Régi kisalföldi húsvéti népszokások nyomában - Ön hallott már az Emmausz-járásról?

– A katolikus világ egyik legnagyobb ünnepe, amikor Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk, aki kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, harmadnapra való feltámadásával pedig győzött a halál felett – kezdte Balázs Lívia néprajzkutató.

Majd folytatta: – A húsvét szó magyar kifejezés, a hús magunkhoz vételét jelenti. Ez egybeesik egyébként a természeti népek tavaszköszöntésével, amikor a természet feltámadását ünneplik. Sokáig vita tárgyát képezte, mikor legyen a húsvét ünnepe, végül az első niceai zsinaton a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot határozták meg – mondta Balázs Lívia, aki az ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokat is megosztotta velünk. – A húsvétvasárnap dologtiltó nap, tilos volt a főzés, takarítás.

A nyolcadik századtól általánossá vált a feltámadás ünneplése, de már a harmadik századtól vannak erre utalások. Országszerte kedvelt volt a katolikusoknál a hajnali keresztjárás vagy más néven Jézus-keresés. Megyénkben ez Kunszigeten maradt fenn, egyébként már megyerikum, s a menetet napjainkban Medgyesy-Schmikli Norbert néprajzkutató vezeti.

A húsvéti reggeli miséhez kapcsolódó ételszentelés a környékünkön is divat, amit a Csornai Premontrei Apátság újfent gyakorol. Anno sonka, kalács, ami a Rábaközben a kalinkó, torma, tojás, néhány helyen bor került a kosárba és várt a megszentelésre. Ezt a család együtt fogyasztotta el a böjt után. A tojás az összetartozás, a termékenység jelképe, a kalács méltó az ünnephez, a bor Krisztus vérét szimbolizálja.

A bárány a keresztény egyház legősibb szimbóluma, helyét gyakorlati okok miatt a sonka vette át, míg a torma Jézus keserűségére, szenvedésére emlékeztet, illetve a gonosz távol tartására használták – emelte ki a néprajzkutató. Ahogy korábban húsvétvasárnap a litánia után a körjátékoké volt a főszerep, úgy napjainkban a tojásvadászat lett népszerű tevékenység a gyerekek körében. Majd elérkezett a húsvéthétfő, vagy más néven a vízbevető hétfő.

– A víznek ez esetben megtisztító, megújító erőt tulajdonítottak, a kölnivízzel való locsolás már a polgárosodás hatása. A piros tojás is jellegzetes szimbóluma az ünnepnek, eredetileg csak ezt használták, a díszítését csak a XVII. században kezdték el. Egykor kútvízzel, vödörből locsolták a lányokat. Hajnaltól jártak házról házra a legények, és azok tértek haza piros tojással közülük, akik tetszettek az adott lánynak. Akiktől nem fogadták el az udvarlást, annak sárga tojást adtak, míg a rokon fiúk kék tojást vihettek haza. A fiatalemberek a délutánt tojásba vágással ütötték el, amibe 10 filléressel kellett beletalálni 10 kakaslépés távolságból.

Húsvéthétfőn Szilban gyakorolták az Emmausz-járást, a sváb szokáshagyományt, miszerint ilyenkor felkeresték a szomszéd községekben élő rokonokat. Végül elérkezünk a keddi naphoz, amikor is a szanyiak tartották az asszonylocsolkodást. Lesben állva várták a férfiakat, s akit „elkaptak”, az biztosan nem úszta meg egy-egy vödör víz nélkül.