2024.02.06. 14:52
Hamrin nem tudott gól lőni a győri hátvéd, Izsáki mellett
Gyászol a svéd labdarúgás és a Fiorentina: vasárnap életének 90. évében elhunyt Kurt Hamrin, 32-szeres svéd válogatott szélső, aki pályafutása során magára öltötte a Juventus, a Milan és a Napoli színeit is, legendává mégis a Fiorentinánál eltöltött kilenc éve tette, 190 góljával máig a kilencedik legeredményesebb labdarúgó az olasz élvonal történetében. A Fiorentina és a Milan játékosaként is pályára lépett az ETO ellen.
Az 1934-ben született Hamrin 18 évesen mutatkozott be az AIK színeiben a svéd élvonalban, majd 1956-ban – már válogatott játékosként – a Juventushoz igazolt, ahonnan egy idény után a Padovához került kölcsönbe. Az itt lejátszott 30 bajnokin szerzett 20 gólja után csapott le rá 1958-ban a Fiorentina, amelynél karrierje legszebb időszakát töltötte: több mint 350 tétmeccsen 200-nál is több gólt szerzett, a csapattal kétszer nyerte meg az Olasz Kupát, egyszer pedig a Kupagyőztesek Európa-kupáját. Firenzéből 1967-ben a Milanhoz igazolt, ahol bajnoki címet és Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert, majd a Napolinál eltöltött két idény után hazatért Svédországba, ahol az IFK Stockholmban fejezte be pályafutását 38 évesen.
A nemzeti csapatban 1953-tól 1965-ig 32 mérkőzésen szerepelt, és 17 gólt szerzett – első meccsén, 1953 novemberében a Népstadion első hivatalos válogatott mérkőzésén rögtön gólt ért el, ő állította be a 2:2-es végeredményt a tíz nappal később a Wembleyben az angolokat 6:3-ra legyőző magyar válogatott ellen. Legnagyobb sikere egyértelműen a hazájában rendezett 1958-as világbajnokság volt, amelyen négy gólt szerzett – közülük kettőt a mieink elleni 2:1-es győzelem során a csoportkörben –, s a csapatával döntőbe is jutott, ahol a brazil válogatott (a nemzetközi színtérre ekkor berobbanó 17 éves Pelével a soraiban) 5:2-re diadalmaskodott.
Visszavonulása után Hamrin családjával visszaköltözött Firenzébe, az ezredforduló környékén a Milan játékosmegfigyelőjeként is dolgozott. Halálával távozott az utolsó labdarúgó is, aki pályára lépett az 1958-as vb fináléjában.
A Fiorentina és a Milan játékosaként is pályára lépett az ETO ellen. Mind a négy mérkőzésen Izsáki László volt az ellenfele, aki büszke volt rá, hogy Hamrin nem lőtt gólt mellette.
A legcsodálatosabb emlékem a Fiorentina legyőzéséhez fűződik. Kint kikaptunk 1-0-ra, itthon idegenben lőtt gólokkal az olaszok álltak továbbjutásra, amikor nem sokkal a befejezés előtt Orbán Árpi betalált Albertosi hálójába. A 4-2-vel aztán mi mehettünk tovább. Az ellenfelem a világhírű svéd Kurt Hamrin volt, aki a válogatottban és az olasz bajnokságban is remekelt. Érdekesség, hogy két évvel később újra találkoztunk a kupaporondon, akkor már a Milanban játszott. Négy meccsen egy gólt sem tudott lőni mellettem, bár ebben volt szerepe Tóth Lacinak is, aki remekül védett nálunk. A Milannal szemben egyébként óriási balszerencsével estünk ki. Erről jutszembe egy érdekes történet. Az olasz klub vezetői a régi pályán nézegettek a lelátó és a pálya között, amikor feltűnt a középcsatárunk, Győrfi Laci egy Dongón ülve. Talán még vannak, akik emlékeznek rá, ez egy kerékpárra szerelt kismotor volt. Győrfi kiabált: »Vigyázzatok, mert nem jó a fékem!« Az olaszok persze egy kukkot sem értettek belőle, ezért alig tudtak félreugrani a robogó Győrfi elől. Amikor meghallották, hogy ő lesz a másnapi meccsen a középcsatárunk, dőltek a nevetéstől. A meccsen aztán már nem volt olyan jókedvük, mert Laci két gólt is lőtt a Milannak. Végül 2-2 lett a végeredmény. A visszavágón Szaló Józsi góljával 1-0-ra vezettünk, jól játszottunk és kis híján növeltük is az előnyünket. Stolcz ugyanis elment Schnellinger mellett, beadott, Győrfi pedig mivel fejjel nem érte el a labdát, belebokszolt egyet. A labda kapura ment, Belli bravúrral kiütötte, a játékvezető pedig szögletet ítélt. Ezek szerint ha Belli nem hárít, akkor 2-0-ra vezetünk és valószínű, tovább is jutunk. A világhírű Milan így is csak egy potyagóllal tudott csak kiegyenlíteni. A San Siro stadion fedett lelátói között besütött a nap, és a pálya egy része árnyékba került. Rivera szabadrúgásánál a napból előbukkanó labdát Tóth Laci elvétette, Kiss Dzsoni meglökte a felugró Pratit, akiről a labda bepattant a kapunkba. Ezzel a góllal estünk ki, és emiatt még most is mérges vagyok...
- emlékezett a 60+1 legenda című könyvben.
Izsáki László 64 éves korában 2008-ban hunyt el.
