Ország-világ

2021.07.19. 07:10

„Hallgassák meg Közép-Európát is!”

Európa egyik legdinamikusabb részét képezzük, ezért az európai megoldások kidolgozása során érdekeinket és hangunkat a megfelelő arányban kellene figyelembe venni – nyilatkozta Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter, aki magyar, cseh és szlovák kollégájával együtt ma Komáromban részt vesz a visegrádi külügyminiszterek találkozóján.

A Magyar Nemzet kérdéseire e-mailben megküldött válaszában Zbigniew Rau arra is rávilágított: szerinte az EU nyugati és keleti fele között meglévő ideológiai-politikai feszültségek onnan származnak, hogy a Nyugat nem ismeri Európa ezen részének történelmét.

Július elsejével vette kezdetét a visegrádi csoport egy évig tartó magyar elnöksége. A visegrádiaknak melyek lesznek a legfőbb feladatai az elkövetkezendő egy évben?

A visegrádi együttműködés előtt álló feladatok nagyrészt megegyeznek azokkal, amelyekkel a lengyel elnökség során is szembe kellett néznünk: a Covid–19-világjárvánnyal szembeni védekezés, gazdaságaink, valamint infrastrukturális összeköttetéseink visszaállítása és továbbfejlesztése, vagy a bonyolult nemzetközi helyzet, amely kihat biztonságunkra és az európai biztonságra, akár a legközvetlenebb szomszédságunkban is. Ez egyaránt vonatkozik a hibrid fenyegetésekre és például a migráció kérdéseire. A V4-országok közötti együttműködés célja a következő hónapokban és hosszabb távon is Közép-Európa erős hangjának biztosítása az Európai Unóban.

Európa egyik legdinamikusabb részét képezzük, ezért az európai megoldások kidolgozása során érdekeinket és hangunkat a megfelelő arányban kellene figyelembe venni.

A magyar elnökség programja kiválóan megfogalmazta általános célkitűzéseinket: „A Covid–19-pandémia után a visegrádi csoport országainak közös célja, hogy a globális gazdasági és politikai változások nyertesei közé kerüljenek”.

Orbán Viktor nemrég azt mondta, a közép-európai országok együttműködése nem elmélet, hanem gyakorlati valóság. A miniszterelnök a pandémia során egymásnak nyújtott segítséget említette, de az egyre széles körűbb észak–déli infrastrukturális, energetikai, közlekedési összeköttetést is ide sorolhatnánk. Mire lenne még szükség ahhoz, hogy ez az együttműködés még inkább elmélyedjen?

Egyetértek abban, hogy együttműködésünknek nagyon konkrét dimenziói vannak. Az egyéves lengyel V4-elnökség idején miniszterelnökeink húsz alkalommal találkoztak egymással, jómagam kilencszer találkoztam kollégáimmal, ezen kívül többek között negyven miniszteri szintű találkozó jött létre az egyéb tárcák vezetői között. Ez alatt az idő alatt számos közös kezdeményezést sikerült kidolgoznunk, országaink működésének szinte minden terén. A járvány kapcsán létrehoztuk a Covid–19 kezelését összehangoló Virtuális V4-központot, amely lehetővé tette számunkra az országaink közötti hatékonyabb koordinációt a járvány elleni védekezésben. Örülök, hogy ezt a kezdeményezést a magyar V4-elnökség is tovább viszi.

A pandémia legnehezebb pillanataiban nagyon is gyakorlatias segítséget nyújtottunk egymásnak.

Azonban nemcsak a csoporton belüli együttműködés hatékonyabbá tételére összpontosítottunk, hanem a legközelebbi partnerek iránti szolidaritásra is odafigyeltünk. A lengyel elnökség idején például megvalósult a Keleti Partnerség keretein belül, a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott V4 East Solidarity Programme második kiadása, melynek során a világjárvány elleni védelem helyi képességeit támogattuk.

Az infrastruktúrával kapcsolatos kérdések is hasonlóan alakultak. A V4 keretein belül közösen fogadtunk el kulcsfontosságú infrastrukturális projekteket, melyeket szeretnénk, ha a transzeurópai közlekedési hálózat felülvizsgálata során figyelembe vennének. Ezek közé tartozik a lengyel központi közlekedési csomópont, a Via Carpatia, a V4-államok fővárosait összekötő gyorsvasút vagy az országainkat összekötő vízi utak hajózhatóságának javítása. Elfogadtuk a V4 közlekedésügyi minisztereinek közös nyilatkozatát a vasúti szállítás fejlesztéséről, a tágabban értelmezett V4+ keretein belül pedig elfogadásra kerültek a többéves munkaprogramról, valamint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedés terén a kohéziós politikát igénybe vevő tagállamok támogatásáról szóló non-paper dokumentumok.

Négy országunkat nem csupán a hasonló történelmi tapasztalatok és a földrajz, hanem konkrét érdekek és hasonló társadalmi-gazdasági kihívások is összekötik.

A visegrádi csoportnak manapság érzékelhetően nagyobb súlya van Európában, de az uniós tárgyalások során melyek azok a területek, ahol a legnagyobb erőt tudja képviselni?

A visegrádi csoportnak az az ambíciója, hogy aktívan részt vegyen az európai napirend alakításában minden, Közép-Európa szempontjából lényeges témában. Ahhoz, hogy lássuk, milyen széles a spektruma azoknak az ügyeknek, melyekkel a V4 keretein belül foglalkozunk, elég megtekinteni a V4-országok miniszterelnökeinek évfordulós nyilatkozatát, melyet az együttműködésünk harmincadik évfordulója alkalmából rendezett krakkói jubileumi csúcstalálkozón adtak ki. Ezek a társadalommal, gazdasággal és innovációval, környezettel, energiával és közlekedéssel, bel- és külbiztonsággal, valamint a szélesebb nemzetközi együttműködéssel és szolidaritással kapcsolatos témák. Az EU-n belül a leghatározottabban támogatjuk az egységes piac elmélyítését, különösen annak digitális vagy szolgáltatási dimenzióját, ugyanúgy az EU bővítési politikáját, mivel kontinensünk stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából mindezek komoly jelentőséggel bírnak.

Egyúttal arra is emlékeznünk kell, hogy a visegrádi együttműködés a négy résztvevő ország teljes egyenlőségén és a konszenzuson alapul. Nem minden ügyben beszélünk egy nyelvet, ez azonban teljesen természetes.

Szerencsére közös tapasztalataink, érdekeink és kihívásaink miatt közös intézkedéseink nagyon széles mozgásteret kapnak, amit a lengyel elnökség idején szerzett tapasztalataink is igazolnak.

A nyugati államok és az uniós intézmények rendületlenül támadják a közép-európai országokat, elsősorban ideológiai kérdésekben (LMBTQ-jogok, abortusz, bevándorlás) vetik fel a jogállamiság hiányát. Elég erős a visegrádi együttműködés ahhoz, hogy visszaverje ezeket a támadásokat?

Ezek a feszültségek gyakran Európa ezen részének történelmi háttere ismeretének hiányából származnak. A V4 feladatai közé tartozik az is, hogy mindezt tudatosítsuk partnereink körében.

Szeretnénk megmutatni, hogy országaink pozitív és konstruktív módon járulnak hozzá az EU fejlődéséhez, azonban érdekeinket, adottságainkat és érzékenységünket ugyanolyan mértékben kellene figyelembe venni, mint más tagországok esetében.

A lengyel elnökség idején például közös V4-es álláspontot fogadtunk el az új menekültügyi és migrációs paktum kapcsán, melyhez Szlovénia és Észtország is csatlakozott és amelyben felelevenítettük álláspontunk alapelveit. Egyúttal, mint már említettem, a visegrádi országok nem minden témában képviselnek azonos nézeteket és ebben nincs is semmi különös.

Mi vezetett ahhoz, hogy ekkora megosztottság alakult ki ideológiai és politikai kérdésekben Európa nyugati és keleti fele között?

Úgy vélem, hogy az ideológiai kérdésekben a választóvonal nem csupán Nyugat és Kelet között húzódik. Persze az európai kontinens két felének hozzáállásában lévő különbségek természetes módon a különböző történelmi tapasztalatokból, főleg Európa ezen részének XX. századi tragédiáiból származnak.

Azonban Nyugat-Európában is számos olyan mozgalom és párt létezik, amely tudatában van a hagyományos értékek fontosságának, és amely látja, hogy az erős Európai Uniónak erős tagállamokra, valamint a szerződésekbe foglalt elvekre, az egyenlőségre, a szubszidiaritásra és az arányosságra kell támaszkodnia.

Ne feledjük, hogy az EU jelmondata így hangzik: „Egyesülve a sokféleségben.” Visegrádi csoportként azt a célt kellene kitűznünk, hogy Közép-Európa és polgárai hangját pontosan ugyanolyan mértékben vegyék figyelembe, mint más tagállamok polgáraiét.

A migráció kérdése most már Lengyelország érzékelhető közelségébe került, hiszen Belarusz iraki, afgán és szír bevándorlókat enged át Litvánia területére. Mit tehet Közép-Európa a bevándorlás megállítása érdekében, amikor a migránsok befogadásának kérdése ennyire megosztja Európát

Lengyelország uniós csatlakozásával és a schengeni tagsággal egy időben jelent meg keleti határainkon az illegális migrációval szembeni intézkedések kérdése. Azonban az utóbbi időben az a jelenség jelentősen fokozódott, miután a belarusz hatalom úgy döntött, hogy az illegális migránsokat politikai nyomásgyakorlás céljából, politikai eszközként használják fel a szomszédos államokkal és az unióval szemben. Ez a jelenség politikailag elfogadhatatlan, mindenekelőtt erkölcsileg elítélendő. Tudatában vagyunk, hogy az említett lépések célja, hogy így teszteljék az EU keleti határainak védettségét és nyomást gyakoroljanak ránk, egyben egyfajta „büntetést” alkalmazzanak az EU-val szemben, mivel az Belarusz esetében nem egyezik bele az emberi jogok megsértésébe, valamint védelmébe veszi a demokráciát. Jelenleg a legfontosabb feladat ezen tevékenységek megfékezése.

Sürgősen meg kell erősíteni a határvédelmet, úgy, hogy lehetetlenné váljon a határok illegális átlépése – jelenleg Litvánián van a legerősebb migrációs nyomás.

Lengyelország támogatásáról biztosította a litván és a lett határőrséget, a Frontexen és a kétoldalú együttműködés keretein belül egyaránt. Egyúttal annak is tudatában kell lennünk, hogy ez nem egy helyi vagy regionális probléma, hanem az egész Európai Uniót érinti. Mindannyian emlékszünk a ceutai és melillai drámai képekre, amikor májusban illegális migránsok ezrei hasonló körülmények között jutottak be az EU területére.

Ezt a témát a legutóbbi Külügyek Tanácsán is felvetettem – a belarusz rezsim intézkedéseire meghozandó újabb szankciós csomag előkészítésének lehetősége kontextusában is. Minden tagállam és európai intézmény teljes mértékben támogatja, hogy határozott lépéseket tegyünk a migránsok megállítása céljából. Az Európai Bizottság megfelelő szervei már foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az illegális migráció hosszú távú megállításában kulcsfontosságú lesz az együttes fellépés: az EU külső határainak megerősítése, az illegális migrációt politikai céljaik eléréséhez használó harmadik országok nyomásának való ellenállás, mindazon személyek határozott és következetes kiutasítása, akik nem kaptak engedélyt az EU területén történő tartózkodásra, és a migráció elsődleges okainak kezelése, valamint a migráció forrását jelentő országok támogatása és a velük történő együttműködés.

Az utóbbi években komolyan kiéleződött a feszültség a nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között, ez a politikai konfliktus főleg gazdasági-kereskedelmi viszályokban tükröződik vissza Európában, de emelkedik a hadgyakorlatok száma is a kontinensen. Mit tehet Európa, hogy megerősödjön ezzel a kihívással szemben?

Valóban, a legutóbbi évtized a legnagyobb játékosok közötti egyre növekvő rivalizálás idejét hozta el. A világ geopolitikai térképe megváltozott, a biztonsági környezet erodálódik, erről tanúskodik a katonai manőverek növekvő száma, amit a kérdés is felvetett.

Azonban nem tehetünk egyenlőséget az Egyesült Államok, valamint Oroszország és Kína között.

Egyrészről a szabad világ vezetőjéről beszélünk, amely a nemzetközi szabályokon és jogokon alapuló rend biztosítéka, másrészt pedig azokat az országokat említjük, amelyeket a rendszer status quójának megkérdőjelezőjeként nevezhetnék, amelyek a többvektoros politika és a nyugatitól eltérő értékrendszer alapján kívánnak új rendet építeni. Európa legközelebbi szövetségese az USA, az Ukrajnában és Grúziában agressziót, területi elcsatolást végrehajtó és legközelebbi szomszédjai területeit megszálló Oroszország pedig a legnagyobb veszélyt jelenti az európai békére, amit a NATO-csúcs is megerősített. Kína pedig fontos gazdasági és politikai partner, akivel a kapcsolatok építéséhez nagy diplomáciai erőfeszítésekre van szükség.

Azonban arra kell törekedni, hogy Kína kapcsolata az Egyesült Államokkal és az egész szabad világgal ne generáljon feszültségeket és ne váljon antagonisztikussá.

Az a kérdés is felmerül, hogy a széttagolódott világpolitikához képest hogyan kellene pozicionálnia magát az Európai Uniónak. Meg vagyok győződve, hogy az EU alanyisága az erős transzatlanti kötelékektől függ. Az Egyesült Államok erős jelenléte és a hatékony NATO nélkül nem marad meg az Európai Unió alanyi szerepe, hanem külső hatalmak törekvéseinek tárgyává válik. Sajátos paradoxon, hogy azok, akik a leghangosabban beszélnek az erős, önálló, geopolitikai Európai Unió építésének szükségéről, ezt gyakran egyben az Egyesült Államok ellenében teszik. Ebben nincs logika. Lengyelország évről évre egyre szorosabbá fűzi együttműködését az Egyesült Államokkal, az országunk, valamint az úgynevezett „keleti szárny” országainak területén állomásozó amerikai katonák növekvő száma is ezt bizonyítja. Emellett amerikai M1A2 Abrams tankok vásárlása mellett döntöttünk.

Az USA-val folytatott együttműködésünk a transzatlanti kapcsolatok fontos elemét alkotja – ez az erős Észak-atlanti Szövetség alapja. A júniusi NATO-csúcs rámutatott, hogy a szövetségesek hasonlóan értékelik a nemzetközi biztonsági környezetet.

Bár azt nagyrészt a technológiai fejlődés és az új kihívások alakítják, a „régi” veszélyek sajnos nem tűntek el. Moszkva egyre agresszívabb lépéseket tesz, az annektálás és megszállás politikáját folytatja. Az utóbbi évek megmutatták, hogy egyre szélesebbé vált a Moszkva által alkalmazott eszközök skálája, mely a tisztán katonai műveletek mellett egyre gyakrabban tartalmaz hibrid eszköztárakat is. Érdemes megemlíteni a Lengyelországban és az USA-ban legutóbb végrehajtott kibertámadásokat, a Covid–19-világjárvány dezinformációs kampányokban történő felhasználását, de ide tartoznak még a határaink mentén kiépített katonai képességek, valamint a Kreml által gyakran provokált katonai incidensek is.

Természetesen nem bízhatjuk magunkat kizárólag Washington kegyeire – Európának az energetika és a gazdaság terén, valamint a hibrid veszélyekkel szemben is ki kell építenie saját ellenálló képességét.

Az unió ereje a gazdasági potenciálban, a közös piac nagyságában és a négy alapszabadságban rejlik. Teljes mértékben ki kell használnunk ezt a potenciált. Az uniónak erre kellene építenie nemzetközi státuszát. A katonai együttműködést is fejlesztjük. Az olyan projektek, mint a katonai mobilitás vagy az olyan kezdeményezések, mint az Európai Békekeret megvalósítása, keleti irányban hozzájárul a mi közös, európai biztonságunk megerősítéséhez. Közvetlenül és a NATO kereteiben tett erőfeszítéseink fokozása által egyaránt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában