2023.03.15. 06:47
Hogyan bulizott Petőfi Sándor a reformkori Győrben? Írásunkból kiderül
Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján a költő győri, soproni és pápai kötődéseit gyűjtöttük össze. Volt miből válogatnunk, a valaha élt egyik leghíresebb magyar helyi történetei jól felidézhetően ránk maradtak, sőt, az egyik legfőbb támogatója – ahogy a reformkorban mondták volna: mecénása – győri orvos volt. Huszonhét Petőfi Sándor-költeményt a Hazánk című győri lapban publikáltak először.
Pintér Ildikó, a győri Kazinczy-gimnázium történelemtanára a Tejfölös közben álló háznál, ahol dr. Kovács Pál élt. Petőfi győri látogatásai során mindig orvos barátjánál szállt meg.
Fotó: Csapó Balázs
Dr. Kovács Pálról van szó – a győri könyvtár és közösségi tér névadójáról –, aki az alig 18 éves Petőfivel Pápán találkozott először 1841-ben.Az ifjú költő első szárnybontogatásaival próbálkozott ekkoriban, miközben újra tanulásra adta a fejét a pápai kollégiumban. A kisvárosban irodalom és tudomány témakörben írtak ki pályázatot, Petőfi „Szín és való” című balladájával nevezett. A bíráló zsűribe meghívták a kultúrát élete végéig pártoló Kovács Pált és Czuczor Gergely győri bencés szerzetest is, akik Petőfi művét elismerő szavakkal illették.
Tisztességgel megfizették
– A pályázat alkalmával kezdődött Petőfi és Kovács Pál életre szóló barátsága. A győri orvos másfél évtizeddel volt idősebb a költőnél, ám rögtön felfedezte Petőfi különleges személyiségét, tehetségét. Mivel Kovács szerkesztője volt Győr első magyar nyelvű lapjának, a Hazánknak, teret adott benne Petőfi költeményeinek és úti leírásainak. Ráadásul a korabeli viszonyokhoz képest nem is fizetett rosszul a mindig pénzszűkében lévő költőnek – kezdte Pintér Ildikó, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium történelem szakos tanára, a Rákóczi Szövetség győri szervezetének elnöke.
Fotós: Csapó Balázs
Képzeletbeli utazás a reformkori Győrbe
Körülbelül 20 ezren éltek ekkor a folyók városában, a lakosság fele-fele arányban magyar és német ajkú. Az 1840-es évek elején elfogadott nyelvtörvény értelmében az iskolai oktatás és a közigazgatás már magyar nyelven zajlott, a magyar üzletek cégérei szintén anyanyelvünkön szólították meg a vásárlókat.
Az évtized jelentős részében ugyan német nyelvű újságból, a Vaterlandból tájékozódtak a polgárok, a haladó szellemre, a kölcsönös helyi elfogadásra ékes példa, hogy a német színészek előszeretettel adták elő magyar szerzők darabjait is Győrben.
Klasszikusok premierje a győri lapban
– Petőfinek huszonhét költeménye jelent meg a Hazánkban. Ezeket a verseket a győri lapban publikálták először. Köztük klasszikus alkotásokat, többek közt az Egy gondolat bánt engemet és A XIX. század költői című verseket – tudtuk meg a kazinczys pedagógustól. Kovács Pál tisztában volt költő barátja hányatott sorsával, s azzal is, hogy pörgő életvitele miatt több mint könnyedén folytak ki az aranyforintok a kezei közül.
Fotós: Csapó Balázs
Győri esték Petőfivel
– Kovács Pál többször fogadta Petőfit az otthonában a Tejfölös közben, az estéket többnyire színházi előadásokon töltötték. A Hazánk című lap versenként két aranyforintot fizetett Petőfinek. A felvidéki barangolásai után írt teljes riportsorozatáért, a tizennyolc fejezetből álló Úti levelekért hatvan aranyforintot kapott a költő. Ez akkoriban jó fizetség volt, a városi főorvos éves apanázsa háromszázhetven aranyforint körül mozgott – hallottuk Pintér Ildikótól.
Érdekesség, hogy Petőfinek – ahogy ma mondanánk – exkluzív szerződése volt egy pesti lappal, az Életképekkel, de a pénzhiány gyakran rávitte arra, hogy kisalföldi barátja segítségét kérje a győri publikálásokban. A teljes képhez tartozik, hogy Győrben kevésbé volt szigorú a cenzúra – a bizottságban főként bencés szerzetes tanárok és a helyi jogakadémia tudósai ültek –, s ezért a fővárosi szerzők szívesen küldtek írásokat a Hazánknak.
Fotós: Csapó Balázs
Utoljára gőzhajón érkezett
– A ránk maradt források szerint Petőfi utolsó győri látogatása 1846 decemberében volt. Ekkor már közkedvelt alakja a fővárosi bohéméletnek, a verseit egyre többen kézről kézre adják. A sztárkultuszáról sokat mond, hogy a gőzös hajón, amivel Győrbe érkezett, pesti újságírók kísérték. Balogh Kornél győri alispán is kitett magáért, ő szervezett esti fogadást Petőfi tiszteletére a városban – zárta szavait Pintér Ildikó.
Sopronban lépett be a seregbe
Petőfi 1839. szeptember 6-án soroztatta be magát a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe Sopronban. A költő dacból és szükségből tette magát próbára a seregben, 1840 tavaszáig maradt a mai magyar–osztrák határhoz közeli városban. Bár biztosan írt verseket soproni katona korszakában, ezek közül a költemények közül az összes elveszett.
Petőfi életéről egy 1973-ban lejegyzett rábacsécsényi monda, amelyet dr. Timaffy László mentett meg az utókornak
„Mikor még iskolás voltam, s Petőfinek a versét tanultam, akkor mesélte öreganyám, hogy az a Petőfi tátos volt. Ő is úgy hallotta valakitől, hogy amikor megszületett, igen poszra kis gyerek volt. Egyszer az ángyikája, elgyütt az urával gyereknézőbe. Tudja, ez falun mindenütt szokás volt, és hozott egy kis kotlós rétest az anyjának, mert ilyenkor jól köllött tartani a gyerekes szoptatós anyákat, hogy sok tejük legyen.
A kisgyermeket nem volt ám szabad megcsudálni, nehogy megrontsák és sírós legyen szegényke. Az emberek leültek az asztalhoz beszélgetni, az ángya meg megkérte, hadd nézhesse meg a kicsikét. Az anyja éppen altatgatta, ringatta a bölcsőben, de még ébren volt, így hát megmutatta. Hát amint ott cuccogatnak neki, elmosolyintotta magát a baba.
Akkor látta meg az ángya, hogy foga van neki. Foggal született, mint a tátosok. Az anyja titkolta, hogy az csak egy kis fehérség az ínyecskéjén, de az ángya jól látta, és mondta is az anyjának, hogy ebbül a gyerekbül még nagy ember lesz, mert tátosnak született.”
Elmondta: Benovics Istvánné Nagy Ilona 54 éves asszony Rábacsécsényben, 1973 februárjában. Fonetikusan lejegyezte: Dr. Timaffy László
