6. üzenet - Ütközés

Egy ember békésen ment hazafelé az utcán, amikor az egyik kapualjból kivágódott egy férfi. Alaposan összeütköztek. A rohanó férfi magán kívül volt, tombolt és a másikat hibáztatta. Emberünk könnyedén meghajolva, szívélyesen rámosolygott a dühöngőre és így szólt. – Barátom nem tudom ki okozta akaratlan, de heves összeütközésünket. De semmi kedvem most ezt kinyomozni. Ha én mentem Önnek, kérem, bocsásson meg. Ha Ön szaladt volna belém, felejtse el…! Újból könnyedén meghajolva egy búcsúmosollyal folytatta útját.

Lehet harcolni a jogainkért, követelőzni, a másikat hibáztatni, magunkat pedig mentegetni. De megéri? Mennyi sértődés és sértés, mennyi veszekedés és bántalmazás származott már abból, hogy emberek egymást vádolták, hogy ragaszkodtak a maguk vélt vagy valós igazához. Ezzel ellentétesen viselkedik a nagyvonalú ember, aki mindig lenyűgöző hatást gyakorol a környezetére. Aki a bántásra nem vág vissza, az az igazán erős ember. „Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik az indulatain annál, aki várost hódít.” (Példabeszédek könyve 16,32)

Miért ne lehetnél te is ilyen ember! Egy középiskolás barátom gyakori mondása volt, amikor konfliktusba került: „Vigyázz velem, van egy fegyverem, mindent megbocsátok!” Ez a fegyver legyőzhetetlenné tesz téged is. Mondd ki bátran, amikor kell: Bocsáss meg! És azt is, ha szükséges: Megbocsátok „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté evangéliuma 5,9)

„Egymással egyetértésben éljetek, ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat, ne legyetek önteltek! Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek! A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt! Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!” (Római levél 12,16–18)

Szerető barátod: Attila bácsi

[email protected]