Természeti kincseink

2012.10.30. 10:24

De aztán ennyi

Kedves barátom Balázs hívta fel a figyelmemet, hogy nagyon árválkodik a blogos oldalam. Gyorsan megnyugtattam, hogy nem hagytam fel a szakmámmal és a blog író szándékommal sem, de szó, ami szó ez utóbbit mostanában elhanyagoltam.

Ugyanakkor pozitívumként tekinthetünk arra, hogy az idei terepszezon az előző évekhez képest jóval hosszabbra és tartalmasabbra sikeredett. Sokfelé vitt a munkám és mindenhol igyekeztem blogos szememmel is figyelni így a rajkai árterek füzeseiben, a gönyűi homokpusztákon, a felpéci nyaras - borókásban, vagy éppen a Répce menti szikeseken, mocsárréteken.

A sok esemény közül először a legfontosabbal kezdeném: bogaras lettem. Hazánk három, olyan bogarával kerültem szorosabb kapcsolatba, melyek mindegyike kiemelt figyelmet kap a természetvédelem részéről.

Első bogarunk egyben Európa legnagyobb méretű kitinese is. Ez nagy szó mivel ez idáig a Földön a bogaraknak több, mint 300 ezer faját mutatták ki kutatók. Ez a teljes élővilág fajszámának nagyjából ötöde. A 300 ezres fajszámból joggal gondolhatjuk, hogy nagyon sikeres csoport a bogarak rendje. A sikerük kulcsa a legjellemzőbb tulajdonságuk is egyben: a kemény szárnyfedőjük. Ennek köszönhetően képesek a vizet a testükön kívül tartani – gondoljunk a vízibogarakra –, de éppen ezért képesek a testükön belül is tartani – gondoljunk a sivatagokra. A kemény szárnyfedő ezentúl véd a ragadozók ellen és mindenféle más mechanikai behatástól is.

Európa legnagyobb bogara is hatalmas fegyverzettel és páncélzattal rendelkezik. Főként a hímek néznek ki ellentmondást nem tűrően. A túlméretezett rágókkal nem sok állat mer újat húzni. A méretük a rágókkal együtt, olykor a tíz centimétert is meghaladhatja. Az idei rekorderem nyolc és fél centi körül mozgott. Talán már ki is lehetett találni, hogy ez a bogár a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus). A Duna menti erdőkben kellett idén több helyen is felkutatnom ezt a fajt. Nagy örömömre szolgált, hogy egy ilyen „kapitális” méretű bogárral ismerkedhettem meg.

A hazai tölgyesekben bukkanhatunk, rá mivel lárva korában leginkább ennek a növénynek a hajszálgyökereivel táplálkozik. Na, de ne siessünk ennyire előre. Éppen az egyik tölgyfa törzsét vizslattam, mikor szemmagasságban egy gesztenyebarna színű, erősen fogazott, tágra nyitott, veszedelmes rágó nyújtózott felém. Nem tudom, hogy szegény bogár mit is észlelhetett belőlem: valami embertelen nagyságú izé kitakarhatta előle az egész világot. Ezek a rágók már biztosan hozzásegítették az elmúlt egy-két hétben gazdáját a párzáshoz. Azért csak az egy-két hétben, mert tovább nem élnek a hímek. A párzás időszakában nem nagyon táplálkoznak, egyedül a nőstények után kutatnak. Valójában ezek az állatok kifejlett állapotukban csak szexelnek. Na jó néha összeverekednek egymással a párzás jogáért, de aztán ennyi…

Igaz az állatvilágban ez nem akkora ritkaság, főként, ha a kérészekre gondolunk, ahol a hímek ugyanezt teszik, de ott csak órákban mérik az időt.

A szarvasbogarak lárvakorukban élik életük nagy részét. Öt vagy hat évig is élnek a talajban a tölgyfa gyökereiben vagy a tuskó közelében. Elsősorban a hajszálgyökerekit fogyasztják. Utolsó, föld alatt töltött évükben bábkamrát készítenek. Ekkor már a falánk lárvák a tíz centiméteres nagyságot is meghaladhatják. A bábkamrában aztán bebábozódnak és a tél folyamán felveszik a már jól ismert bogár kinézetüket. A következő év nyárának elején aztán kibújnak, hogy végül az egyik tölgyfa törzsén összetalálkozhassanak velem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!