A következő bogár, amivel foglalkozunk a szarvasbogaraknál kisebb és karcsúbb megjelenésű. A nevében hős állatunk a szarvasbogárhoz hasonlóan a lombosfákat, azon belül is elsősorban a tölgyet kedveli.
Kedves barátom Balázs hívta fel a figyelmemet, hogy nagyon árválkodik a blogos oldalam. Gyorsan megnyugtattam, hogy nem hagytam fel a szakmámmal és a blog író szándékommal sem, de szó, ami szó ez utóbbit mostanában elhanyagoltam.
Kora tavasszal mikor még a legtöbb helyen dermedt csönd van és hó fedi a tájat a Mosoni-Dunát övező ligeterdőben már beindult az élet. Faggyal és hóval dacolva szőnyegként borította az erdő alját már február végén a hóvirág.
Nem lehet elég korán kezdeni… Fiam szemét-lelkét a szebbnél szebb virágok különbözőségének csodájára igyekszem nyitogatni. Nehéz volt idén kivárni a természet ébredését, de amint jobbra fordult az idő, vittük magunkkal gyalog, autóval, biciklivel.
Ritkán történik meg, hogy a természetet járóval ne történjék valami emlékezetes: hogy úton-útfélen ne látnék valami szép vagy ritka növényt, illetve állatot. Februárban is többször tettem terepbejárásokat.
Régi cimborák, suhancokból családdokká, házaspárokká nőtt barátaim társaságában búcsúztathattam ismét az óévet. Tettük ezt jóbarátom nagyszülői házában, mely egy ideje már lakó híján hidegen-csendesen várt sorsára…
Egy gyors telefon és el van rontva már az egész napom, sőt az egész hetem és kitudja még mennyi hónapom. Ugyanis azt mondták a telefonba, hogy szeretett erdőm már nem létezik többé.
Egyik munkám miatt az elmúlt hónapokban többször megfordultam a Szombathelyhez közeli Rádócon és környékén. A legutóbbi terepszemlén egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb.