, de mindig úgy viselkedett, hogy azt higgyék, törekszik rá, mindig arra törekedett, hogy ne tudják, ki igazán. Ez annyira jól sikerült, hogy maga sem tudta, hogy ki is igazán. Ő volt az elérhetetlen nő, aki csak magának való, a külvilág számára hamisítatlan vénlány. Ezzel mindenki meg volt elégedve, még ha félt is ettől a státusztól nagyjából Éva is. Nem kellett neki a hetven százalék. Hetven százalékban szeretni valakit, hogy hetven százalékban tetsszen neki valaki, hetven százalékban legyen jó a szex, hetven százalék satöbbi. Inkább akkor nulla, és így megvan a száz százalék, a száz százalék egyedüllét.
Még mindig sokat gondolkodott, nem akart ennyit, sietett az iskolába, hogy el tudja terelni magáról a gondolatait. Miközben belépett, nem is látta, hogy egy mentő és egy rendőrautó volt kint az iskola oldalánál. Csak mikor megtudta, mi történt, akkor nézett ki az ablakon. Az iskola utca felőli oldalában a helyi két banda verekedett össze egy lány miatt. Valahonnan a lány is előkerült, őt is megverték. Az ismeretlen lány beszaladt az iskolába segítséget kérni, a portás hívta a mentőket és a rendőrséget. A gyerekek megijedtek, főleg a kicsik. Mikor a lányt elvitték, helyreállt az iskolai rend. Még mindig volt, aki nem tudott késsel és villával enni, de semmi rendkívüli nem történt az ebédlőben. Csak egy lány jött be piros hajjal, és beszólt néhány kicsinek, mit néztek, taknyok, mondta undorral. A lány ötödikes, Éva örült, hogy nem az ő csoportjában volt, nem neki kellett beszélni a szülőkkel.
Mikor bement a tanterembe, rohangáltak a gyerekek az asztalokon és péniszeket rajzoltak a táblára. Köpködtek, kidobáltak mindenféle szemetet az ablakon, szevasz Éva néni, mondták, úgyis kicsinálunk. Te, mikor szoptad le Norbit, anyád szopott le, te buzi, mondták hangosan civakodva. Éva szétszedte a két ötödikest és bevette napi második Frontinját, hogy ne ráncigáljon meg senkit. A hátsó padban ült egy kisfiú, Éva örült, hogy a csoportjába jár, nagyon szépen tudott verset mondani, tavaly ő nyerte a szavalóversenyt a kisvárosban. Az egyik nagy jutalom az volt, hogy a városnapon a győztes szavalta el a Himnuszt. A díszünnepségre odasereglett a győztes családja és büszkén várták, hogy a gyerek szavaljon. Nagy felháborodást keltett, hogy ő verselt. A kisfiút sem kerülte el ez a kis rasszizmus, és azt mondta Évának, nem akarok cigány lenni. Évának majd megszakadt a szíve, vigasztalta, és benevezte egy másik versenyre, ahol a második helyet hozta el. Meglátod, kisfiam, büszke lesz rád ez a város, ha felnősz, csak fogadj szót és tanulj.
Éva ilyenkor kiment a töltésre és futott, bármilyen idő volt. Futott és potyogtak a könnyei. Arra gondolt, mi lenne, ha itt hagyná ezt az egészet és elindulna felfedezni magát és a világot, amit olyan ügyesen kiiktatott az életéből. Csak egy álmot hagyott meg magának, a tanítást. És ez a régi álom zsarnokoskodott felette évek óta. Lehet, rosszul választott. Ezt mindig megbeszélte magában és esténként mindig lenyúzta a csalódásokat a napról, hogy másnap magára ölthesse újra.
Miután helyrerakta a két gyereket, kiment az udvarra a csoportjával. A kolléganője rákezdte a napi pletykát. Éva döbbenten hallgatta. Később észrevették, hogy a gyerekek megint kihozták az összegyűjtött fadarabokat az iskola mögül. Néhány gyerek, akik azt játszották, hogy rendőrök, térdre kényszerítették őket. Széthullottak a deszkakartonok, és felemelték a gyerekek a kezüket. Gyerünk, takarodjatok, mondta az egyik gyerek, és meglökte a másikat. Két gyerek elfutott, másik kettő utána. Éváék sorakozót kiáltottak és leszidták a gyerekeket. De olyan vicces, mondták. Egy másik gyerek pedig azt mondta, ha felnő, ő cigicsempész akar lenni. Miért, kérdezte Éva, mert abból meg lehet élni, válaszolta a kisgyerek. De ez rossz dolog, bűn, nem baj, Éva néni, nem baj. Mosolygott a kis vörös gyerek és befutott a tanterembe. Éva tanácstalanul nézett a kolléganőjére.
Bent a teremben, mintha mi sem történt volna, sokszor elismételték a megtanulandó Petőfi-verset. Éva elérzékenyült, mert jók voltak. Mikor vége lett a napközinek, elköszönt a gyerekektől, magához hívta az egyik kislányt és két szendvicset nyomott a kezébe. Éva két hónapja volt velük, ahogy teltek a hetek, úgy szelídítette magához a napköziseket. Már jobban tudtak együtt dolgozni, néha ő volt a genya tanár, mert segíteni akart a leckében, együtt akart tanulni velük, nem engedte, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Még sokszor kellett fegyelmezni őket, de már voltak sikeres hadműveletek is.
De ez a rengeteg verbális agresszió és erőszak, ami belőlük áradt, megviselte Évát. Iszonyú migrénjei voltak. Hétvégén elment a szüleihez, ott pihente ki a hetet, vagyis az egész hónapot. Szombaton anyja húslevesének illatára ébredt. Jól elaludt. Nem ébresztették fel, örültek, hogy ott volt, együtt ebédelhet a család. Anyjából áradt a szó, a sok kérdés. Éva nem mondott semmi rosszat. Higgyék azt, hogy nincs gond. Nem akarta keseríteni őket azzal, hogy a gyereküket céltáblának használja húsz vásott kölyök, akiket nem nevelnek otthon. Azt mondta, néha rendetlenek a diákok, van ilyen is, olyan is, de milyen a gyerek. A nagybátyád kórházban van, mondta váratlanul az anyja, Éva először nem is fogta fel a helyzet súlyát, belefáradt a sok rosszba, a sok tragédiába, gondtalanul akart pihenni, nem tudni több rossz hírt, több tragédiát. Mi történt megint, kérdezte mégis Éva. Az unokahúgod az interneten megismerkedett egy férfival, megbeszélték, hogy találkoznak, a férfi meg is jelent a megbeszélt időben, mikor elment, a nagybátyád megkérdezte a lányát, hogy látta-e, hogy ez az ember micsoda. Menjen el a szülői háztól, ha eztán is találkozni akar ezzel az emberrel. Éjszaka nem bírt aludni, rosszul lett, félrebeszélt, homályosan látott és összeesett, mentőt kellett hívni hozzá, azt mondta a nagynénéd, hogy nem bírta elviselni, hogy az ő lányának csak egy cigány jut. Agyvérzést kapott. Azóta kórházban van. Meglátogatjuk, viszünk be neki húslevest, megnézzük, hogy van. Éva nem tért magához. Ez most komoly, kérdezi. Igen, komoly, mondja az anyja. Most mit mondjak erre. Meg kell bolondulni, mondta Éva, és megölelte az anyját. Ő volt a kedvenc, mindig szófogadó, kedves gyerek volt, és tanító akart lenni, ez nagy büszkesége volt a családnak.
Aztán megváltozott minden. Nem durván, nem sértőn, hanem finoman átszőtt mindent, mint az ökörnyál. Beszivárgott mindenhová, ahol a családjával együtt tartózkodott, mint a szén-monoxid, lassan mérgezett, de a család óvatos volt, minden óvintézkedést betartott a szivárgás ellenére, de nem szüntette meg azt, senki nem érezte ezt igazán, csak Éva, de ő sem tudta megszüntetni. A testvére lett a kedvenc, mert valahogy ő család- és társadalomszabásúbb volt. Férjhez ment, három gyermeknek adott életet. Megvoltak a férjével, aki egy ideig csalta és belekeveredett mindenféle kétes ügybe, de aztán megbékélt a világgal, a feleségével és azzal, hogy neki keményen meg kellett dolgoznia mindenért, nem való neki a bűnözés, nem volt elég dörzsölt hozzá, és a mindenféle félrelépésnek mindig sipítozás volt a vége minden oldalról, úgyhogy hálás volt a családnak, hogy visszafogadta. Néha jól lerészegedett, de más kihágása nem volt.
Azóta idilli lett a család és béke volt. Délre készen lett az ebéd, mindenki megérkezett. Éva örült a húgának és a gyerekeknek. De más ez, mint a menzán enni, de más ez, mint egyedül, gondolta magában. Mosolygott és egész délután ő játszott a gyerekekkel. Mikor elcsendesült a ház, összepakoltak és leültek kártyázni. Aztán mindenki kidőlt. A másnap pihenősebb volt, jól-
eső nyugalommal. Éva hazafelé a buszon azon gondolkodott, hogy ki is ő, miért nincs férje, gyerekei, mi is a titok, egyáltalán van-e titok. Ezt nem volt szabad, tudta, de elringatta ez a hétvége, a busz, elengedte magát, és csak úgy érdekelte, de most sem jutott tovább, mint eddig. Otthon azért újra megállapította, hogy szeret egyedül lenni. Kipakolta anyja ételcsomagját, és mindent előkészített a hétfőhöz és lefeküdt.
A hétfő olyan hétfős volt, pingvinemberekkel és csak azért is mosolyokkal. Az iskolában mindenki szépen megebédelt, az udvaron csapatversenyt rendeztek. Volt nagy hangzavar, de mindenki jól érezte magát. Addig sem kellett tanulni. Mikor befejezték a versenyt, mindenki bement a tantermekbe, egy kis ejtőzés után elővették a házi feladatokat. Az egyik fiú pedig a mobilját. Elkezdett játszani és hangosan beszólt a többieknek, akik így vagy úgy, de dolgoztak, mi van, csicskák, mondta, és röhögött. Éva többször rászólt, de semmit nem ért. Utál az ellenőrzőbe írni, nincs is sok haszna, de most úgy dönt, hogy beírást ad. Ez a fiú már több alkalommal megzavarta a többieket, nem érti a jó szót. Mikor vége lett a napnak, elbúcsúztak, a fiú odament hozzá és csak ennyit mondott, haljon meg, Éva néni.

A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.
 

A Mindmegette karácsonyi ajánlata
Ellenállhatatlan tiramisu receptek
A Mindmegette karácsonyi ajánlata
Mákos guba egyszerűen
Hirdetés
Egy nagy születésnapi ünnepség és egy hatalmas köszönet a munkatársainknak!
Hirdetés
Mindennapok hősei: TEAMS WORK.
Támogatnák a külföldi tanulást – Pannonhalmán kezdődött a program országjáró előadássorozata
Pannonhalmán Rácz Zsófia helyettes államtitkár mondta el a tudnivalókat, jövő pénteken a győri Révai Miklós Gimnáziumba és a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba Ekler Gergely államtitkár és a Nemzeti Tehetség Központ munkatársai látogatnak el.
Keddtől az indulás előtt is tesztet kell végezniük az Angliába utazóknak
Átmeneti rendelkezésről van szó, amelyet a brit kormány az első lehetséges pillanatban visszavon.
Több mint 112 ezer határsértőt fogtak el eddig Magyarországon
A határsértések jellemzően csoportosak és erőszakosak, és a téli időszak ellenére sem csökken az érkezők száma – mondta Bakondi György.
Halle Berry formás melleket villantott Kleopátra bőrében
A csinos színésznő az Instagramon mutatta meg új reklámfilmjét, amelyben a legendás egyiptomi uralkodót játssza jelentős dekoltázzsal.
Gyász
Drága férjem, KOVÁCS LÁSZLÓ emlékére halálának 1. évfordulóján A múló évek nem felednek, nem halványul emléked, mert a szeretet, amit adtál, egy életre emlékeztet Rád. Soha nem múló fájdalommal emlékezünk: feleséged, lányod, unokád
Fájó szívvel, soha el nem múló szeretettel emlékezünk PÁPAI LAJOS (1937-1996) halálának 25. évfordulóján. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. (Juhász Gyula) Szerető családod
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk RÁCZ LÁSZLÓNÉ halálának 1. évfordulójára. Emlékek varázsa melegíti lelkem, szívemben érzem őt, soha nem felejtem. Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden ami a múltból megmaradt. Tátongó űr lelkemben a hiány, néha kicsit csendesül, de örökké fáj. Szerető családod
Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy GONDÁR TIBOR életének 65. évében hazatért a Megváltóhoz. Szeretett halottunktól 2021. december 7-én, kedden 14 órakor veszünk végső búcsút a darnózseli temetőben. Az engesztelő szentmise a lelki üdvéért 13.15 órakor lesz a helyi templomban. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Köszönettel: a gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOVÁCS ÁRPÁD a Soproni Sörgyár volt dolgozója és a Postás futballcsapat volt kapusa életének 79. évében elhunyt. Temetése 2021. december 8-án, szerdán 13 órakor lesz a soproni Szent Mihály-temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MADÁR ZSOLT életének 49. évében elhunyt. Temetése szűk családi körben megtörtént a kisbaráthegyi evangélikus temetőben, ahol a szülei mellé helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MEZEI GÉZA gyirmóti lakos életének 96. évében csendesen elhunyt. Temetéséről a családja később intézkedik. Gyászoló család
Tiéd a csend, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom. Fájó szívvel tudatjuk, mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MOLNÁR GYULÁNÉ szül: Kasza Terézia Margit (lövői lakos) életének 77. évében hosszú betegség után elhunyt. Hamvait 2021. december 9-én, csütörtökön 10.30 órakor helyezzük örök nyugalomra a soproni Szent Mihály-temetőben. Gyászoló családja
„Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el. Aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesapánk, nagyapánk, testvérünk, sógorunk és apósunk MOLNÁR KÁROLY „Karesz Bogesz” életének 68. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása szűk családi körben megtörtént. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
A mélybe csak tested merül el, csak ő tűnik el a föld alatt, de lényed lényege ezerfelé szóródva is köztünk maradt. Isten akaratában megnyugodva, mégis fájdalommal teli szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága édesanya, nagymama, szeretett unokatestvér és rokon, STEIDL ERZSÉBET szül. Hideghéty Erzsébet türelemmel viselt betegség után, életének 69. évében csendesen elhunyt. Drága halottunkat 2021. december 4-én helyezzük örök nyugalomra Joisban. Gyászoló család
„Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te, aki sosem kértél, csak adtál, Minket örökre itt hagytál.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, apósom, testvérem, rokonunk és barátunk SZABÓ LÁSZLÓ életének 87. évében csendesen elhunyt. Temetése december 7-én, kedden 15 órakor lesz a máriakálnoki temetőben. Előtte 14.30 órakor lesz az engesztelő szentmise a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Véget ért az alagút; Te végre ott lehetsz a napos oldalon! Ég veled! Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy Szerettünk SÁGHI ISTVÁN életének 86. évében elhunyt. Drága halottunk hamvasztás utáni búcsúztatása 2021. december 7-én, kedden 13 órakor lesz a hédervári temetőben. Az engesztelő szentmisére 12 órakor kerül sor a helyi templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban velünk éreznek. Gyászoló család
Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom. Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett férjem, édesapám, nagyapám, testvérem, apósom, sógorunk és rokonunk VARGA MIKLÓS kónyi születésű, győrsövényházi lakos életének 70. évében csendesen elhunyt. Temetéséről később intézkedünk. Gyászoló család
Köszönetet mondunk a Csukás Zoltán Mezőgazdasági Iskola egykori tanulóinak, akik fiunk, CSONKA VILMOS sírjánál megemlékeztek a 45. osztálytalálkozó alkalmával. A szülők
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, SZÉP ATTILA búcsúztatásán részt vettek, utolsó útjára elkísérték, sírjára a kegyelet virágait elhelyezték, és mély gyászunkban velünk osztoztak. Gyászoló szerettei