Kezdő Madarászok Napja

Bár nem volt nagy propagandája mégis mintegy 30-40 felnőtt és zömében gyerek gyülekezett szombaton reggel Kócsagvárban - számolt be olvasónk.

A program kezdeteként Tislér Diána érzelmektől sem mentes előadásában ismerkedhettünk meg a magyar természetvédelem, ornitológia talán legmeghatározóbb alakjával, Herman Ottóval. Hazafias érzelmével, magyarságával. Természetesen itt is elhangzott, örök érvényű, oly sokszor idézett mondata, miszerint „ott, a hol az anyatermészet szűzen tiszta és érintetlen, ott nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van."

A szervezők előrelátását dicséri, hogy amíg a felnőttek az előadást hallgatták, addig a gyerek a tanösvénnyel, annak csodáival ismerkedtek. Ezután autóba ültünk, és különválva útra keltünk. Egy kisebb, néhány fős csapat Fazekas Krisztina vezetésével túzok lesre indult. Szerencséjük volt, hiszen szép számban láthatták hazánk legnagyobb, repülni is képes madarait. Sajnos ez a csodálatos madár már Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult és hazánkban is csak néhány helyen található meg, és még kevesebb helyen költ. Hosszas, kitartó munka eredménye, hogy még láthatjuk a madarakat. A fertődi iskola és  vendégeik a „Bakonyi Csoport" Tislér Diánával a nemzeti park más részeivel ismerkedett, csodálták  meg páratlan szépségét. Míg a harmadik csoport Mészáros Krisztina kalauzolásával a Kócsagvártól nem messze lévő szíkes tavakhoz indult madárlesre. A gyerekek nem kis örömére, néhányan egy igazi Land Rover terepjáróban utazhattak, vagy inkább rázkódhattak. Bár sokaknál volt távcső, madármegfigyeléshez használt  spektív, jó hogy mindenkinek, már az induláskor adtak távcsövet.

Hát ezután jött el mindannyiunk számára a csoda, a nyüzsgő, zsibongó madarak, ezerarcú sokasága, változatossága, sokfélesége. A gyerekek számtalan kérdése, a nyugodt, türelmes, aprólékos válaszok érkeztek.

Megtudtuk, hogy nincs vadkacsa, de van réce, hogy miben különbözik a kanalas réce az üstökös récétől, és így tovább. Láttunk megszámlálhatatlanul sok nyári lúd családot, bíbícet, gólytöcsöt, méltósággal úszó bütykös httyút és még sorolhatnám sokáig. Hallgattuk az ukákat, a madarak énekét. De kerestünk gyíkot a réten, békákat a nádas szélén. Végezetül még  ügéket is láttunk. Ez legyen figyelemfelhívás mindannyiunk számára, ha nem rohanunk mindig, szánunk egy kis időt arra, hogy megismerjük a minket körülvevő világot, megannyi szépséggel találkozhatunk.

Lehet, hogy a résztvevő gyerekek már nem tudnák felsorolni, pontosan milyen madarakat láttak, de az élmény megmarad és már nemcsak a technikát, a számítógépet tartják érdekesnek, izgalmasnak. Ne feledjük, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ebben az évben 40 éves, és jelmondata lehetne ennek a programnak az egyesület mottója „A madárbarát Magyarországért!"

Búcsúzzunk ezzel a gondolattal, találkozzunk legközelebb is.