Gáspár Dávid szerint évről évre nehezebb a csúcson maradni itthon

– Hazai szinten az egész évad során csupán kétszer kapott ki a csapata, e két vereség egyik az alapszakasz utolsó fordulójában a PEAC elleni, gyakorlatilag tét nélküli találkozó volt, amely előtt az együttes már megnyerte az alapszakaszt. Mennyire nehéz folyamatosan a csúcson maradni hazai szinten?

– Egyre nehezebb, és ezt nem az udvariasság mondatja velem. A Diósgyőr és a Szekszárd is folyamatosan, tudatosan építkezik, fejlődik, ezt az Euroligában elért eredményeik is mutatják. Nagyon bő, erős kerete volt mindkét csapatnak, de ugyanez elmondható az UNI Győrről és a PEAC-ról is, melyek az előbb említett két Euroliga-rivális ellen akár a bajnokságban, akár a kupában értékes győzelmeket arattak. A bajnoki és a kupagyőzelemért bizony alaposan meg kellett dolgozni, nem egy csettintésre sikerült, nem a szél fújta Sopronba az aranyérmeket. Ha pedig az ellenfelek erősödése mellett mi összevetjük a tavalyi Euroliga-győztes keretet az ideivel, még értékesebbek a hazai sikerek.

– Rögtön a szezon elején bizonyos mértékig módosult a terv, nem sikerült az eredetileg összeállított kerettel nekivágni a szezonnak. Aztán évad közben is gyakran változott a játékosállomány. Volt, aki távozott, volt, aki érkezett és voltak, akik ugyan csatlakoztak a csapathoz, de érdemben nem, vagy csak nagyon keveset tudtak hozzátenni. Mindez – gondolunk itt leginkább az Euroligára – mennyire befolyásolta a csapat szereplését?

– A profi csapatsportban illúzió, hogy problémamentes legyen egy évad, ez gyakorlatilag kizárt. Az előző szezonban még leginkább a covid okozott gondot, idén viszont a keret az ismert okokból történt több változása mellett azért sérülések is hátráltatták a csapatot. Nyilván minden a keretben történt változás a játékban is bizonyos mértékű átalakítással jár, és ezek a változások nem mennek egyik napról a másikra. Idő kell ahhoz, hogy mondjuk egy kényszerű csere után megtaláljuk a távozóhoz képest més erényekkel rendelkező érkező játékoshoz a legjobban "passzoló" stílust. Ahhoz pedig még több, hogy ez működjön is. Ugyanakkor olyan pozitív hozadékai is voltak a kényszerű változtatásoknak, hogy úgy a hazai, mint a nemzetközi porondon több lehetőség jutott fiatal, illetve Euroliga-tapasztalattal nem vagy alig rendelkező magyar játékosainknak, mint Böröndy Viviennek, Czukor Dalmának, Sitku Zsuzsannának vagy Varga Alíznak. Ők pedig éltek a lehetőséggel, sokat léptek előre.

– A tavalyi Euroliga-siker után egy pillanatig sem érzett évad közben egyfajta jóllakottságot, nem kellett motiválni a társaságot?

– Akit külön kell motiválni, annak nincs helye a Sopron Basket csapatában. Ilyen gondnem volt. A keretben az előbb említett kényszerű változások mellett sajnos azokra a sérült játékosokra, akikkel a szezon végére szerettük volna megerősíteni a keretet és bővíteni a rotációs lehetőségeket – így
Olivia Epoupára és az újabb, igaz, kisebb térdműtétre kényszerült Határ Bernadettre –, sajnos érdemben nem számíthattunk. Nélkülük pedig a január és a február összesen közel húsz mérkőzésből álló, Euroliga-csatákkal, bajnoki rangadókkal tarkított meccsdömpingje nagyon fárasztó volt. Ez a fáradtság ki is jött néhány mérkőzésen a csapaton. Rögtön hozzáteszem, mindezt a tények kedvéért mondtam, véletlenül sem mentegetőzésként, hiszen sérülések gyakorlatilag minden csapatot hátráltattak.

– Vége a szezonnak, jön egy hosszabb szünet, mivel telik?

– Az idősebb játékosok elmentek pihenni, a fiatalabbakkal dolgozunk tovább egyéni képzésekkel. Més jellegű lesz a munka, mint eddig volt, nem olyan stresszes, de most erre több idő jut, és ez is fontos része a csapat építésének.

– Annak a csapaténak, amelynek kapcsán azért hallani, hogy elképzelhető, a következő évadra a kerete messze nem lesz olyan erős, bő és nemzetközi szinten is minőségi, mint az előző szezonokban...

– Úgy tudom, a közeljövőben ennek kapcsán a klub majd tart egy sajtótájékoztatót, és akkor jelenti majd be a fejleményeket.