Tavaszi királyságok

A látvány minden évben lenyűgöz. Akár a mecséri ártérben, a lébényi tölgyesben vagy a csáfordi tőzikésben járok.

A kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) egyik legkorábban nyíló védett virágunk. Megannyi népi elnevezése létezik: fehér tavaszika, hócsepp, hófehérke. Latin elnevezése a nivalis pedig „hóban termőt” jelent.

Néhány hét elteltével „hóvirág-pázsit” kezdett egyre tarkábbá válni.

Hamarosan kékeslilás pöttyök formájában helyet kértek a szőnyegen a csillagvirágok (Scilla vindobonensis). A hóvirágnál kisebb méretű - a zöld-fehér aljnövényzeten mégiscsak feltűnőbb- növény szintén a tavasszal elsőként nyíló virágok egyike.

Nem egészen egy hónap telt el, mikor ismét hátamra vehettem az erdőt. A dór oszlopként magasba emelkedő kőrisek és tölgyek még mindig az igazak álmát aludták. A lábuknál viszont újabb zöld-fehér „királyság” terjeszkedett: semmivel össze nem keverhető tömény hagymaillat üli meg az erdőt: e jellegzetes fokhagymaszag az ébredező medvehagymás (Allium ursinum) sajátja. Így áprilisban ismét a zöld-fehér szín vette át az irányítást. Ennek a növénynek a szaporodása nagyon érdekes, a maghéjában van egy kis olaj, amely odavonzza a hangyákat. Ezek az állatkák aztán széthordják a növény magvait. Latin elnevezése az ursinum, mely medvét jelent, valószínű arra utal, hogy a medve egyik szeretett csemegéje. Még jó, hogy ezt személyesen nem tapasztaltam meg.

Következő alkalommal az álmos erdő már igazi zsibvásárra emlékeztetett. A tél nyomait magukon viselő öreg fák életet leheltek magukba. Ismét egy-egy korhadt ággal lettek szegényebbek, de még eszük ágában sincs átadni magukat az enyészetnek. A hatalmas törzsek otthont adnak az kurjongató fekete harkálynak s megannyi páncélos bogárnak. Több méteres vonalban egymást követve vonulnak a törzsükön az erdő apró munkásai: a hangyák.

A májusi erdő már egyáltalán nem hasonlított kora tavaszi képéhez. A cserjék között pedig megjelent egy újabb szépség, mely a tavaszhoz méltóan új színt hozott az erdőbe. Leginkább a cserjékkel borított részeken sárgállott fel a tavaszi kankalin (Primula veris). Erős magasba nyúló szára és több virágból álló virágzata nem engedi, hogy megfeledkezzünk róla. Ez az időszak most az ő uralmuké, mindaddig, míg királyságukat egy újabb trónfosztás nem töri derékba...