Most vagy soha!

A március 15-ét feldolgozó új magyar film, a Most vagy soha! győri szálairól írunk mai számunkban. Örülök a bemutatónak: néhány éve rá kellett csodálkoznom, hogy mi, magyarok is megtanultunk élvezhető filmet készíteni, kiszolgálni az új igényeket, úgy szórakoztatni, hogy az a minőség rovására se menjen. (Frissebb élményem a Lefkovicsék gyászolnak című, a mozikban most futó alkotás, amely számomra szinte tökéletes volt, a magyar színészek elképesztően jók.) A kilencvenes években bizony voltak kínos hazai próbálkozások, bugyuta történelmi alkotások. De most itt a lehetőség: az amerikai filmek színvonalának mélyrepülésével hatalmas piaci rés keletkezett, odaát, Hollywoodban elfeledkeztek a gondolkodó emberekről. Sosem értettem, hogy miért kell nekünk amerikai háborús filmeket néznünk a mozikban, azon kívül, hogy látványosak. Mi közünk nekünk a ő történelmükhöz, az ő nézőpontjukból interpretálva? Hozzátéve, hogy a második világháborúban éppen nem álltunk egy oldalon, így azt sem mondanám, hogy az egész magyar nemzet mind a hat év alatt teljes szívvel az amerikai katonák sikeréért drukkolt volna. 

Van nekünk saját történelmünk, és azért a borús nemzeti ünnepek sora mellett akad dicsőség, amely megfilmesítésért kiált. Pozsonyi csata, Bécs elfoglalása, Könyves Kálmán, Zsigmond uralkodása, Sopron hűségnyilatkozata... Az ifjonti nemzedék figyelmét úgyis a filmekkel lehet leginkább megragadni, nem a tankönyvek száraz lapjain keresztül. A Most vagy soha! is olyan filmnek ígérkezik, amelyre el lehet vinni a fiatalokat, mert látványos, mert leköti a figyelmet, és közben még büszkévé is teszi a nézőt.