Pünkösdi királyságok – Névtelen és neves uralkodóink a mérlegen

Egyre kevesebb az olyan ünnepünk, amelyhez különleges, máig élő népszokás társul. A hagyomány azonban, ha meg is kopik, hétköznapi szóhasználatunkban, nyelvi emlékeinkben még sokáig fennmarad. Így a mai generáció leginkább csak szüleitől, nagyszüleitől hallhatta a szólást: „na, ez is csak olyan pünkösdi királyság”. De mi is az tulajdonképpen?

Hécz Attila

Durazzói Károly máig igazi "egyeduralkodó" a magyar királyok sorában. Két hónapig sem ült a trónon.

A győzelem a fontos

A húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn, azaz Pünkösd alkalmával a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A 16. századtól kezdődően ennek az ünnepnek Magyarországon szerves része volt a pünkösdi (májusi) királyválasztás. Ez a magyar vidéken annyit tett, hogy legények versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, „bikahajsszal”, míg az ifjabbak bothúzással, kakaslövéssel döntötték el, ki közülük a legkülönb, azaz a „király”. A pünkösdi király kiváltsága volt, hogy az elkövetkezendő egy hónapban, nagy ritkán a következő pünkösdig ő lett a legények bírája, vezetője, ezen felül hivatalos volt minden összejövetelre, lakodalomba, és a többi legények feltétlen engedelmességgel tartoztak neki.

Jókai Mór például az Egy magyar nábob című regényében emlékezik meg erről a népszokásról, így irodalmi emlékünk is van róla.

Uralkodóink életét nem nagyon ismerjük

Az ünnep alkalmával a magyar történelemben is végeztünk egy apró kutatást, mely uralkodóink gyakorolhatták a legrövidebb ideig legmagasabb hivatalukat, amivel királyságuk mondhatni pünkösdire sikeredett.

Történelmi barangolásunk vezetéséhez a Győri Levéltár igazgatóhelyettesét, Áldozó István főlevéltárost kértük fel, aki örömmel állt rendelkezésünkre.

-Iskolai tanulmányainkban történelmünk sorsfordulóiról sokat megtudtunk, királyaink magánéletéről, jellemvonásáról, erényeiről és hibáiról azonban eléggé hiányosak az ismereteink – mondta István.

Hosszú korok, rövid uralkodások

Nézzük először, kik foglalták el legrövidebb ideig a magyar trónt, s milyen cselekedetek fűződnek nevükhöz:

Az Árpád-házi II. László például 1162-ben, alig félévig, haláláig uralkodott, míg az anjou Durazzói Károly (II. Károly) 1385-86 között tudta le a királyságot. Előbbi a szó legszűkebb értelmében nem is lehetett volna Magyarország királya, mivel Lukács esztergomi érsek ortodox kultúrkörben történő neveltetése miatt nem volt hajlandó megkoronázni. Durazzói Károly abszolút rekordernek számít a magyar történelemben, hiszen uralkodásának ideje még a két hónapot sem érte el: az 1385-ös esztendő utolsó napján Székesfehérvárott tették fejére a koronát, 1386. február 24-én pedig már el is temették Visegrádon. A Jagellók korából I. Ulászló ülhetett trónra a legrövidebb ideig (1440és 1444 között). A lovagi életideálokat valló király a várnai csatatéren meggondolatlan módon intézett támadást a török janicsárok ellen, amiért életével fizetett.

Durazzói Károly máig igazi „egyeduralkodó” a magyar királyok sorában. Két hónapig sem ült a trónon.

Az 1654-ben megkoronázott, s a kor legjobb tanárai által direkt az uralkodásra felkészített Habsburg IV. Ferdinándot himlőbetegség vitte el ugyanabban az éven. Két év uralkodással még II. Lipót (1790-92) léphet a rövid királyságok sorába, míg az utolsó magyar királyunk, IV. Károly (1916-1918) sem

büszkélkedhetett hosszú pályával. II. Lipót korai halálát igazán sajnálhatjuk, hiszen bátyjával ellentétben megfontoltan, a magyar rendi hagyományok tiszteletben tartásával akarta keresztülvinni reformtörekvéseit. A Habsburg Birodalmon belül megkötött kompromisszumok mellett külpolitikai tevékenységében is sikeres volt, a vetélytárs Poroszországgal megkötött békével megkímélte országát a költséges háborúktól.

Boldog IV. Károly mélyen hívő, katolikus, békeszerető emberként került trónra egy olyan időszakban, amikor a háború és a gyűlölet szelleme diktált. Diplomáciai törekvései csak XV. Benedek pápánál nyertek meghallgatást. Amikor elérkezett végre a béke, az általa irányított birodalom felbomlott.

Jöjjenek a szerencsések

Ha végigvettük a legrövidebb uralkodásokat, most jöjjenek a leghosszabbak:

I. Ferenc József a Habsburg Birodalom császára, majd az Osztrák-Magyar Monarchia királya majdnem 70 évig uralkodott. Trónra kerülésének kezdetén hallgatásával támogatta a magyar forradalom brutális leverését, a magyarokkal történő kiegyezés jóváhagyása után azonban történelmünk egyik legsikeresebb időszaka köszöntött ránk.

Zsigmond (1387-1437) királyunk ötven esztendeig uralkodott. A Luxemburgi házból származó uralkodónk csak a határozott cselekvésben, illetve az egyéni döntésekben bízott. Ezért sok konfliktusa akadt, racionális gondolkodásával és előrelátásával azonban mindig kézben tudta tartani az eseményeket.