Erről írt a Kisalföld február 17-én - Házak állnak a tömegsír helyén

10 éve –Házak állnak a tömegsír helyén

Hetven évvel ezelőtt – a korabeli exhumálási jegyzőkönyv tanúsága szerint – a Mosonszentmiklós szélén, egy volt bombatölcsérben 55 zsidó munkaszolgálatost temettek el. A tervek szerint tavasszal márványtáblával állítanak emléket a legyilkoltaknak. Egy mosonmagyaróvári házaspár, Kovács Sándor és felesége évek óta rendületlenül kutatja a Moson megyei zsidóság emlékeit, a vészkorszakkal kapcsolatos visszaemlékezéseket, amelyek internetes helytörténeti gyűjteményükben olvashatók.

–A hetven évvel ezelőtti holokauszttal foglalkozó tudományos munkák és helytörténeti kötetek mellett mi is sokat foglalkoztunk a témával. Sikerült két megszólaló emlékezőt találnunk: egyet a túlélők, egyet pedig a helybeliek közül – említette Kovács Sándor.

Az előbbi arról számolt be, hogy negyvenöt január közepén fegyveres nyilasok ötven-ötvenöt embert követeltek gyárleszereléshez. Hátizsáknyi holmijukkal szürkületben indították útnak őket Mosonmagyaróvárról. Az emlékező túlélő csak jóval később tudta meg, hogy társait Mosonszentmiklós határában, a faluszéli erdőben kivégezték. A meggyilkoltak névsorát akkor elküldte a munkaszolgálatosok ügyével foglalkozó budapesti szervezetnek. A helybeli szemtanú az exhumálást idézte fel a Kovács házaspárnak.

Pontosan figyelemmel tudta kísérni, mert tőlük kétháznyi távolságra, az akkor még teljesen üres területen tárták fel a tömegsírt. Az illető elmondta, hogy az ingre vetkőztetett áldozatokat összekötött kézzel, hátulról lőtték le. Egy másik sírban is találtak kivégzetteket, köztük egy asz-A neve elhallgatásátkérő emlékező elmondta: volt olyan munkaszolgálatos, akit lapáttal vertek agyon uszonyt, karjában egy másfél éves kisgyerekkel.

Elmondta, hogy a faluban sokáig emlegették: a sírásó, aki fegyverektől kényszerítve eltemette a szerencsétleneket – néhányan akkor még éltek közülük öngyilkos lett, „nem bírt elszámolni a lelkiismeretével”. Pár mondat erejéig nekünk is sikerült megszólaltatni egy helybelit, aki akkor 14 éves volt. A neve elhallgatását kérő emlékező elmondta: volt olyan munkaszolgálatos, akit lapáttal vertek agyon, de hozzátette azt is, hogy néhányuknak sikerült megszökni Győrsövényház felé. Hogy mindez a hetven évvel ezelőtti tragédia ne vesszen a feledés homályába, a Kovács házaspár azt szeretné, ha valami módon Mosonszentmiklóson is megemlékeznének a tragédiáról.

Érdeklődésünkre Bedő Csaba polgármester elmondta: a képviselő-testület nemrégiben döntött arról, hogy a tavaszra elkészülő falumúzeum falán márványtábla fogja hirdetni az ártatlanul meggyilkoltak emlékét.

20 éve – Újjáépül a bőnyi fehérjefeldolgozó

A kiégett bőnyi fehérjefeldolgozót tulajdonosa, a Bábolna-csoport újjáépítteti. Néhány hónap múlva újraindulhat a termelés, s addig is megoldott a dolgozók foglalkoztatása, a vágóhídi melléktermékek elhelyezése.

Még mindig nem tudni pontosan, mitől gyulladt ki másfél hete, szombaton kora délután a Bőny-Szőlőhegyen lévő fehérjeüzem.

A Bábolna Takarmányipari Kft. bőnyi telepén keletkezett tüzet a tűzoltók egy óra alatt fékezték meg. Az oltásról lapunk február 9-iszámában részletes tudósítást közöltünk. Személyi sérülés nem történt, viszont hetvenmillió forintos kár keletkezett. A vágóhidak melléktermékeinek hasznosításával, feldolgozásával foglalkozó üzem legfontosabb része vált a lángok martalékává. A tűzről a falubeliek többsége csak jóval a káreset után értesült, mert a szél nem Bőny központja felé fújta a füstöt. Azonban ha nem kezdődne újra a termelés, azt megérezné a település: a telep működéséből származó iparűzésiadó-bevétel hiányozna ugyanis az önkormányzat költségvetéséből.

Emellett a település foglalkoztatási helyzetén is rontana az üzembezárás, azott dolgozók közt tudomásom szerint tizenöt bőnyi van – mondta el Böhm Csaba polgármester, aki úgy véli, a szőlőhegyi telep a településen lakókat nem zavarta. A tűz keletkezésével foglalkozó vizsgálat még nem fejeződött be, derült ki Szőts István tájékoztatásából.

A Bábolna rt. PR-vezetőjétől megtudtuk, hogy az üzem negyvennyolc alkalmazottja jelenleg a romeltakarításban, újjáépítésben segédkezik. Az átmeneti szünet ezért állásaikat nem veszélyezteti, az újra indulás májusra várható. A bőnyi fehérjefeldolgozóba korábban érkezővágóhídi melléktermékeket addig a gönyűi ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. veszi át, ugyanakkor a begyűjtést és a szállítást a bábolnaiak végzik.

25 éve – Szerettei körében a buszbaleset sérültje

Az ausztriai emlékezetes buszbaleset egyik szerencsés utasa, a mosonmagyaróvári Kelemen József, vagyis Jocó a hétfő éjszakát már a saját ágyában tölthette szülei és testvérei legnagyobb örömére.

Erre reggel még a család sem számíthatott. A hétfő délelőtti órákban ugyanis Szombathelyről indult el egy kocsi Németh Péter és Rédecsi Lajos mentősökkel Grazba, hogy az ottani orvosok javaslata szerint hazahozzák Jocót Magyarországra. A visszaúton már a fiú édesanyja is a mentőben ült, aki mindvégig mellette volt.

A grazi kórházban a szobatársak nehéz szívvel búcsúztak a fiútól. Elköszöntek tőle kezelőorvosai, sőt, az édesanyának önzetlenül szállást biztosító Rauda házaspár is meghatottan integetett a távolodó mentőautó után. Raudáék remélik, hogy mihamarabb viszontláthatják kis pártfogoltjukat. Szeretnének a már teljesen felgyógyult, vidám Jocóval találkozni, akit szüleivel együtt ezentúl barátként köszönthetnek.

A szombathelyi kórházba érve a gyermek ultrahangos vizsgálaton esett át, majd a jó eredmények láttán az orvosok hazaengedték. Igaz, egyúttal szigorú pihenésre ítélték a két hét múlva esedékes kontrollvizsgálatig. Mondani sem kell, miként érintette a szülőket a döntés, kitörő örömmel fogadták a hírt.

A mentőautó a Lajta-parti város felé vehette az irányt. Mosonmagyaróváron boldogság sugárzott a nagymama és a két testvér, Zolika és Annuska arcán, mikor Jocó a mentősök segítségével megjelent az ajtóban. Az üdvözlések utáni első útja az akváriumában tartott két kedvenc teknőcéhez vezetett. Később viszont már le kellett pihennie, mert bár a mentőautóban kényelmesen utazott, mégis fárasztó volt számára az egész nap. Mielőtt álomba szenderült volna, elővette telefonkártya gyűjteményét, beletette az újabb, Ausztriában kapott szerzeményeket, és mély álomba zuhant. Mostantól már végre saját ágyában, otthonában lehet, megszabadulhat az álmatlan éjszakáktól, és minden percben számíthat családja gondoskodására.

Amint azt édesapja, Kelemen József elmondta, az elmúlt hétvégén váratlan látogatók jártak a mosonmagyaróvári lakásban Stipkovits Pál polgármester, Kertész József és Dömötör Tibor, a Lions klub képviselői személyében. A vendégek anyagi támogatást vittek a szülőknek, s Jocónak mielőbbi gyógyulást kívántak a polgármesteri hivatal, a Lions klub, valamint a Flexum Dolgozói Alapítvány nevében.