Havasi Dezső kamarai elnök – A munka és az adott szó becsülete a zsigereimben van

– Miért a vállalati jog lett a választott területe? 
– Mindig is a kereskedelmi és gazdasági jog érdekelt. Egyetem után itt Győrben kaptunk a feleségemmel munkát. Ő az ítélőtábla elnökeként fejezte be a karrierjét. Én vagongyári tanulmányi ösztöndíjjal kezdtem az ottani kitűnő kollektívával a munkát. A családjoggal kapcsolatban szégyenkezve árulom el a hozzáállásom: ha a nászéjszakához nem hívtak asszisztálni, a válásban sem szeretnék. Persze tudom, a jogi tanácsadás és képviselet megillet minden élethelyzetben. De vannak ki­váló kollégák ezen a területen. Az én világomba nem fér bele a bontóperrel járó veszekedés. Azt szoktam tanácsolni válás előtt állóknak, hogy jobb lenne megegyezni. A hivatásunk ellen beszélek, de ha lehet, maradjon meg az emberi tartás. 

– Nem fér bele erkölcsi szempontból? 
– Édesapám evangélikus lelkész volt, a ’30-as években itt Győrben is szolgált hitoktatóként. Sokat esketett, és a fogadalomban benne van, hogy jóban-rosszban, egészségben-betegségben, holtomiglan. A szüleim az életükkel is példázták ezt, és tanították is, hogy jól válaszd meg a párod, és nem kell az első konfliktusnál elválni. Másrészt a protestáns etika is biztos a zsigereimben van, ami a skandináv országokat gazdaggá tette: a munka és az adott szó becsülete, amihez a puritán életmód is kapcsolódik. Más polgári területekkel, kártérítéssel, szerződéskötéssel, ingatlan- ügyekkel viszont foglalkozunk. 

– Hogyan indult be az ügyvédi ­karrierje? 
– Öt évig a kereskedelmi kamara dunántúli titkára voltam, és pont beleesett a rendszerváltás időszaka. Jöttek a külföldiek a kamarába, osztrákok, olaszok, hogy szeretnének vegyes vállalatokat csinálni, őket kellett bevezetni a magyar gazdaságba. Persze nem elég kapcsolatokat építeni, meg is kell tudni tartani. Akkor olyan bizalmat kellett kiépíteni, ami máig tart. Ez volt az alapbázisa a munkám kezdetének. Üzletileg is jó eltartóképességet biztosított tartós megbízások révén, és napi sikerélményt is, amikor végigkísérhettük a cég növekedését. Büszke vagyok több olyan cégre is, amelyek vezetői­vel évtizedes, már több mint ügyvéd-ügyfél, inkább baráti kapcsolatban vagyunk. 

– Hogyan lett a megyei kamara elnöke? 
– Az elődöm, Écsi Béla mellett kezdtem először az etikai bizottságban dolgozni, majd titkár voltam több cikluson keresztül. Ő vezetett be úgy, mint potenciális utódot. Ismerem a köztestületi igazgatási munkát, és az ügyfélköröm is predesztinál arra, hogy komolyan vegyenek. 
Szabad választások vannak, de egy zárt közösség vagyunk, és jó, ha van egy fokozatos bevezetés a munkába. Fegyelmi felelősségünk van, határozatokat hozunk, szinte egy önálló szakma a kamarai. Én sem tudnám csinálni olyan háttér nélkül, mint amit a fiam jelent az irodánkban. A Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese is vagyok, amiből szintén adódik sok teendő. 

– Milyen irányelvek vezetik a szakmájában? 
– Mottóm az, hogy ne ámítsuk az ügyfelet. Sok kolléga meglátja a lehetőséget a jól szituált ügyfélben. Feltupírozza az ügyét, és esetleg beleviszi értelmetlen küzdelembe. Van az a pont, amikor meg kell mondani az ügyfélnek, hogy nem lesz sikeres az érdekeinek érvényesítése. Közhely, de igaz: az ügy első bírája az ügyvéd. Ha illúziókat táplál az ügyfélben, az nem jó. A kamarában pedig azt szoktam mondani, hogy szakmai szemmel nem az a sztárügyvéd, akit a közvélemény annak tart. Megvannak azok, akiknél tudjuk, hogy a tárgyalóteremben sírás-rívás lesz, teátrális jelenetek, egymás szidása. Sokan akkor elégedettek, ha ilyen ügyvédet kapnak. De ügyvédként visszaüt: skatulyává válik. Azt mondom a fiatal kollégáknak, hogy ezzel a szakmai presztízs túl szűk területre korlátozódik. Hasonlóan ahhoz, ha valaki szappanoperában szerepel. Onnantól nehezen játszik el egy Hamletet vagy Othellót, még ha képes is lenne rá. 
Az ügyfél érdekeit korrekt módon képviselni és a másikat sem ellenségnek tekinteni összetett tudomány. De meg tudja adni a szakmai hitelt, az anyagi sikert és azt az erkölcsi tartást is, ami az ügyvéddel szemben elvárás. 

– Miért a mostani leköszönés? Volna módja még további ciklusra. 
– A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke bejelentette, hogy húsz év után befejezi a pályafutását, és mint elnökhelyettes az én nevem is szóba került az utódlására gondolva. Elnök úr eléggé bevont a polgári perrendtartás és az új ingatlan-nyilvántartás előkészítésébe, jogalkotásba, külkapcsolatokba. Nem szeretnék előre inni a medve bőrére, hiszen ez csak február-márciusban dől el 144 küldött szavazata alapján. De magamban érzem az erőt rá, az ember úgy érzi, hogy ezzel hasznosat tud tenni. És ha ez találkozik a köz akaratával, az megerősítő. Márciusban eldől, hogy a kamarai karrier befejeződik, vagy országos szintre lép. Megyei szinten Posta Attila ügyvédkollégám lesz reményeim szerint az utódom.