Szakony hidat épített

A szakonyi házak és a hegynek nevezett szőlőskertek között kanyarog a Répce, partja mentén hatalmas mezőgazdasági területek is húzódnak egészen Csepregig. A folyó táplálja a földet, de el is választ, ha fölötte nem ível át egy erős híd.

– Az első hidat 1965-ben elvitte az ár, három évre rá épült meg az új, de azóta hozzá nem nyúlt ahhoz senki. Megette szép lassan az idő, tavaly már annyira veszélyesnek ítéltük, hogy le kellett zárni – mutatja a korhadt gerendákról készült fotókat Farkas Gyula, Szakony polgármestere. A helyzet nagy problémát jelentett nemcsak Szakonynak és vezetésének, a környékbeli gazdáknak is, kisebb és nagyobb vállalkozásoknak, hiszen a híd nélkül hatalmas, sokszor több mint húsz kilométeres, költséges és veszélyes kerülőre kényszerültek a gépeikkel.

– Tudtuk, hogy ez lesz a vége, már évekkel ezelőtt is próbáltunk forrást találni a híd felújítására, de nem sikerült.

Pályáztunk, kérvényeztünk, írtam a leveleket országgyűlési képviselőknek, államtitkároknak, minisztereknek. Sorra jöttek az elutasító válaszok, úgyhogy kénytelenek voltunk saját erőből megerősíteni a hidat annyira, hogy legalább üresen át tudjon menni rajta egy teherautó. Ebben Dorogi Árpád, egy zsirai cég vezetője is segített jelentős összeggel. És akkor jött a jó hír. Barcza Attila képviselő, aki mindvégig bátorított bennünket és a háttérből segített, tizenkétmillió forintos belügyminisztériumi támogatást szerzett. Ebből már olyan erős hidat tudtunk építtetni, hogy aratásra biztonsággal átkelhetnek a gépek a folyón – mutatja büszkén a húsz tonna teherbírású hidat Farkas Gyula.

– Nekem is ott van a kukoricám a hídon túl. Szörnyű nagyot kellett kerülnöm, ha dolgom volt a földön, a híd már biciklivel is járhatatlan volt – mondja leugorva traktoráról az egyik helyi gazda, Csenár Mátyás. Másokkal együtt ő is szívesen kivette a részét az építésből, ő a rakodógépével segített.

A szakonyi „hídemberek" ma már elégedetten kelnek át a folyón a falu határában, hiszik, hogy ez a híd évtizedekig állni fog.