A révfalui holtágtól a vezérigazgató székéig - Czepek Gábor energiaügyi államtitkár győri és vármegyei gyökereiről mesélt

- Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára, iskolai éveire?

- Győrben, Révfaluban nőttem fel, a holtág mellett laktunk, így korán kapcsolatba kerültem a vízzel, sokáig versenyszerűen úsztam is - emlékezett vissza Czepek Gábor. - Igazán élménydús gyermekkorom volt: akkoriban sok hasonló korú gyerek élt a környéken, jó világ volt. Fociztunk napnyugtáig, telente korcsolyáztunk és hokiztunk a holtág befagyott vizén. Más szórakozási lehetőség nem is nagyon volt, mint az, hogy összejártunk és sportoltunk. Egyik barátunk több alkalommal szervezett már focidélutánt a régieknek a Damjanich utcai ,,ketrecbe”; nagy élmény volt találkozni. Az úszás keretet adott a mindennapoknak és fegyelemre nevelt. A Tulipános-iskolába jártam, majd a Prohászkában fejeztem be az általános iskoláimat. Vallásos családból származom, így középiskolába a győri bencésekhez jártam, amely akkor még fiúiskola volt. A bencés közösség nyitott és befogadó, amely fontos támaszték kamaszok számára. Ugyanakkor szigorú szabályoknak kellett megfelelni, és a szabályszegésnek volt következménye. Mindezek miatt mind az osztályom, mind az évfolyamom összetartó csapat lett. A baráti társaságom a mai napig innen kerül ki, és aktív kapcsolatban vagyunk egymással függetlenül attól, hogy Győr mellett a társaság másik része már Budapesten él és dolgozik.

Bakonypéterdi szálak

- Tudom, hogy közel áll szívéhez egy kis falu a Bakony alján.

- Édesapám és édesanyám is Bakonypéterden született, mindegyik nagyszülőm ott élt. Bakonypéterd régen színsváb falu volt, ahová a második világháború után a Felvidékről érkeztek magyarok az otthonaikból kitelepített német származásúak házaiba. Így aztán a település hosszú ideig megosztott volt. A család egyik ága a sváb, a másik ága a felvidéki vonal. Ennek ellenére a szüleim megszerették egymást, összeházasodtak. A nagyszülőknek volt szőlője, földek, amennyit a TSZ engedett. Gyermekként, a kilencvenes években hétvégente hazajártunk Győrből Bakonypéterdre a nagyszülőkhöz. A nagyszüleim, amíg bírták, fizikai munkát végeztek; ebben pedig segíteni kellett, ez nem választás kérdése volt. Mivel húgom van, és az unokatestvéreim is egytől-egyig lányok, a segítségből nagyobb arányban kellett kivennem a részem. Legalábbis én így emlékszem, bár ezt a testvérem lehet, hogy vitatná.

- Gyakran eljut még oda?

- Sajnos a nagyszüleim már nem élnek, de a kapcsolat nem szakadt meg. Édesapámnak van egy kis pincéje és némi szőlője a péterdi pincehegyben. Igyekszik rábírni, hogy együtt tevékenykedjünk; és amikor sikerül neki, akkor semmi nem változik a korábbiakhoz képest; hagyományos munkarend van: édesapám megmondja mi a feladat, én pedig jelentek. Viccet félretéve, szívesen teszem, bár több időnk lenne erre. Budapesti irodám falán is látható két kép: az egyik a pincénket ábrázolja, a másik a hatvanas években készült a dédapámról és nagyapámról, amint éppen a szőlőben dolgoznak. Othello fajtával kezdtünk, ahogy a faluban mindenki. Ma pedig már kékfrankosunk van; apám minden évben készít néhány saját címkés palackot is.

Energetikai zászlóshajó lehet a vármegye

- Rangosabbnál rangosabb felkéréseket kap.

- A jogi egyetemet Budapesten végeztem el, de az első munkahelyem újra Győrben volt, a feleségemet is itt, a győri bíróságon ismertem meg. Azt mindig tudtam, hogy olyan hivatást keresek, amelynek van valamilyen alakító hatása a közösségeinkre, a környezetünkre. A bíróság után Budapestre kerültem, és kormányzati munkát végeztem, innentől kezdve pedig nem magam választottam a feladataimat, hanem inkább elfogadtam a kihívásokat. Jelenleg két sapkám van: az egyik, hogy közigazgatási államtitkárként dolgozom az energetikáért és vízi közművekért, hulladékgazdálkodásért felelős Energiaügyi Minisztériumban. A másik, hogy az MVM Zrt. igazgatóságának elnöke vagyok, amely vállalati munka, arra törekszünk, hogy az MVM Közép-Európa egyik legjelentősebb energiacége legyen. Az elkövetkező tíz évemet tehát arra teszem fel, hogy hazánk energetikai céljai megvalósuljanak; leginkább az, hogy 2030-ra a villamosenergia ellátása terén önállóak legyünk. A nemzetközi energiaválság rávilágított arra, melyek az európai ellátás gyenge pontjai. A kormány 2010 óta törekszik arra, hogy hazánk önellátó legyen villamosenergiából, a földgáz kapcsán pedig minden szomszédos országgal építsük ki az összeköttetéseket. Ez az alapcél nem változott, csak az ütem gyorsult. Napjainkban a villamosenergia válik uralkodóvá Európában, törekednünk kell arra, hogy ezt saját magunk állítsuk elő. Földrajzi adottságaink miatt leginkább a napenergiára, geotermikus energiára, illetve az atomenergiára kell támaszkodnunk. Van egy komoly tervünk: Paks II-nek meg kell épülnie 2030-as évek elejére, ebben nincs választási lehetőségünk, Paks I üzemeltetési engedélyét akár húsz évvel meghosszabbítjuk, a napelem-kapacitások pedig érjék el a 12 ezer megawattot, ennek már idén meglehet a fele. Építenünk kell ezen kívül 1500 megawatt teljesítményű gázüzemű erőművet a rendszer kiegyensúlyozására, végül kiemelt figyelmet kell fordítani a zöldenergia tárolás lehetőségeire: az akkumulátorra, és vizsgáljuk egy szivattyús tározós erőmű létesítésének lehetőségét.

- Győr-Moson-Sopron miként járulhat hozzá az ország energiaellátáshoz?

- A kormány decemberi döntésével engedélyezte újabb szélturbinák létesítését Magyarországon. A telepítés alapvető feltétele a helyi közösség hozzájárulása és az, hogy ne rombolja a tájképet. Győr-Moson-Sopron adottságai miatt ennek a területnek zászlóshajója lehet. Az M1-en errefelé autózók számára rég megszokott látvány a szélkerekeké. A vármegye nyugati részén, az országhatár mellett már van az MVM-nek egy nagyobb szélerőműparkja, emellett a gönyűi gázturbinás erőmű is egy olyan kiemelt jelentőségű energiaellátási pont, ami a vármegyéhez köthető. Szintén ide tartozik, és fontosnak tartom, hogy az új szlovák kormánnyal mielőbb tárgyalásokat kezdjünk a bősi erőművel kapcsolatos esetleges együttműködési lehetőségekről, és ezzel akár évtizedes vitákat is lezárhassunk.

Család, énekkar, futás

- Ennyi feladat mellett mire marad még ideje?

- Igyekszem megmaradó időmet családomra szánni. 11 éves kislányunkat és hároméves kisfiúnkat neveljük feleségemmel, aki törvényszéki bíróként dolgozik, és gazdasági-polgári ügyekre szakosodott. Biatorbágyon élünk, ahol kisebb győri családi kolónia telepedett le; testvéremék és unokatestvéremék is ide költöztek. Fiunkat leginkább a kertészeti munkák kötik le, lányom pedig az Állami Operaház gyermekkarában énekel. Még a futásra szoktam lopni az időmből. Ha csak tehetem, hazajárok a szüleimhez, és ahogy említettem a Győrben élő volt iskolatársaimmal és barátaimmal is szoros a kapcsolatom. Így hát nemcsak győri voltam, hanem győri is maradok.