Természeti kincseink

2011.10.28. 19:06

Mesterséges játék

Győr belvárosát járva nagyon elgondolkodtam, hova is tart körülöttünk az ember alkotta világ.

 

Győr belvárosát járva nagyon elgondolkodtam, hova is tart körülöttünk az ember alkotta világ. A Homos sapiens létrehozott maga körül egy mesterséges életteret. A természettől elrugaszkodva, idegen anyagokból, idegen módon alkotja és formálja azt. Létrehozta magának - a természetes, az évmilliárdok alatt kialakult ökológiai, geológiai és más természeti folyamatoknak, erőknek ellent mondva – a saját „ember” alkotta szabályozó rendszerét. Az erények a természet rendjéhez való igazodás és a természetes hierarchia helyett kitalált egy tárgyat, amely lassan átalakul egy nem létező virtuális fogalommá, de ez mégis eldönti a rangsort, megszabja az emberi létben mindenki helyét. Rengeteg energiát és időt öl bele, hogy mindezt fenntartsa. Szépen lassan próbálkozik a környezetének teljes átalakításával.

A városból kifelé Gyárvároson keresztül mentem. A volt gyár- és raktárépületek 10-15 éve magányosan állva, lassan de biztosan megadják magukat. A természet visszaveszi, amit elvettek tőle. Közben a rádióban hallom, hogy „hatalmas árvíz tombol Thaiföldön”. Itthon a tavalyi évben mi is túl voltunk a sokadik tiszai árvízen. A Kisalföldön is megéltünk több árvizet és tudjuk, hogy a múltban az ember fölé is kerekedett nem egyszer. Mindig hallhatjuk, láthatjuk, az újabb természeti katasztrófákról szóló híreket.

Gyerekkoromban mindig félelemmel töltöttek el a viharok. Szüleimnek volt egy nádfedeles tömésháza a szemerei dombokon. A félre eső, csendes helyen található házikó, nekem, a Győr belvárosában felnövő gyermeknek, akkor a természet közelségét jelentette. Nyáron nagyon sokszor a nappali hőséget az éjszaka beálltával a domb oldaláról lezúduló viharok váltották fel. A szemem sarkából láttam, hogy pillanatokra fényesség önti el az udvart, mintha reflektorral világítanák meg. Ebben a pillanatban a rádió is recsegett és már tudtuk, hogy közelít az égiháború. Ha a „lapos” felől gyülekeztek a felhők, szinte sose értek el minket, de ha a dombhát felől közelítettek, akkor félelmetes vihar kerekedett. A teljes sötétségben percenként villogott az ég, amit elképesztő robaj követett, mintha megmozdult volna a domb. Beleremegtem, akkorákat dörgött fölöttünk az ég. Féltem? Persze, hogy féltem.

A mai napig emlékszem ezekre a viharokra, pedig azóta többször is rám szakadt az ég: a szabadon aludva, a sátorban vagy éppen a gyűrűfűi jurtában pihenve. Ez idáig, nagy anyagi károkat és emberáldozatokat is követelő természeti csapást nem kellett testközelből megérnem és ezt soha senkinek nem is kívánom. Ugyanakkor mindenkinek át kell élnie egy - egy kapitális vihart, hogy megértsük az ember alkotta mesterkélt világ, bármikor eltűnhet. Az a világ, amit mi emberek lakóházaknak, városoknak, törvényeknek és pénznek nevezünk csak játék: egy mesterséges játék. A természet erői dolgoznak és dolgoznak. A természet törvényeit nem tudjuk felül írni és leigázni sem. A természet utat tör magának, ha meteor csapódik be az égből, ha vörösiszap árasztja el a földeket, ha kőolaj kerül az óceánokba, vagy, ha végleg eltűnnek az esőerdők. A természetből kiragadtunk magunknak egy világot, de ez a világ sosem lesz nagyobb, mint a természet. Azt senki nem tudja, mi lesz tízezer év múlva, de az biztos, hogy lesz gravitáció, lesz természetes szelekció, lesznek atomok, és kavarkok, szén alapú marad mindenség és a nap energiát fog közvetíteni a bolygóra. Kérdés, hogy mi a Homo sapiens fogunk-e még ebből részesülni…

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!