Kosárlabda – Sopronban ragadt Honti Kata

Az egykori soproni kedvenc visszavonulása után rövid időre visszatért, és részt vállalt a Sopron Basket női csapatának remek tavaszi meneteléséből. Bár nem így tervezte, idén is ez történik a hűség városában nevelkedő, Olaszországban élő korábbi kiváló, válogatott kosarassal.

– Furcsa szókapcsolat az ön esetében az, hogy „itthon ragadt”, de valójában valami ilyesmi történt. Megtudhatjuk, hogyan? – kérdeztük Honti Katát.

– Eredetileg négy napra érkeztem volna haza Sopronba. Úgy terveztem, hogy amellett, hogy pár napot anyukámmal töltök, jó néhány barátot, ismerőst is meglátogatok. Sajnos a látogatásokból nem sok valósul meg. Amikor visszaindultam volna, a koronavírus-helyzet olyan mértékűvé vált, hogy nem tudtam repülőre ülni. Hallva az Olaszországból érkező aggasztó híreket, a párommal végül úgy döntöttünk, nem megyek vissza, maradok Sopronban.

– Itthon mivel tölti az idejét?

– Anyukámnak segítek vásárolni, emellett édesanyám Vilma kutyájával sétálok sokat. Vilma aranyos kölyök vizsla, hatalmas mozgásigénnyel. Így aztán napi nyolc-tíz kilométereket sétálok vele a Sopron környéki erdőkben. Azt hiszem, ebben az időszakban, amikor az embereknek a négy fal között kell lenniük, óriási áldás egy kutyus. Vele ki lehet mozdulni, sétálni, levegőn lenni – betartva persze a járvánnyal kapcsolatos előírásokat. Emellett tanulok, a záróvizsgáimra és a szakdolgozatom megvédésére készülök. Ez így együtt ki is tölti a napjaimat, tehát nem unatkozom.

– Ez még a nemzetközi kosárlabda-szövetség kurzusa?

– Az angilai Newcastle-ban lévő egyetemen tanulok vezetés és menedzsment szakon. Az iskolát a FIBA kurzusán kezdtem el, az első évet még a nemzetközi szövetség finanszírozta. Utána lehetett választani, hogy folytatja az ember vagy pedig más irányban megy tovább. Úgy voltam vele, ha már egy évet elvégeztem, folytatom, de a következő két év tandíját már magam fizettem. Távoktatásban működik az egész, angolul, eddig minden vizsga időben megvan, most jön a befejezés, aztán majd kialakul, mihez kezdek.

– Olaszországban edzősködött is. Ezzel most mi a helyzet?

– Szerettem, élveztem is, mi­­után visszatértem a Final Fourról, az előző évadot be is fejeztem edzőként. Ezt azonban a tanulmányok, valamint a kinti családi vállalkozás miatt – amelynek keretében apartmanokat adunk ki – idén szüneteltettem.

– Most mi a helyzet a vállalkozással?

– Olaszországban államilag tiltották be a szállásadó helyek működtetését. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a páromnak, Giuliónak ezzel nem kell egyedül foglalkoznia. Ő főállásban HR-es egy cégnél, ott viszont van most dolga bőven.

– Az utóbbi években nyaranta Olaszországban több edzőtábort is tartottak Fegyverneky Zsófiával magyaroknak. Úgy tudjuk, az idei évre is tervezték. Mit gondol, meg tudják tartani?

– Látok némi reményt rá. Az előző években Olaszországba csak tizenöt magyar gyereket tudtunk kivinni a táborba. A soproni akadémia közreműködésével az ideit július első felére a Balatonra tervezzük, jóval több fiatal kosaras részvételével. Még bizakodom...

– A barátnőivel, korábbi klubbeli és válogatott csapattársaival is tartja a kapcsolatot?

– Természetesen, Kocsis Bogival, Fegyverneky Zsófival, Horti Dodival és a Spanyolországból az utolsó pillanatok egyikében hazatérő Simon Zsófival azért gyakran beszélgetünk. Csak a legrosszabb az egészben, hogy korábban, amikor hazajöttem, mindig találkoztunk is. Ez most nagy bánatunkra nem oldható meg...