Ilyen kirakatot

Hozzá vagyok szokva a jobb esetben semmitmondó politikai beszédekhez. Rosszabb esetben azt sem tudta az illető, milyen rendezvényre érkezett, és egyenesen sértőek a szavai. Sokszor gondoltam már azt magamban, hogy bár inkább előre kért volna az illető beszédet írni, mint hogy tudósítóként utóbb próbálok bármi idézhetőt kiemelni a katyvaszból, amit összehordott. Van, hogy megértem: a százhuszonnyolcadik faültetés, pad- vagy útszakasz-átadás valóban nem motiválja döntéshozóinkat, és drágább az idejük annál, hogy mindegyikre körültekintő, frappáns beszédet írjanak. Ugyanakkor üdítő kivétellel találkozni. Ilyen kivétel volt a szombati Szent Márton-ünnepen a Pannonhalmi Főapátságban Novák Katalin jelenléte. Pártállástól függetlenül megsüvegelendő az a gondosság és odafigyelés, amivel érkezett bejelenteni a Bazilika 800-at, azaz a szerzetestemplom felszentelésének jubileumi évét. Nem csak a száraz történelmi áttekintés szintjén ma­radt ugyanis a köztársasági elnök. Személyes hitéletét is megosztotta, sőt, ami nem divat: félelmeit is. Elmondta, hogy anyaként rémíti a gondolat, hogy egy bentlakásos iskolába adja a gyermekét, hiszen milyen keveset látná. Ám addig beszélgetett volt diákokkal, és kutatott az interneten beszámolók után, melyekből idézett is, hogy legyőzték a félelmeit. Ezután már csak hab a tortán, hogy a diákság Szent Márton-heti gyűjtésébe is bekapcsolódott azzal a stanglival, amellyel Őszentségét, Ferenc pápát is megkínálta. Milyen üzenet jött le ebből a szerzetesközösségnek és a diákságnak: odafigyel ránk. Megpróbál megérteni minket. Csatlakozik a céljainkhoz. Vastaps kísérte. Lehet kétkedve mondani: kampányfogás és kirakat. De szeretnék én másutt is ilyen gesztusokból épített kampányfogásokat és kirakatot látni, talán kissé különb lenne a közéletünk.