Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 5°C | 13°C Még több cikk.

Mi harminc?

A helyzet arra a viccre hasonlít, amelyben a kapitány felmegy a hajóhídra és leszól a gépháznak.

Csaknem két hete él az év végi törvényörvényben szinte visszhangtalanul maradt vadonatúj nemzetiségi törvény, amit karácsony hetében fogadott el az Országgyűlés. Eszerint 2014-től csak azokon a településeken lehet majd nemzetiségi választást tartani, azaz nemzetiségi önkormányzatot létrehozni, ahol az októberi népszámláláskor legalább harmincan az adott nemzetiséghez tartozónak vallották magukat. További feltétel, hogy az eddig nyilvános, a jövőben azonban közszemlére bocsátott nemzetiségi névjegyzékben is legalább harmincan szerepeljenek. Előbbi paragrafus előkészítése titokban történt, sőt, ha az érintett szervezetek rákérdeztek, tagadás volt a hivatalos válasz.

Első ránézésre ésszerűek a szigorítások, amelyek célja érthető: az olyan települések kirostálása, ahol vagy nincsenek valós hagyományai és képviselői egyes kisebbségeknek, vagy magyarok más etnikum (a cigányok) kiszorítására törekedve élnek vissza a kiskapukkal. Második ránézésre azonban súlyos gondok vannak az elvvel, s ha a jogalkotó tekintetbe vette volna a tragikus történelmi múltat és a jelenlegi, az esélyegyenlőtlenséget erősítő és a hátrányos megkülönböztetést elfogadó társadalmat, minden bizonnyal nem fogad el ilyen szabályozást.

A történelem során akadt már népszámlálás, aminek alapján majdnem eltüntettek egy népcsoportot hazánkból. A magyar kormány a második világháború után az embertelen, igazságtalan kollektív bűnösségre hivatkozva annak a 300 ezer németnek a kitelepítéséhez kért hozzájárulást a potsdami hatalmaktól, akik német nemzetiségűnek vallották magukat 1941-ben. Később a tervszámot 250, majd 200 ezerre mérsékelték, mert kiderült, hogy a kiakolbólintani szántak közül sokan meghaltak a frontokon. A vagonlisták szerint végül 170 ezer „fasiszta résznek" bélyegzett svábnak kellett elhagynia szülőföldjét. A megmaradt megalázott, évtizedeken át megfélemlített németség tagjainak egy részét ma sem lehet rávenni arra, hogy népszámláláson németnek vallja magát.

A mostani cenzus során ráadásul a nemzetiségi hovatartozásra – csakúgy, mint az anyanyelvre, a tartós betegségre, a fogyatékosságra – vonatkozó kérdést éppen érzékenysége miatt nem volt kötelező megválaszolni, amire a számlálóbiztosoknak fel kellett hívniuk a figyelmet. A 2001-es összeíráskor például a válaszmegtagadók száma meghaladta a félmilliót: akkor mindössze 314 ezren vállalták kisebbségi identitásukat, miközben mértékadó becslések csak a cigányság valós létszámát legalább 600 ezerre teszik.

Erre az adatsorra hivatkozva tehát nem hozható a nemzetiségi önkormányzatok létéről jó döntés. A helyzet arra a viccre hasonlít, amelyben a kapitány felmegy a hajóhídra és leszól a gépháznak: – Mennyi? – Harminc! – szól egy hang. – Mi harminc? – kérdezi. – Mi mennyi? – hangzik a válasz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Itt nem lehet élni˝

„Itt nem lehet élni!" – áll a nem tudni, ki által felírt mondat a sok éve üresen álló… Tovább olvasom