Kisalföld logö

2019. 04. 24. szerda - György Még több cikk.

Kitelepítettek

Az emlékezők ma is tele vannak eltemetett érzésekkel, elfojtott indulatokkal.
Gyurina Zsoltnak hívnak. Nevemből sejthető, hogy szláv gyökerek is erednek családfámból a föld mélyére. Amennyire látom, őseim az ezernyolcszázas évek második felében a Felvidékről indultak neki a világnak. Egy részük Pest megyében lelt otthonra, a másik ág elhajózott a messzi Amerikába. Itt, a Kárpát-medencében nem szokatlan ez a történet. Trianonig békében megfért egymás mellett magyar és német, rác és ruszin, volt helye a józsefvárosi közösségben az Árva vármegyében született usztyei szabónak, Nagyszombatban a magyar polgárnak. Aztán a nagyhatalmak egymásnak ugrasztották a nemzetiségeket.

A XX. század számunkra különösen gyászos fejezete a felvidéki magyarok kitelepítése, melynek végső célja az volt, Szlovákiában ne maradjon magát magyarnak valló. „Szlovákia a szlovákoké, a magyarokat a Duna mögé!" – zengett a jelszó. A lakosságcsere a régiót is érintette: Sopron, Mosonmagyaróvár, Pannonhalma környékének svábjai helyére vagyonukból kisemmizett felvidékiek érkeztek. A megye egyes, nyugatabbra fekvő falvaiban nem maradt őslakos.

Sok emberrel beszélgettem erről az elmúlt hetekben: derékba tört életek sora tárult elém. Bizony, az emlékezők ma is tele vannak eltemetett érzésekkel, elfojtott indulatokkal. Bőven akad még visszatartott gondolat – amikor a riporter kérdésére nyílna a száj, mozdulna a nyelv, de a mélyen gyökerező, kisgyerekkorban a csontokba ültetett félelem félbevágja a szót. Szomorú, hogy a kitelepítéseket megsínylette a magyarországi szlovákság is, amelynek 70 ezer tagját csábították el az új határon túlra, a jogfosztott magyarok tulajdonait odaígérve. A legszomorúbb mégis az, hogy a II. világháború áldozataitól úton-útfélen bocsánatot kértek, kivéve a felvidéki magyarokat. Valaki tőlük is bocsánatot kérhetne már.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Filantróp

Ha napjainkban élne, vajon mit szólna hozzánk? Tovább olvasom