Néphagyományok Sopron környékén - A legértékesebb víz a harmatvíz volt, amivel elődeink locsoltak - fotók

• A magyar és a Sopron környéki német locsolkodási szokásokról, húsvéti hagyományokról beszélt Csoltói József, az Ágfalvi Tájház vezetője.
• – A húsvéti locsolkodás hagyománya több száz évre nyúlik vissza. Őseink szerint a víznek tisztító, megújító ereje van – kezdett a hagyományok sorolásába az Ágfalvi Tájház vezetője.
• A termékenységet a tojás, a tavaszi megtisztulást a locsolás szimbolizálja.

– A legértékesebb víz a harmatvíz, amivel elődeink locsolkodni szoktak. A legények hajnalban kimentek a rétre, leterítettek egy tiszta lepedőt, és amikor a harmat rászállt, azt facsarták ki és azzal locsolták meg a lányokat – folytatta Csoltói József. Ezért van a locsolóversben is: „Meglocsollak harmatvízzel, áldjon meg az Isten.” Ezt később a kútvízzel való locsolás váltotta fel.

Süteményért piros tojás

A német vidékeken régebben nem volt szokás locsolkodni, az ifjú gyerekek főleg köszönteni mentek, süteményt vittek a szűk családnak, amelyért piros tojást kaptak. A locsolás hagyományát csak később vették át és terjedt el a Sopron környéki németeknél is. Csoltói József azt is elmondta, hogy 12 óra után nem illik locsolkodni.

Reggel van itt az ideje, 12 után már a lányok locsolhatnak. Azok a fiúk, akik nem ébredtek fel időben és dél után érnek oda a lányokhoz, vizet kaphatnak a nyakukba tojás helyett. A húsvéti szokásokhoz tartozik a kereplés is. Az egyház tanítása szerint nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek, és egészen nagyszombatig, a feltámadásig nem is hallható a hangjuk.

Harangszóra

Régen a templomi harangszó meghatározó volt az emberek életében, hiszen jelezte nekik a reggelt, a delet az estét, az imádság kezdetét. A templomi szertartások előtt is harangoztak, volt első, második, harmadik harangszó. Amikor a harangok elhallgattak, ezeket az emberek nem hallották, ezért kereplőközösségek alakultak a falvakban.

Főleg fiatalokból állt, a templomi harangozók irányították őket. Felosztották a falut, az ő feladatuk volt a harangszó helyettesítése. – Ezeknek a csodálatos hagyományoknak az ápolása, életben tartása a mi feladatunk, nekünk kell fenntartani és megismertetni a gyerekekkel – zárta a beszélgetést Csoltói József.

Locsolás apával

A Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI tanárai és diákjai is fontosnak tartják a népszokások és tradíciók őrzését. A húsvét közeledtével versekkel, táncokkal és énekekkel elevenítették fel az ünnephez köthető hagyományokat és azt is elmondták, hogy szoktak-e locsolni vagy locsolják-e őket ezen a napon.

Tóth Bence beszámolt róla, hogy szokott locsolkodni, minden évben édesapjával megy, amire nagyon készül. Dankó Lucáéknál is tartják a locsolkodást, barátait és osztálytársait várja ezen a napon. Hatos Flórát is meglátogatják a locsolók, ő ajándékként piros vagy csokitojást ad a fiúknak.