Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Tarpai Viktória: szeretnék hasznos része lenni a kultúránknak

A fiatal színésznő kezdeti nehézségekről, aktuális kihívásokról és jövőbeli terveiről is mesélt egy interjúban.

Azon vagyok, hogy épüljek, és ezáltal építhessek, ha szabad ilyet mondanom, adhassak, örömet szerezzek, vigasztaljak – mondta a Vasárnap Reggelnek Tarpai Viktória, aki szerint a színház terápiaként is működhet.

Pár hete Vastaps-díjban részesült az Advent a Hargitán című darabban nyújtott alakításáért, amelyben a mezőségi származású Árvai Rékát játszotta. Segítette a karakter megformálásában kárpátaljai származása?

Ez nagy hajtóerőt adott nekem a történethez, hiszen rengeteg párhuzam van az akkori Advent a Hargitán és az én létezésem története között. Segített, hogy tudtam ebből meríteni.

Milyen most a helyzet Kárpátalján?

Egyre hangosabb, pedig mi otthon tényleg jól megvoltunk együtt. Kárpátalja egyik kis falujából származom, Nagymuzsalyból, oda jártam általános iskolába, aztán Beregszászra középiskolába. Volt magyar és ukrán osztály is, de soha nem volt ebből probléma. Már az óvodában is tudtuk, hogy ők az ukránok, és vagy megértettük egymást, vagy nem, de soha nem voltak ebből durva konfliktusok. A mai napig vannak olyan barátaim, akik ukránok, és jól beszélik a magyart, mert ott születtek valamelyik környező faluban. Pár éve viszont a majdanos történet teljesen megbolydította az életünket. Onnantól elkezdett valami begyűrűzni.

Mi változott?

Elfogadták a kárpátaljai magyarokat is érintő nyelvtörvényt, ami átmozgatta a lelkünket és az életünket. Fennállt annak a veszélye, hogy az egyetlen magyar színházunkban, a beregszászi színházban ukránul kell feliratozni az előadásokat. Korábban ilyen szóba sem kerülhetett, meg sem fordult a fejünkben. Hála istennek, ez nem történt meg, de folyamatosan küzdünk a nyelvtörvénnyel. Be akarják vezetni, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek már az első osztálytól ukránul tanulják az összes tantárgyat. Az ukránok között is volt olyan, aki értetlenkedett, és azt mondta, hogy erre semmi szükség, mert jó volt nekünk úgy, ahogy volt, hisz békében éltünk egymás mellett. Időközben magyar állampolgár lettem, és egyébként is volt mindig egy zsigeri görcs a gyomromban, hogy most vajon mibe fognak belekötni a határon? Most vajon mi nem lesz jó? És ez mind ez idáig megmaradt.

Ha jól tudom, nemrég Pestre költözött. Gyakran jár haza?

Miután Kis Domonkos Márk felkért, hogy legyek a Déryné Társulat tagja, Pestre költöztem májusban, de előtte is huzamosabb ideig itt voltam, amikor elkezdtem próbálni az Advent a Hargitán-t. Tulajdonképpen már 2012 óta ide-oda ingázok, előtte viszont a beregszászi volt az anyaszínházam. Most az élettér átjött Pestre, de mihelyt feloldások lesznek és megnyílnak újra a határok, megyek haza játszani, hiszen ugyanúgy megmaradtam beregszászi színházi tagnak is, kicsit sem csorbult bennem az otthon fontossága.

Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Egészen fiatalon már színpadon volt. Egyértelmű volt, hogy színésznő lesz?

Már első osztályosként Vidnyánszky Attila édesanyja, Éva néni – aki a nagymuzsalyi középiskola magyartanára volt – felkért, hogy a végzős osztálya ballagásán énekeljek el egy refrént, ami úgy hangzott: „Ugye tényleg nem fog fájni, ha majd végre nagy leszek”, de végül nem álltam színpadra. Ugyanígy alakult, amikor tízévesen elmentem Éva néni gyerekstúdiójába, amit akkor alapított Nagymuzsalyban. Ott szintén nem tudtak velem mit kezdeni, mert nem voltam hajlandó elmondani a megtanult versemet. Aztán jött egy lényegi ugrás, mert a szüleim nem hagyták, hogy feladjam. Így lettem végül a stúdió tagja hét évig. Részt vettem gyerekszínjátszó-találkozókon, szavalóversenyeken, aztán bekerültem Attila darabjába gyerekszereplőként, később pedig kamaszként is, tizenöt évesen.

Időközben megszerette a színpadot?

Abszolúte, hiszen varázslatos időszak következett az életemben azzal, hogy bekerültem a beregszászi színházba gyerekszereplőként, és utazhattam velük mindenfelé. Mentünk Franciaországba, Moszkvába, Svédországba, Magyarország több pontjára és nemzetközi fesztiválokra is. Teljesen fanatikussá váltam ebben a közegben. Előfordult, hogy nem volt fűtés az iskolában, de képesek voltunk Éva nénivel gyertyafénynél próbálni egy betlehemes találkozóra, és mivel egy faluban laktunk, sokszor este tíz óráig gyakoroltunk náluk. Amit akkor tapasztaltam a színházról, az teljesen más jellegű volt, mint amibe később felnőttként betekinthettem Pesten.

A Pesti Magyar Színiakadémia után nem marasztalták?

Miután elvégeztem a színiakadémiát többen is mondták, hogy próbáljam meg itt a színészkedést. A válaszom erre teljesen egyértelmű volt: nem, én megyek haza Beregszászba. Ezt nem azért mondom, mert nagy tettnek gondolom, nekem ez teljesen egyértelmű volt. Hazamentem, és egy kisebb kitérővel azóta is a beregszászi színház tagja vagyok, 23 éve ott mocorgok közöttük.

Most a Déryné Társulat tagja is, és a Déryné ifiasszony című darabban ön játssza a címszereplőt. Nagy kihívás?

Igen, de szerencsésnek tartom magam, hogy megtalálnak ilyen lehetőségek. Amikor elkezdtük próbálni a színdarabot sokat olvastam Dérynéről, és egyre jobban érdekelt. Kíváncsi vagyok minden egyes porcikájára, hiszen meg kell fogalmaznom őt. Nyilván nem leszek ugyanaz, hisz ez lehetetlen vállalkozás lenne, de azért igyekszem kapaszkodókat keresni benne. Kezdem összeszedni az információkat, és mindezt áteresztve magamon hozzátenni önmagamat is. Neki is fontos tényező volt az életében a vándorszínészi lét, amit én is megtapasztalhattam annak idején a beregszászi színházzal és most a Déryné Társulattal. Örülök, hogy nap mint nap úgyszólván leülhetek vele szemben és megismerhetem. Úgy érzem, ezáltal mindig több leszek.

Mit gondol, miért érdekes ma az ő karaktere?

Déryné Széppataki Rózát a maga idejében sokan Európa legnagyobb színésznőjének tartották. Létrehozott egy csodát többedmagával, és bár sokszor lett volna rá alkalma, hogy összetörjön és abbahagyja, de akkor is összeszedte a kis batyuját, ment, hitt benne, csinálta, és sikerre vitte a magyar színjátszás ügyét. Szóval bőven van aktualitása is ennek a színdarabnak, és boldog vagyok, hogy ezt nem fordították ki. Nem rajzoltuk át úgy, hogy kicsit megmaradt az, ami volt, de közben teljesen más fényt adunk neki. Szerintem ez így is nagyon hatásos.

Az A sátán fattya című filmben főszerepet játszott. Tervezi még, hogy filmben szerepeljen?

Nagyon szeretnék. Bár kezdőnek számítok, szívesen ismerkednék tovább a film világával és annak minden számomra eddig ismeretlen részével. Másként lényegít át és mozgat meg. A forgatáson egy új világgal ismerkedtem meg, ami magával ragadott, örömet adott és kíváncsivá tett.

Milyen tervei vannak a közeljövőre?

Jelenleg az újonnan megalakult Déryné Társulattal járjuk az országot, és ott van a beregszászi színház is, amit ugyanúgy viszek. Remélem, hogy megtalálnak majd filmes és színpadi feladatok is. Egyelőre itt vagyok egy történetben, ami nem mindennapi. Amire vállalkozom, azt szeretném minél jobban végbevinni. Azon vagyok, hogy épüljek, és ezáltal építhessek, ha szabad ilyet mondanom, adhassak, örömet szerezzek, vigasztaljak. Tehát mindazt átadjam, amit a színházon keresztül az emberekig el lehet juttatni, hiszen ez terápiaként is működhet. Szerintem a színháznak mind a mai napig nagyon fontos szerepe van a létünkben és a társadalom építésében, itt van egy felnövekvő nemzedék, amelyik eljön az előadásokra. Úgy érzem, hogy kicsit megzavarodott ez a világ bizonyos szinteken, nagyon sok a feladat, és szeretnék ebben hasznos rész lenni, mert nekem ez fontos.

Hozzászólások

2020.10.24. + mellékletek
Akinek szakira van szüksége, itt keresi
A szerelőtől fokozottabb, elsősorban a megbízhatóságáról tanúskodó digitális jelenlétet várunk el.
Napi keresztrejtvény
Napi sudoku – könnyebb verzió
Gyász
„Nem dobog a szív, mely a jóság tükre volt, ajka sem szól többé, mert lezárt, néma, holt. Megállott a kéz, mely mindig csak adott, soha semmit nem kért és el nem fogadott. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyám, nagymamánk és rokonunk, STÁNITZ LAJOSNÉ szül. Ringhofer Erzsébet 85 éves korában csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 2020. október 28-án 14 órakor lesz a soproni Szent Mihály-temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
„Uram, engedd be őt szent szívedbe, fogadd be kegyelmedbe! Ami jót tett életében, érdeme legyen fönt az égben. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesapám, apósom, testvérem, nagybátyánk és rokonunk, TAKÁCS GÉZA életének 82. évében elhunyt. Hamvasztási utáni búcsúztatója 2020. október 29-én, csütörtökön 13 órakor lesz az iváni temetőben. Előtte, 12.30 órakor engesztelő szentmisét mondatunk a helyi katolikus templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Édesanyánktól, MÁTÉ OLIVÉRNÉ Aranka nénitől 2020. november 6-án 15 órakor búcsúzunk a győri Szent Imre-templomban. Hamvait az urnakertben helyezzük nyugalomra. Kérjük, csak egy szál virággal fejezzék ki tiszteletüket. Attila, Andrea és családjuk
HELYESBÍTÉS „Örök az arcod, nem száll el a szavad, minden mosolyod a szívünkben marad. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagypapánk, dédnagypapám, apósom, TÖMÖRDI ISTVÁN életének 83. évében csendesen elhunyt. Temetése 2020. október 27-én, kedden 14.30 órakor lesz a fertőszentmiklósi temetőben. Előtte engesztelő szentmise 13.30 órakor kezdődik a helyi templomban. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PAVESZKÁNÉ NÉMETH ZSUZSANNA életének 76. évében, türelemmel viselt betegségben csendesen elhuny. Búcsúztatása 2020. október 27-én, kedden 11 órakor lesz a győr-nádorvárosi köztemető régi ravatalozója elől. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BAUER ERWIN életének 81. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása október 27-én, kedden 15 órakor lesz az óvári temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. A gyászoló Trestyén család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Szeretett Párom, Édesapánk, Nagypapánk, Testvérünk és Rokonunk, FADGYAS LÁSZLÓ MIHÁLY 67 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 2020. október 27-én, kedden 15 órakor lesz a győr-újvárosi temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
Bánatos szívvel, de annál nagyobb szeretettel emlékezünk szeretett férjemre, édesapánkra és nagyapánkra és MÁTÉ SÁNDORRA (Kóny) halálának 35. évfordulóján. ,,Hiába rohannak az évek, a halál nem jelent feledést és véget. Míg élnek azok, akik szívből szerettek Téged. Szerető Feleséged és családod
El nem múló fájdalommal emlékezünk Dr. ZSEBŐK OTTÓ villamosmérnökre halálának 4. évfordulóján! Szememben könnyek, kezemben virág, Gyertyát gyújtok, égjen a szeretetért, Veled eltöltött minden pillanatért. Érted, kit nagyon szerettem, Érted hullik mindig könnyem. Ragyogjon a mécses ahogy a csillagok, Őrizzék álmod hófehér angyalok. ... bánatunk a tengernél is mélyebb, de Istennek köszönjük, hogy nekünk adott Téged. Szerető családod
Emlékezünk, SIPOS GÁBOR halálának 20. évfordulóján. Te, ki húsz éve elmentél, mindig velünk leszel, szívünk zegzugában soha el nem veszel, álmunkban jössz, mi boldog könnyel kelünk, s tudjuk, mindig itt vagy, s leszel is örökre velünk! Szerető családod
Fájó szívvel emlékezünk MÉSZÁROS GÁBORNÉ szül. Lőrincz Mária halálának 7. évfordulójára. Elmentél tőlünk egy csendes hajnalon, köszönni, búcsúzni sem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, mert Te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt , a családért élni, ezt a halál tudta csak széttépni. Szerető családod
Fájó szívvel emlékezünk POREIDER FERENC és POREIDER FERENCNÉ Francia Ida haláluknak 10. évfordulójára. Hiányoztok annyira fáj, hogy sírni muszáj. Ha reszket a szív és reszket a száj. Hát ne rója fel senki nekem Ha mindig befelé könnyezem. Nagyon hiányoztok drága Szüleim!!! Már 10 éve... Gyászoló családotok
Fájó szívvel emlékezünk, KOVÁCS SÁNDOR ZOLTÁN halálnak 3. évfordulóján. Egy könnycsepp a szemünkben érted él, egy gyertya az asztalon még érted ég. Egy fénykép, mely őrzi emléked, s egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad. Szerető családod
MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk Bruckner Károly (1951 - 2019) halálának 1. évfordulójára. Lelked, mint fehér galamb, csendesen messzire szállt. Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb Te leszel, utat mutatsz, mert szívünkben mindörökké létezel. Soha el nem múló szeretettel: Testvéred Annus, Dávid, Péter és családja
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk TORNYOS ISTVÁNNÉ szül. Hajnóczky Márta születése 63.-ik, házassága 45. évfordulója alkalmából. Fekete hajú szakmunkás tanuló voltál mikor az általam vezetett autóbuszon megláttalak téged. Majd barátságunk szerelemmé érett és összeházasodtunk. De 45 év telt el azóta, jöttél velem sok gondon és örömön át. Ameddig élek a régi diáklány maradsz nekem. Nagyon hiányzol nekünk Szerető férjed, lányod Krisztina, unokáid: Boglárka, Gabriella,Lóránd, fiad: István