A hét embere a mosonmagyaróvári születésű Fekete László ezredes

– A gyökerek mindig számítanak, hogy később milyen felnőtté válunk. Önnél hogy alakult, hogy éppen a katonai pályát választotta?

– Kisgyerekkorom óta érdekeltek a katonasággal és az azzal kapcsolatos témák. Előszeretettel hallgattam az akkori „idős” rokonok, ismerősök visszaemlékezéseit a katonaélményeikről. Az akkori tévézés hőskorszakában pedig olyan filmeket is vetítettek, mint a „Három srác a hadseregben” magyar és „A négy páncélos és a kutya” című lengyel tévésorozatok, amelyekben bepillantást nyerhettem ebbe a különös világba, ahol nagyon sokat számít a bajtársiasság, egymásrautaltság, a fegyelem, önfeláldozás és a bátorság. A kálnoki könyvtárból a lehetőségekhez képest az összes hősökkel, történelemmel kapcsolatos ifjúsági regényt kikölcsönöztem, és szinte faltam a regényeket. Az említett élményekről elmondhatom, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a katonai hivatást választottam. A mai napig sokat számítanak ezek az értékek, amelyek szinte beivódtak a vérembe.

Ráérezve a sportolás ízére

– Hogyan emlékszik vissza a mosonmagyaróvári–máriakálnoki gyermekkorra?

– Elmondhatom, hogy szép gyermekkorom volt, és erre mindig jó érzéssel emlékszem vissza. Abban az időben az olvasáson és a tanuláson, no meg persze egy kis tévénézésen kívül az akkori gyerekek, köztük én is, rengeteget voltunk a szabadban. Sokat barangoltunk és játszottunk a falut körülölelő erdőben, és amikor nagyobbak lettünk, ráéreztünk a sportolás ízére. Szinte éjjel-nappal fociztunk, és természetesen a vízi kalandok sem maradtak ki a Mosoni-Duna közelsége miatt. Az iskolai csapattal rendszeresen részt vettünk a városi futballbajnokságban, illetve a különböző atlétikai versenyeken. Ezeken a sportrendezvényeken, illetve a nyári doborgazszigeti úttörőtáborban rengeteg barátot lehetett szerezni. Továbbá rendszeresen részt vettem a máriakálnoki általános iskola színeiben a különböző „városi” iskolai vetélkedőkön.

Fontos a nevelés

– És hogyan alakult a katonai pályája?

– Jóval az általános iskola befejezése előtt kialakult bennem az elhatározás, hogy valami úton-módon a katonai hivatást fogom választani, ebben szerencsémre segítettek az akkori tanáraim, illetve a szüleim is támogatták az elképzelésemet. Sikeresen felvételiztem a tatai középiskolai katonai kollégiumba és a középiskolai tanulmányaimat az Eötvös József Gimnáziumban kezdtem meg 1980-ban. Az érettségi után, 1984-ben Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára vonultam be, ahol a harckocsizó parancsnoki szakon kezdtem meg tanulmányai­mat, és három évvel később, 1987-ben avattak hadnaggyá. Az első tiszti beosztásomat mint szakaszparancsnok a tapolcai harckocsidandárnál kaptam. Itt 1995-ig szolgáltam különböző beosztásokban. 1997-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen szereztem egyetemi végzettséget szárazföldi haderőnemi szakon. Az egyetem után Ceglédre, a hadosztály-parancsnokságra kerültem, ahol 2000-ig szolgáltam különböző törzstiszti beosztásokban. Akkor áthelyeztek Hódmezővásárhelyre az ottani gépesített lövészdandár állományába mint lövészzászlóalj-parancsnok, és egészen 2007-ig szolgáltam ebben a beosztásban. Innen Székesfehérvárra vezetett az utam az Összhaderőnemi Parancsnokságra, ahol mintegy három éven keresztül törzstiszti beosztást láttam el. 2010-ben négyéves nem fegyveres külszolgálatomat kezdtem meg Brüsszelben a Katonai Képviselő Hivatala állományában. Innen kerültem az akkori integrált Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar részéhez. Idén júniustól a tárca Katonai Irányítási és Válságkezelési Főosztály Katonai Irányítási Osztály vezetőjeként tevékenykedem.

– Beszélgetésünkből kiderült, hogy önnek különösen fontos érték a hazaszeretet. A magyar társadalom számára összességében ez mennyire kiemelt érték?

– A neveltetésem, az érdeklődési köröm és nem utolsósorban hivatásom gyakorlása során is mindig fontos szerepet játszott a hazaszeretet. Véleményem szerint ez kiemelt érték a társadalom számára, és a viharos eseményekben gazdag magyar történelem is megmutatta, hogy enélkül és a mindenkori magyar emberek elszántsága, önfeláldozása, tenni akarása nélkül nem is maradhatott volna fenn az országunk már több mint ezer esztendeje. Fontosnak tartom, hogy az ifjúság e téren történő nevelése is időben elkezdődjön és megfelelően megalapozott legyen. A honvédelmi tárca és az itt dolgozó szakemberek együttműködve – karöltve civil kollégáikkal, nevelőkkel és szülőkkel – minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon és persze eredményes és tartós is legyen.

Örömmel tér haza

– Az ország több pontján is szolgált. A katonai pálya mennyire összeegyeztethető családdal, barátságokkal?

– Pályafutásom során többször kellett helyőrséget, lakóhelyet váltanom, de ezeket sohasem bántam meg, eközben óhatatlanul is nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba. Sajnos nem mindegyik baráti kapcsolatomat tudom úgy ápolni, mint ahogy azt szeretném. A katonai karrierben és szolgálatban benne van, ha menni kell, akkor menni kell, illetve ez is a katonai életpálya, tapasztalatszerzés egyik elkerülhetetlen része.

– A megyébe pedig hazatér, most már párkapcsolata által is, hiszen párja is mosoni lány.

– Mindig örömmel térek vissza szűkebb szülőföldemre a rokonaimhoz és az itteni barátaimhoz, és jó látni azt, hogy mennyire fejlődik és szépül szülővárosom, a környékbeli települések és maga a környezet is. A többi kollégám, bajtársam és persze jómagam számára is nagyon fontos, hogy biztos családi háttérrel rendelkezzem, mert ennek hiányában nagyon nehéz lenne a feladatra összpontosítani és úgy teljesíteni, ahogy azt az elöljáróim, illetve minden magyar ember a katonáktól elvárja.

Afganisztáni missziók

– Nemcsak országon belül szólította önt a kötelesség, hanem a határainkon kívül is. Három külföldi misszióban is részt vett, ebből kétszer Afganisztánban, egyszer a Sínai-félszigeten.

– Minden misszió más és más, mert a körülmények állandóan változnak. A szakmai kihívások, megmérettetés és tapasztalatszerzés miatt jelentkeztem a békefenntartó missziókba. Alapvetően mindegyikben megtaláltam azt, amiért vállalkoztam ezekre a feladatokra. Egyrészt szakmailag nagyon sokat tanultam, azt, amit elméletben tanítottak, a gyakorlatban is alkalmazni tudtam, másrészt a kint szolgáló külföldi katonáktól sok hasznos tapasztalatot szereztem. Nyelvileg is nagyon hasznos volt, mert alapvetően a katonai szakmai angolt és annak alkalmazását igazán csak műveleti területen lehet elsajátítani, amit persze szinten is kell tartani.

– A két afgán misszió idején milyennek ismerte meg az ott élőket? Mi volt ott a feladata, milyen eredményeket sikerült elérniük?

– 2007-ben a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport parancsokhelyetteseként töltöttem el mintegy 8 hónapot Afganisztánban, és ezen időszak alatt beosztásomból kifolyólag nagyon sok alkalmam volt találkozni a különböző korú, nemű és nemzetiségű afgán emberekkel. Alapvetően a műveleti területünkön a lehetőségeinkhez mérten az újjáépítéssel és az ottani különböző rendőri erők kiképzésével, mentorálásával foglalkoztunk, ezzel is megalapozva a biztonságot a tartományban. Második alkalommal a Nemzetközi Biztonsági Erők Északi Körzet Parancsnokságon haderőtervezési főnöki beosztásban szolgáltam Mazar-i-Sharifban. Alapvetően tervezéssel foglalkoztam.

Több évtizedes munka elismerése

– A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetés katonai tagozatával ismerték el nemzeti ünnepünk alkalmából munkásságát. Gratulálunk hozzá. Mit jelentett önnek ez a kitüntetés?

– Köszönöm szépen a gratulációt. Nagyon sokat jelent, és büszke vagyok, hogy érdemesnek tartottak erre az elismerésre, amellyel úgy érzem, hogy a több évtizedes katonai-szakmai pályafutásomat is elismerték. Ezúton is szeretném megköszönni mindazon személyeknek, akikkel az elmúlt évtizedekben együtt dolgoztam, hogy segítették a munkámat, családomnak, hogy mellettem álltak jóban-rosszban, mert nélkülük, az ő támogatásuk nélkül nem érhettem volna el ezt a megtisztelő állami kitüntetést.

Névjegy

Fekete László ezredes Mosonmagyaróváron született, harckocsizótiszt és általános gépész üzemmérnök, hadműveleti-harcászati képesítésű tiszt, katonai felső vezető. Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium Katonai Irányítási és Válságkezelési Főosztály Katonai Irányítási Osztály vezetője. Két gyermek édesapja.