Mint Hollywoodban

Hét év után jutott nagydöntőbe a győri női kosárlabdacsapat. Noha a klub már 2005-ben áttette székhelyét Sopronból a megyeszékhelyre, 2012-ben bajnok lett, mégis mintha még keresné a helyét a város sportpalettáján. Voltak emlékezetes mérkőzések, akadtak olyanok is, melyeken közel telt ház volt – elég csak a 11 évvel ezelőtti bajnoki finálé meccseire gondolni –, az utóbbi években azonban többnyire családias hangulatban pattogtatták a labdát a győri kosaras hölgyek.

Győr bizonyos szempontból speciális hely, a szurkolók inkább sikerorientáltak, és a női kézisek az elmúlt 18 évben – hogy csak a kosárlabdázók győri megjelenésétől számított időt vegyük figyelembe – igencsak elkényeztették a nagyérdeműt. A honi és nemzetközi sikerek árnyékából nehéz kitörni, főleg olyan városban, ahol eleve mélyebb gyökerei vannak a kézilabdának.

Ennek ellenére az UNI Győr vezetése lépett, és idén elkezdett keményen dolgozni azon, hogy szurkolói, nézői bázist építsen ki. Talán ők sem gondolták, hogy ezek a törekvések ilyen hamar eredményre vezetnek. Persze ehhez az is kellett, hogy az elmúlt években többnyire harmadik-negyedik, tavaly pedig csak ötödik helyezett csapat sorra nyerte a mérkőzéseit az alapszakaszban, melyet a második helyet zárt, így a rájátszásban kedvező pozícióban küzdhetett a negyed- és az elődöntőben. Utóbbi párharcban az Euroligában is jól szereplő DVTK ellen minden mozaikdarab a helyére került. Aki szerda este kint volt a mindent eldöntő harmadik meccsen, aligha felejti el ezt az élményt.

Most már azon kell dolgozni, hogy a győri női kosármeccseken ez legyen a megszokott. Azért az nem lesz baj, ha a csapat négy negyed alatt megnyeri a mérkőzéseit…