Művész és forradalmár

2021.12.29. 10:59

Százhuszonöt éve született David Alfaro Siqueiros

1896. december 29-én született David Alfaro Siqueiros, a mexikói muralisták csoportjának egyik meghatározó alakja. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.

Egyes források szerint 1898-ban Camargóban látta meg a napvilágot, más források viszont Chihuahuát, illetve Mexikóvárost adják meg születési helyeként. Az viszont tény, hogy eredeti neve José de Jesús Alfaro Siqueiros volt, a David nevet csak később vette fel, mert első felesége Michelangelo Dávid-szobrához hasonlította.

Vallásos nagypolgári családból származott, apja jogász volt. Anyja elvesztése után gyerekkora egy részét atyai nagyszüleinél töltötte vidéken. Tanulmányait egyházi iskolában kezdte, majd egy művészeti iskolában folytatta, tizenöt évesen már részt vett egy diáksztrájk szervezésében, amellyel sikerült elérniük az akadémikus oktatás liberalizálását. Tizennyolc évesen félbehagyta tanulmányait, és csatlakozott a Victoriano Huerta elnök diktatúrája ellen harcoló forradalmi hadsereghez. 

Ettől kezdve politikai és művészi munkássága élete végéig összefonódott, habár sokak szerint inkább a politika szakította meg újra és újra alkotói tevékenységét.

Művészeti tanulmányait 1919-től Európában folytatta, Párizsban megismerte Paul Cézanne műveit, megalapította a Vida America című folyóiratot, cikkeiben meghirdette művészi programját: 

"A képzőművészet legyen monumentális és hősies, humánus, közérthető alapja legyen a mi rendkívül eleven példázatú prehispán kultúránk." Itt találkozott a szintén mexikói Diego Riverával is, vele, valamint José Oroscóval együtt ők alkották a nagy mexikói muralista hármast. 

Mindhárman az azték és olmék kultúrából merítették motívumaikat, büszkén vállalták a mesztic (fehér és indián keverék) Mexikó örökségét, szenvedélyes és monumentális alkotásaikban társadalmi mondanivalót is megfogalmaztak. Kibontakozásuknak az adott teret, hogy a forradalom örökségét szavakban felvállaló kormányok népszerűsíteni akarták annak eszméit a javarészt írástudatlan emberek között.

Siqueiros 1922-ben tért vissza Mexikóvárosba, társaival közösen készítették el a Nemzeti Előkészítő Iskola falait díszítő Mítoszok című freskót. Monumentális alkotásaikat ezután Mexikóváros középületein jeleníthették meg, hatalmas alakjaik között akad paraszt, bányász, föld nélkül maradt indián, munkafelügyelő, kövér bankár. Megfestették a felfegyverezett nép hőseit és zsarnokait, munkáját, ünnepeit, történelmét.

David Alfaro Siqueiros falfestménye a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem egyik épületén

Forrás: Roger-Viollet/AFP

Az elismertség és az elutasítás végletei között hányódó Siqueiros soha nem hagyott fel a politizálással. Szerkesztette a kommunista párt szócsövének számító El Machete című lapot, tevékenysége miatt többször letartóztatták, még börtönbe is zárták. Agitált munkások között, megalakította a Forradalmi Festők, Szobrászok és Vésnökök Szakszervezetét.

Nagyméretű falképei mellett jelentősek táblaképei is. 

Alkotásainak ismételten visszatérő alakja a gyermekeit védelmező anya. 

1929-ben készítette a Parasztanya című festményét, amely a meleg és hideg színek kontrasztjára épült. Hasonlóan jelentős és megrázó erejű alkotása volt a Proletáranya című alkotása, amelyen a sötét színek dominálnak.

1932-ben Los Angelesbe ment, ahol két muráliája készült el. A jelentősebb, a Tropical America című az Egyesült Államok és Latin-Amerika kapcsolatát egy keresztre feszített indiánnal szimbolizálta. Művét többen kommunista propagandának minősítették, és fél év után lefestették, restaurációjára 1988 és 2012 között került sor.

A művész 1936-ban New Yorkban festőiskolát alapított, új technikai eljárásokkal kísérletezett. Modern ipari festékanyagokkal dolgozott, és a hatalmas felületekre szórópisztollyal vitte fel az anyagot. Freskói mellett Uruguayban és Argentínában is festett táblaképeket.

A spanyol polgárháború kitörése után, 1937-ben Spanyolországba utazott, több köztársasági brigádnak volt a parancsnoka. Visszatérve Mexikóba folytatta művészeti és politikai tevékenységét, Sztálin elvakult híveként 1940-ben részt vett a Mexikóban menedéket talált Trockij elleni egyik sikertelen merényletben, ezért letartóztatták, de végül elengedték. A második világháború alatt antifasiszta műveket festett, de elfogadott állami felkéréseket is. Készített falfestményt az egyik mexikói egyetemnek, ekkoriban festette legnagyobb, 450 négyzetméteres művét Habsburg Miksa császár egykori rezidenciája, a mai Történelmi Múzeum falára.

A vezetést nyíltan bíráló Siqueirost 1960-ban a vasutasok sztrájkjának támogatása miatt börtönbüntetésre ítélték, és csak 1964-ben engedték ki a nemzetközi tiltakozás hatására. Szabadulása után azonnal dolgozni kezdett, de a politikával sem hagyott fel, bírálta a vietnami háborút, hitet tett Fidel Castro kubai kommunista rendszere mellett.

A művész és forradalmár 1974. január 6-án halt meg Cuernavacában. Felfokozott színeivel, absztrakt és figurális elemeket merészen egyesítő munkásságával önálló stíluskorszakot, a monumentális-dekoratív festészet korszakát teremtette meg.

Borítókép: Jose David Alfaro Siqueiros (Yuri Gavrilov/Sputnik/AFP)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!