2022.04.27. 06:45
A nyomtalanul eltűnt csornai zsidó közösség múzeumi története
A csornai zsidóság 1944 után gyakorlatilag nyomtalanul tűnt el Csornáról. A holokauszt túlélői máshol keresték a boldogulást, a leszármazottjaik mégis kötődnek a városhoz. A zsidóság történetéből kiállítás nyílt a helyi múzeumban.
Aszt Ágnes régész-muzeológus beszélt a csornai zsidóság történetéről. Fotó: Cs. K. A.
A helyi zsidóság történetét bemutató kiállítás nyílt a Csornai Múzeumban. Egy, a település életében meghatározó közösségről szól a tárlat, amely szinte nyomtalanul tűnt el Csornáról. Egy-egy tárgyi emlék, illetve a holokausztot túlélők leszármazottjainak emlékezete segítette mindössze a bemutató összeállítását. A múzeumban látható Kass János Zsidó Ünnepek rézkarcsorozata, mely a Mosoni Zsidó Hitközség jóvoltából került Csornára.
A kiállítás családokat, arcokat, sorsokat állít elénk. „Példákat szerettünk volna bemutatni – hangsúlyozta Szalayné Galambosi Tímea, a múzeum igazgatója. – A házakat, a családokat, a közösséget. Az örömüket, a családi összetartozást, a tragédia állomásait, a jog- és vagyonfosztást és a nácik végső megoldását. Bemutatjuk, hogy a nyolcvankét százalékos veszteségen túl hogyan sarjadt újra az élet, ha nem is könnyen és nem is mindig sikeresen, de mindig kitartóan keresve a jót.” Az igazgató kiemelte: 1991-ben egy túlélő leszármazottja ezt írta a múzeum vendégkönyvébe: „Nem lehet teljes Csorna történetének a bemutatása, ha nem mutatjuk be a holokausztot.”
Aszt Ágnes régész-muzeológus a vendégkönyvi bejegyzésre utalva azt mondta: jogos és alátámasztható, egy muzeológus számára elviselhetetlenül fájdalmas mondatok ezek.
– Tudtam, hogy foglalkozni kell a felvetéssel, ugyanakkor azt is tudtam, hogy a múzeumban nincs hozzá anyagunk. Nincsenek tárgyaink, forrásaink, vagy csak másod-, harmadkézből valók – fogalmazott. Hozzátette: fénykorában a zsidó közösség ezer főt számlált. Komoly emberek, a legnagyobb adófizetők, jótékony célok támogatói, a település fejlődését előremozdítók voltak. A kiállításon megismerhetők a zsidó családok fényképek segítségével. Megdöbbentő, amit a muzeológus megjegyzett: ha a fotókon kitakarnánk a vészkorszak áldozatait, gyakorlatilag üresek maradnának a képek.
Aszt Ágnes kutatás közben találkozott a túlélők családtagjaival is. Érdekességként említette, hogy noha már nem is Csornán születtek, mennyire erős bennünk a kötődés a településhez. Féltve őriznek egy karosszéket például, ami még a csornai nagyszülőké volt, vagy egy festményt, melynek címe: Út Csornába.
