2023.05.03. 18:40
77 esztendő köti Győrhöz - Gergely Péter mindig a sport közelében maradt
Gergely Pétert 77 esztendő köti Győrhöz, annak is a belvárosához. Szállodai és turisztikai menedzser végzettsége mellett hobbiszinten sportolt, egy véletlennek köszönhetően pedig élete java részét sporttal összefüggő szervezési munkák töltötték ki: köszönhetően legfontosabb elvének, az emberi kapcsolatokra építésnek.
Fiatalon belekóstolt a labdarúgásba és a jégkorongba, de sohasem álmodott élsportolói karrierről. A főiskola elvégzése után a Rába Hotel recepcióvezetőjeként dolgozott, amikor belecsöppent egy rendszeres sportkapcsolatba, és mint később kiderült, ez kijelölte a jövője útját:
„Ott lehettem az évenként oda-vissza megrendezett ETO–Nickelsdorf öregfiúk-találkozó egyikén, és ezt követően szinte magától helyére kerültek a dolgok. Hamarosan ausztriai kiscsapatoknak szervezhettem győri edzőtáborokat, amelyeket a MÁV DAC és az Elektromos segített pályával. Egyre-másra kaptam az igényeket gyerektornákon való részvételre, a »sógoroktól« is jöttek a focipalánták, és velük a szülők, ez pedig jót tett a szálloda forgalmának is. A nevem bekerült a köztudatba a határ mindkét oldalán, a látogatásokat viszonzás követte, és a világútlevél bevezetése után már nem volt akadálya a hazai kisebb klubok külföldre utaztatásának sem” – mesélte Gergely Péter.
Közreműködött bécsi sportszervező cégnél is, ennek köszönhetően jutott el legtávolabbi útjával Brazíliába. De a legérdekesebbnek azt tartja, hogy e tevékenység által kerülhetett közelebbi ismeretségbe olyan híres és népszerű sportemberekkel, mint Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Verebes József, Garami József, Ausztriából Josef Hickersberger, Friedl Koncília, Andreas Herzog, Hollandiából Ari Haan, Franciaországból Arsène Wenger, vagy éppen Bölöni László.
„Persze sok neves futballistával is összehozott a sors, de bevallom, éppen a nehezebben kezelhető, viszont szemtől szembe őszinte játékosokat éreztem közelebb magamhoz – mondja az érdekességekről. – A törökországi Belekbe nyolc éve szervezem az alapozásnak tekinthető téli edzőtáborokat, a Videotonnal eljutottam Dubajba, és megfordulhattam Cipruson is. A győri zöld-fehéreknél először Szániel János elnök vette igénybe a szolgálataimat. A Győri Dózsánál voltam ügyvezető, majd az ezredforduló előtt Zalán Barnabás vezérigazgató harmadik hívására elvállaltam az ETO klubmenedzseri beosztását. De aztán úgy éreztem, a labdarúgás belső közege nem az én világom, ezért 2003-ban kiszálltam belőle.”
Kiemelkedő eredménye volt három meghívás három különböző évben az ETO aktuális U16-os csapatának, s a rangos tornákon az utolsó centig a rendezők állták a költségeket Abu-Dzabiban.
Gergely Péter ma már nyugdíjas, ugyan az osztrák partner felkérésére továbbra is vállalja edzőtáborok, felkészülési mérkőzések előkészítését, de már visszavett a korábbi tempóból: közvetlen klubkapcsolata csak az Újpesttel, a Puskás Akadémiával, a Mezőkövesddel és a Haladással maradt meg.
„Visszatekintve az eltelt évtizedekre nincs mit megbánnom – összegzi pályafutását. – A szűkebben vett idegenforgalmi szakmában elértem céljaimat, a sportszervezésben azért kicsit azt sajnálom, hogy nem fejlesztettem tovább a kezdeti időszakban, mert céges formában, alkalmazottakkal még inkább csúcsra járathattam volna. Azt azonban ma is a legtöbbre értékelem, hogy kezdettől a korrekt emberi kapcsolatok voltak számomra a legfontosabbak. A kapcsolati tőke kiépítése fárasztó feladat, de megéri, teljesen mindegy, hogy nagyobb klub vagy falusi kiscsapat a partner.”
