Haldokló mesterségek a Rábaközben

Különleges kincs a rábaközi népművészet, ahogy különlegesek azok a népi mesterségek is, amelyek kezdetben használati tárgyakkal szolgálták az itt élők mindennapjait, majd idővel a kordivat, a modern lakáskultúra részeivé váltak. Sajnos mostanra úgy alakult, hogy alig követik néhányan a hajdani mesterek munkáját.

Véget ér a nagy hírű döri fazekasság?

– Az ezernyolcszázas években Dörben harminckét fazekas munkálkodott. Helyben volt az agyag, dinasztiák éltek ebből. Manapság már csak én vagyok egyedül, aki a faluban ezzel foglalkozik és úgy tűnik, hogy nem is akad követőm – említette Völcsey Lajos fazekasmester.

Völcsey Lajos falujában ma már egyetlen képviselője a nagy hírű döri fazekasságnak.

– Pedig van kereslet. Elsősorban a konyhai edények, étkészletek, használati tárgyak után érdeklődnek, de csináltam már cserépkályhacsempéket is. Egyelőre úgy tűnik, hogy velem véget ér a nagy hírű döri fazekasság.

 Alig győzi a bősárkányi gyékényfonó

Bősárkányban volt olyan időszak, amikor 400 tagja volt a gyékényfonással foglalkozó háziipari szövetkezetnek. Ma már csak páran készítik a hagyományos termékeket.

Kollár Jenőné az egyik utolsó bősárkányi gyékényfonó, mindig maga aratta az évre való alapanyagot.

– Édesanyámtól tanultam a fonást, tizenöt éves korom óta művelem, úgy, hogy többnyire magam aratom az egész évre való alapanyagot is – mondta Kollár Jenőné, aki az utolsó gyékényfonók egyike. – Azt mondták, nincs piac, ezért szűnt meg a szövetkezet, pedig én nem panaszkodhatok, alig győzöm készíteni a bevásárlókosarakat, papucsokat, tálcákat és a különféle dísztárgyakat, újabban például a méhészeknek kaptártakarót. Szomorúan tapasztalom, hogy nincs követőnk.

Bogyoszlón talán újraéled a fafaragás

Bogyoszlón a fafaragás fénykorában három híres mester is alkotott a faluban. Kiss Ernő a szobraival és kisplasztikáival, Áder István szintén a szobraival, illetve faragott dobozaival, a közelmúltban elhunyt Pintér Jenő pedig míves népi bútoraival, használati tárgyaival, rábaközi dombor- és síkfaragásaival jutott el az országos ismertségig. Érdeklődésünkre kiderült, hogy a megyében egyedülálló fafaragó-hagyománynak az utolsó mester halálával vége szakadt. A faluban remélik, hogy csak egyelőre, és előbb-utóbb újraéled a tradíció.

Szünetel a kónyi szalma- és aratófonás

Kónyban a ’90-es évek elején Hancz Péter élesztette fel a szalma- és aratófonást. A lelkes fiatalember munkásságával egészen a „Népművészet Ifjú mestere" címig jutott. Olyannyira keresettek lettek termékei, hogy volt idő, amikor az egész család ezzel foglalkozott. Dísz- és használati tárgyaikkal rendszeresen szerepeltek a budai várban, a Mesterségek Ünnepén is. Idővel azt tapasztalták, hogy gyengül a piac és az örömmel művelt mesterség nem ad biztos megélhetést. Ezért Kónyban egyelőre szünetel a két évtizeddel ezelőtt újrahonosított ősi mesterség.