Türelem

Viszonylag ritkán utazom tömegközlekedési eszközzel, és akkor is főként a fővárosba és a fővárosban. Ott élő közeli családtagjaim viszont gyakran jönnek Budapestről, mégpedig kisgyerekkel, akik ugye nem a végtelen türelmükről híresek, különösen a hosszabb utazgatások kapcsán. 

Az utóbbi időszak vasúti közlekedése finoman szólva is hagy kívánnivalót maga után. Még akkor is, ha nem pontos időpontra kell mennünk A-ból B-be, mondjuk éppen repülni szeretnénk Budapestről. Mert utóbbit bevállalni csak a bátraknak és vakmerőknek ajánlott, vagy legalábbis érdemes egy nappal korábban elutazni. 

Hét végén magam is megtapasztaltam, hogy milyen most, a felújítások idején vonattal közlekedni. Jelentős késéssel indultunk és érkeztünk, és ahogy mondani szokták, még a csilláron is lógtak az utasok, de például egy csapat fiatal a mosdóban talált talpalatnyi helyet, ahol egyáltalán megállhattak. Az már szinte nem is lepett meg, hogy a helyemen már ültek (helyjegy nélkül szerencsére, külföldről külföldre utazók), mert ilyen a győri vonalon szinte mindennapos. Visszafelé is hasonló kalandok elé néztem, jelentős késés mellett, Kelenföldön felszállni is alig lehetett a hatalmas tömeg mellett, s meg sem lepődtem, hogy itt is elfoglalták a helyem. 

Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz majd a hónap végén, amikor teljes vágányzárra lehet számítani a felújítás miatt három héten át a Biatorbágy és Szárliget közti szakaszon. Akkor minden bizonnyal a türelem mellett erős idegzetre is szükségünk lesz.