Csaplár Zoltán nyolc év után leköszön a megyei polgárőrség elnöki pozíciójáról

– Huszonöt év a polgárőrség kötelékében és nyolc év az elnöki székben. Az ön vezetése alatt hatalmasat fejlődött a megyei polgárőrszövetség, ami a lakosok és a helyi intézmények bizalmát és tiszteletét is kivívta. Miért jutott arra a döntésre, hogy leköszön a posztról? 
– Az embernek tudnia kell, mikor kell visszavonulni, még ha nehéz is meghozni a döntést. Nagyon szerettem, amit csináltam, de felnőtt egy olyan generáció, akikre bizton számíthatunk abban, hogy továbbviszik azokat az értékeket, amik megteremtése nekünk is szívügyünk volt. Az utódomat felkészítettem, de ha kéri, minden segítséget örömmel megadok neki.

Családfőkből polgárőrök

– A kezdetektől részt vett a megyei szövetség megalakulásában. Hogyan lett részese ennek a folyamatnak? 
– A rendszerváltás után az egész országban jelentősen romlott a közbiztonság. Jó érzésű családfők egymást segítve próbálták megőrizni a közbiztonságot. Idővel ebből helyi szerveződések jöttek létre, helyenként önbíráskodásba is átcsapott a helyzet. De voltak, akik a konfliktusok megbeszélésen alapuló rendezését tartották szem előtt. Idővel ezekből az emberekből álltak össze az első polgárőr-szerveződések, ekkor még nem jogi keretek között, de már bizonyos szabályok mellett. Az országos polgárőrséget 1994-ben alapította meg dr. Kopácsi Sándor. A Győr-Moson-Sopron megyei szövetséget 1997-ben alapítottuk meg hét taggal. Mivel nagyon hasonló nézeteket képviseltek, mint amikben jómagam is hiszek, a közösségben való tevékenykedés, alulról való építkezés, így örömmel csatlakoztam.

– Mikor érezte először úgy, hogy megéri csinálni, hogy a befektetett munka eléri a célját? 
– Amikor azt láttam, hogy az emberek bizalommal fordulnak felénk és apróbb kérdések, problémák esetén is mernek segítséget kérni. Az évek során számos prevenciós programot tartottunk időseknek és fiataloknak egyaránt. Pannonhalmán tartottunk egy ilyen eseményt, ahol mind a nyolc általános iskolai osztály részt vett. A kicsikkel a közlekedésbiztonságról beszélgettek az előadók, a nagyobbaknál már szóba került a diszkó, az alkohol és a drogok témaköre is. Elképesztő élmény volt látni, hogy nemcsak a kis alsósok, de a kamaszok is hogy megnyíltak és szinte egymás szavába vágva meséltek és kérdeztek. Sőt, jó pár ledöbbent arcot is lehetett látni, például mikor arról meséltek nekik, hogy a drogkereskedők hogyan zsarolják meg a klienseiket.

Őszinte hozzáállás és a közösség szeretete

– Említette, hogy vannak olyan értékek, melyek kezdetektől fontosak voltak a polgárőrség „arculatának” kialakítása során. Sőt, megyei elnökként is a mai napig járőrözik a falujában. Mi a jó polgárőr ismérve? 
– Azt, hogy ki nevezhető polgárőrnek, törvény is szabályozza. Ehhez vizsgát kell tenni és hivatalos igazolvánnyal kell rendelkezni. De őszinte hozzáállás és a közösség szeretete legalább ilyen fontos. Büszkén mondhatom el, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Polgárőr Szövetségben nyugdíjas, kétkezi munkás, egyetemi oktató, képviselő, egyházi személy és polgármester egyaránt szolgál. És senki nem több a másiknál. Megyei elnökként a tisztség engem sem ment fel semmilyen önkéntes munka alól. Főleg a hajnali órákban szoktunk a polgárőrtársammal járőrözni 3–4, esetenként 5 órát.

– Van olyan eset ami különösen közel áll a szívéhez, amire örömmel emlékszik vissza? 
– Számtalan ilyen akad. A bevándorlóhelyzet kezelése nem volt egyszerű. Egy meleg nyári napon arról kaptunk bejelentést, hogy egy csapat ember gyalogol a földek szélén. Én értem a helyszínre elsőként, majd a kollégáim is csatlakoztak, elsőként vizet osztottunk, mert nagy volt a hőség. Sajnos se németül, se angolul nem beszéltek, de egy okostelefon segítségével sikerült kideríteni, hogy éhesek és vásárolni szeretnének. Egyből jeleztük a helyi kisboltnak és a nyelvi korlátok ellenére kreatív megoldásokkal probléma nélkül be tudtak vásárolni, a kiérkező rendőrök pedig a vámos- szabadi táborhoz irányították őket. De nem csak a saját élményeim állnak közel a hozzám. Néhány éve Péren két polgárőr kapott jelzést arról, hogy egy közeli ház füstöl. Az udvaron feküdt egy személy. Az egyik polgárőr odament hozzá segíteni, a társa bement a házba, hogy ellenőrizze, van-e még bent valaki és onnét még egy személyt hozott ki. Az, hogy a településen voltak polgárőrök, akik a helyzetet felismerték és jól kezelték, végül két ember életét mentette meg.

Az évszázad árvize a kertek alatt

– 2013 rendkívüli év volt, mind a márciusban váratlanul leeső nagy mennyiségű hó, mind pedig az évszázad árvizeként emlegetett áradás miatt. A megyei polgárőrökkel együtt ön is ott segített, ahol tudott. Hogy emlékszik vissza ezekre az eseményekre? 
– Azon az emlékezetes „télen” sajnos több autó ragadt az autópályán. A polgárőrök más szervezetek munkatársaival gyalog járták végig a kocsisorokat, hogy meleg teát vigyenek a várakozóknak. Néhány hónappal később a hó helyett a vízzel kellett megküzdenünk. A mecséri munkálatokat fogtam össze, koordináltuk az önkénteseket, megszerveztük az étkezést. Fantasztikus összefogás alakult ki. A helyi polgárőrök rengeteg szabadságot vettek ki, hogy segíthessék a védekezést. A vadásztársaság hajnalban lőtt szarvast és abból készíthettünk ebédet. Nyugdíjas hölgyek hozták nekünk a friss kávét és a süteményt. Különösen emlékezetes volt, amikor két fiatal tizenéves sárkányhajós lány érkezett. Már 4. vagy 5. napja dolgoztunk folyamatosan, mikor jelentkeztek, hogy jönnének segíteni. Gondolkoztunk, mit tudnának csinálni, végül beálltak homokzsákot tölteni. A teljes műszakot végigdolgozták egy szó nélkül, igaz, a végére jól elfáradtak. Mindig ez az eset jut eszembe, mikor valaki „Ezek a mai fiatalok!” felkiáltással bírál egy másik generációt.

– Amikor a megyei polgárőrség élére került, mik voltak azok a kulcskérdések, amikkel úgy érezte, foglalkozni kell? 
– 2014-ben még kézi adatrögzítéssel dolgoztunk. Ugyan akkor még nem volt annyi egyesület, mint ma, de ezzel a módszerrel már nem lehetett hatékonyan végezni az operatív munkát és kezelni a nagy mennyiségű információt. Egyértelművé vált, hogy számítógépes adatbázisra lenne szükség. Idővel kaptunk hozzá helyiséget, eszközt és szakembert is. Ennek köszönhetően ma már sokkal könnyebb áttekinteni, hogy az egyes egyesületek mit csinálnak, és így könnyebben tudunk összehangolt akciókat szervezni és közösen gondolkodni. Emellett nagy büszkeség számunkra, hogy a rendőrség, a Belügyminisztérium és a kormány is stratégiai partnerként tekint a polgárőrségre. A rendőrséggel folyamatosan egyeztetünk az egyes térségekre jellemző egyedi problémakörökről, így a helyi polgárőrök célzottan tudják segíteni ezeknek a megoldását.

A jó vezető példát mutat

– Nyolc évig volt szövetségi elnök, ami során kilencvennégy bejegyzett egyesület munkáját kellett összefognia. Vezetőként milyen kompetenciákat tartott mindig szem előtt? 
– Az önkéntes munka akkor motiválja az embereket, ha a szabadidőből elvett órák meghozzák eredményüket. A veszekedés és a torzsalkodás azonban senkit nem visz előbbre. Vezetési filozófiám alapja mindig is a példamutatás volt. Nem vagyunk egyformák és nem érthetünk mindenben egyet, de hiszem, hogy mindenkiben ott van a jobbító szándék. Ehhez kell megtalálni az utat úgy, hogy az adott személy érezze, hogy számít, amit tesz és mond, hogy szükség van a munkájára. Nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy az Országos Polgárőr Szövetség elnöke az országos szövetség alelnökeként többször is felkért arra, hogy a televízióban képviseljem a polgárőrséget.

– Nyugdíjasévei alatt lett Mecsér polgármestere és a megyei polgárőrszövetség elnöke. Az bizton állítható, hogy nem egy otthon ülő típus. Milyen tervei vannak? 
– A falumban, Mecséren továbbra is teljesítek majd szolgálatot polgárőrként. Emellett van néhány olyan polgármesteri tervem, amikben szeretnék jobban elmerülni és több időt szánni ezek kidolgozására és megvalósítására. De a legfontosabb, hogy szeretnék több időt tölteni a családommal. A hároméves kis unokám nemrég kérdezte: „Papa, miért nem jöttél? Vártalak.” És eszembe jutott, vajon a fiaim hányszor kérdezhették ugyanezt. Végtelenül hálás vagyok a családomnak, hogy mindig feltétel nélkül támogattak abban, hogy tehessem, amit tennem kell. De most már szeretném, hogy a páromnak ne kelljen egyedül vacsorázni vagy épp a vasárnapi ebédhez ülnie azért, mert nekem meg kell jelennem egy rendezvényen. Nagyon szeretem a természetet és szeretnék sokat kirándulni az unokáimmal. Egy jól működő közösséget adok át az utódomnak, amiben számos ember sokéves munkája van.

Csaplár Zoltán 
Született: 1946, Mecsér. 
1997-től a Győr-Moson-Sopron Megyei Polgárőr Szövetség tagja, 2012-től alelnöke, 2014-től pedig elnöke. Emellett Mecsér polgármestere is.

Elismerések:
A Köz Szolgálatáért Érdemjel, arany fokozat, 2007 
Magyar Arany Érdemkereszt, 2016 
Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért emlékérem, 2017 
Szent László-érem, 2019 
Dr. Kopácsi Sándor-emlékplakett, 2019 
Polgárőr Érdemkereszt, arany fokozat, 2022