Ahol tud és ahol szükség van rá, ott segít - A mosonmagyaróvári Radits-Mervó Klaudia több jótékonysági futóversenyt szervezett

– Hogyan jött az életébe a sport, annak szeretete? 
– A sport már gyerekkoromtól kezdve az életem része volt. Sosem versenyszinten, inkább hobbiként. A szüleim is rendszeresen sportoltak, így mondhatjuk, hogy követtem az előttem lévő példát. Érdekes módon a futás nagyon sokáig nem tartozott a kedvenceim közé, de ez 2015-ben végül megváltozott. Szükségem volt egy olyan sportra, ahol le tudom vezetni a stresszt és tudok tenni az egészségemért, és ezt a futásban találtam meg. Sosem voltam gyors és jó futó, de mégis nagyon szerettem. 

– Nevéhez már számos futóverseny szervezése köthető, ebből több jó­tékonysági. Kiknek sikerült eddig támogatásokat gyűjtenie? 
– Igen, a családommal 2018 őszén sportegyesületet alapítottunk azzal a céllal, hogy a futást népszerűsítsük és a sporttal segíthessünk is mindig valakinek. A versenyeknek én lettem a főszervezője, szóvivője, majd 2021-től az érmek és a futópólók is az én kezeim közül kerültek ki. 2019 óta szervezünk futóversenyeket, legalább évente egyszer jótékony céllal, de 2021-ben és 2022-ben nemcsak tavasszal, hanem ősszel is futócipőt húztak a résztvevők egy jótékony cél érdekében. Az évek során a hozzánk érkező futók részvételével segítettünk az Egészséges Újszülöttekért Alapítvány Kisalföldnek, a Szent Kristóf Mentőalapítványnak, a Reménység Autista és Autisztikus Sérültekért Alapítványnak, a Gondoskodás Alapítványnak, a Példa Egyesületnek, a Maci Kórház együttműködésével támogattuk egy 4 éves kisfiú, Marcika rehabilitációját, és most, ha nem is a megszokott módon, de segítettük egy 2 éves kislány, Emma gyógykezelését. 

– A Covid változást is hozott, online is lehetett versenyt szervezni. Ezek hogyan működtek? 
– A Covid jó időre felülírta a korábban megszokott életünket a rendezvények terén is. Nem sokkal az egyik tavaszi jótékonysági futásunk előtt rendezvénytilalmat rendeltek el. Végül úgy döntöttünk, hogy alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez, és virtuá­lis futást tartottunk. Ez úgy zajlott, hogy a résztvevők az országból lényegében bárhonnan tudtak regisztrálni, hiszen nem kellett (és nem is lehetett) személyesen megjelenni a rendezvény helyszínén. A nevezési díjból határoztunk meg egy adott összeget, amit az alapítványnak ajánlottunk fel. A futóktól azt kértük, hogy a vállalásukat a húsvéti hosszú hétvégén fussák le. A táv mindenkinek szabadon választott lehetett. Ezt a futást telefonos applikációval vagy futóórával kellett rögzíteniük, és hozzánk elküldeni. A teljesítés igazolása után pedig elpostáztuk a futóknak az érmet. Így voltak futóink Debrecenből, Szegedről és Pécsről is. 

– Hogyan alakul az emberek egészségtudatossága? 
– Úgy látom, hogy egyre fontosabb az embereknek, hogy tegyenek az egészségükért, és használják ehhez eszközként a sportot. Évről évre többen futnak, bicikliznek, kirándulnak, ami szerintem szuper, és bízom benne, hogy marad a növekvő tendencia. 

– Nehéz döntést hoztak meg. Megszűnik a Futótársak Sportegyesület. Lesz még a jövőben jótékonysági futóverseny? 
– Ez egy nagyon nehéz döntés volt. Nehéz elengedni valamit, ami ennyire a szívünk csücske. Biztos vagyok benne, hogy nehezen fogom viselni, hogy nem nyüzsgünk az arénánál húsvétkor, az éjszakai futóversenyről nem is beszélve. Viszont jelenleg muszáj volt valamit elengednem az életünkből, és ez lett az. Az idei évben már nem tudtam elég időt, energiát ráfordítani, és tudom, hogy ez a minőség rovására ment volna. Ezt pedig, azt gondolom, nem tehetem meg. Fontos számomra, hogy ahol tudunk és ahol szükség van rá, ott segítsünk. A jótékonysági futóversenyekkel ez megvalósulhatott. Így biztos vagyok benne, ha nem is idén vagy jövőre, és nem mint Futótársak Sportegyesület, de lesz még jótékonysági futóverseny.