Lélekben együtt száll madarával a pannonhalmi lovas solymász

A bugaci Kurultájon, a hun–türk nemzetek legnagyobb közös hagyományőrző ünnepén a pannonhalmi Krekács Zoltán lovas solymász a magyarok legendás madarával a karján vezette a hagyományőrző sereg felvonulását. Bemutatóival egy elfeledni látszó időszakot idézett meg. Nem jelmezként viseli a korabeli öltözetet, mindennapjaiban is megéli az ősök világát.

– A Kurultáj a magyar nemzet legnagyobb hagyományőrző ünnepe, egyben a hun–türk nemzetek legnagyobb közös hagyományőrző ünnepe is – mondta Bíró András Zsolt, a Kurultáj főszervezője, a Magyar–Turán Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke. A bugaci rendezvényen a Kárpát-medencei magyarság szervezetei mellett huszonhét nemzet delegációja is megjelent. Három napon át a hadi programok, bemutatók, kiállítások, kulturális és sportesemények mellett a magyar őstörténetről és a lovas nomád civilizációról szóló tudományos, ismeretterjesztő előadások is szerepeltek a programok között. 

A leglátványosabb eleme a programnak a honfoglalás korát idéző nomád vonulás, illetve seregszemle, amelyen korhű ruhába öltözött gyalogosok és lovasok vonultak fel. A menetet már évek óta Krekács Zoltán vezeti, de tartott bemutatót és a solymásztáborban is találkozhattak vele az érdeklődők. Hazatérte után kérdeztük: milyen érzés egy ilyen nagyszabású sereg élén lovagolni? 

Ünnep, ha ősi öltözetbe öltözhet 

– Ez a rendezvény egy ünnep, ezért komoly küldetés számomra. Ilyenkor annyira átszellemülök, hogy csak erre tudok koncentrálni. Azt mondják, hogy a sólyom szemével láthat előre a sámán vagy a solymász, ezért, mint egy szimbólum, mindenképpen a sereg élén kell mennie. Nem mindegy, milyen az ember viselete, hogy van a lova felszerszámozva. Az egésznek van egy olyan lelki töltése, ami kifelé is megmutatkozik, enélkül nem hiteles az ember. Az is egy minőség, ahogy egy lovas hagyományőrző a rendezvényen megjelenik. Akik ott vannak, átérzik az ünnepi hangulatot, mindenkinek egy tartást ad a rendezvény – válaszolta Zoltán. – Az is sokat számít, hogy olyan, Ázsiából érkező rokon népek delegációival tudunk találkozni, akiket addig csak az internetről ismerhettünk. Személyesen találkozhattam például énekesekkel, akiktől sokat tanulhattam. Ezekért a találkozásokért is nagyon jó részt venni egy ilyen rendezvényen – szögezte le Zoltán. 

Együtt dolgozik lovas, a lova és a sólyom 

Zoltán kissé elégedetlenül számolt be a Kurultájon tartott bemutatójáról, mert úgy érezte, a kevés gyakorlás miatt nem úgy sikerült, mint ahogy ő szerette volna. Nem úgy ment a körön a lova, ahogy kellett volna, nem jó ütemben ugrott vágtába. Pedig a lovas solymászatnak az alapja a ló együttműködése. Ha nem úgy dolgozik alatta, ahogy kell, nem tud a sólyomra figyelni. A közönség mindebből persze nem vett észre semmit, ám Zoltán annak a híve, hogy semmilyen tevékenység sem működtethető hosszú távon, nem fejlődőképes, ha az ember megelégszik egy gyenge megoldással. Mint mondja, a legnagyobb hiba, ha valami nincs rendben, akkor magunkon kívül kezdjük keresni a probléma gyökerét, pedig magunkban kell keresnünk mindig, miközben a minőségre törekszünk. 

Krekács Zoltán már sólyomszemmel lát és gondolkodik. 

– Bármilyen ragadozó madár idomításánál tudnunk kell előre, hogy ha a madárnak felkínálunk bármilyen lehetőséget, a madár arra mit válaszol. Tudnunk kell, hogy mit fog reagálni arra, amit teszünk. Ez a solymászat alapja. Meg kell tanulni a fejével gondolkodni. Nem mindegy azonban az sem, hogyan nyúlok hozzá, hogyan teszem rá a sapkát, odafigyelek-e rá. Nagyon a jelenben kell lenni, amikor az ember foglalkozik vele – árulta el Zoltán, aki a mindennapokban is dolgozik a madarakkal: biológiai védelemben vesznek részt, kártevő madaraktól tisztítanak meg egy adott ipari vagy mezőgazdasági területet. 

Az egész család részese volt az ünnepnek 

A lovassolymász-bemutató alatt ősi dallamok szóltak a solymász felesége, Hajnalka és egy ázsiai barát, Diyar előadásában. A Krekács fiúk, a lassan hároméves Zente, a négyéves Kenéz és a hétéves Zétény közvetlenül a pálya széléről figyelték édesapjuk munkáját, a pannonhalmi tanyán pedig a kutyákkal, lovakkal, madarakkal együtt felnőve leshetik el édesapjuk nem mindennapi tudományát, ami apáról talán valamelyik fiúra száll előbb vagy utóbb.