A hét embere - A mosonmagyaróvári Nagy Réka több éremmel tért haza a Szervátültetettek és Művesekezeltek XI. Európa-bajnokságáról

A mosonmagyaróvári Nagy Réka betegségét gyermekkorában diagnosztizálták, majd 2015-re elkerülhetetlenné vált a veseátültetés. A betegsége évei alatt is futott, majd a sikeres szervátültetés után csatlakozott a Trappancs egyesület sportolóihoz és kezdett el versenyszerűen atletizálni: a Mosonmagyaróvári Atlétikai Club edzéseire jár, a Trappancs egyesület színeiben versenyez, a futó- és dobószámok rajongója és űzője. Rutinos versenyző, aki a Szervátültetettek Világjátékán és az Európa-bajnokságon szerzett már minden típusú érmet. Most indult először felnőttmezőnyben: 400 méteres síkfutásban és gerelyhajításban ezüstérmet, majd 800 méteres síkfutásban – új egyéni csúccsal – bronzérmet szerzett. Az 5 kilométeres utcai futásban – a csapat legfiatalabb atlétájaként – bronzérmes lett. Az általa legjobban várt versenyszám a súlylökés volt, melyen sikerült a korosztályos Európa bajnoki címet megszereznie. 

– Egyre sorakoznak az érmeid. De hogyan kezdődött, mióta sportolsz? 
– Egy öröklődött vesebetegséggel kezdődött, mikor 2015 novemberében megkaptam az új vesémet. Ekkor találkoztam a Trappancs Szervátültetett Gyermekek Egyesületének vezetőjével, Feszt Timivel, akinek köszönhetem, hogy atletizálok. A Trappancs egyesület versenyzőinek tagjaként kvalifikációs versenyek eredményeként kerülhettem be a Magyar Szerv- átültetettek Szövetségének válogatott csapatába. 

– Mit nyújt neked a sportolás élménye? 
– Számomra a sportolás a szabadsággal egyenlő. Mikor kiengedhetem az aznap összegyűlt stresszemet. Átgondolhatok mindent, ami történt velem. Egy megnyugvás, biztos menedéket jelent számomra a sportom, az atlétika. 

– Mikor derült ki, hogy műtétre szorulsz? Ez mennyire változtatta meg az életedet? 
– Már óvodáskoromban kiderült a betegségem, és ezzel együtt, hogy majd műtétre szorulok. Onnantól kezdve, hogy ismertté vált, hogy beteg vagyok, rendszeresen mentünk anyukámmal Budapestre vizsgálatokra, orvosokhoz, nefrológiai gondozásra. 

– A sport hogyan segítette a felépülésedet, megerősödésedet? 
– A kezelőorvosaim ajánlották, hogy sportoljak a szervezetem megerősítése céljából. Majd megleltem benne az örömömet, és nagyon boldog vagyok, hogy nem adtam fel. 

– Nemrég több éremmel térhettél haza a Szervátültetettek és Művesekezeltek XI. Európa-bajnokságáról. Az atlétacsapat legfiatalabb tagjaként milyen versenyszámokban indultál? 
– Versenyszámaim az 5 kilométeres utcai futás, 800 méteres és 400 méteres síkfutás, illetve súlylökés és gerelyhajítás. Nagyon sokat készültem a versenyemre, mindennapos edzésekkel. Meg vagyok elégedve az eredményeimmel, de van még hova fejlődnöm. A súlylökésemre és az 5 kilométeres síkfutásomra vagyok a legbüszkébb, hiszen népes mezőnyben volt meg a maga varázsa ezen a nemzetközi versenyen is. 

– Pályaválasztás előtt állsz. A sportban látod a jövődet? 
– Még fogalmam sincs, de egyelőre mindenképpen szeretném folytatni. 

– Sportolóként még milyen álmokat szövögetsz? Meddig szeretnél eljutni? 
– Szeretnék eljutni a 2023. évi Szervátültetettek Világjátékéra Ausztráliába, és ezenkívül is még sokáig szeretnék sikeres versenyző lenni. 

– Mit üzensz a most felnövekvő gyerekeknek: érdemes komolyan venni a testmozgást? 
– Az életben még sok ember fog lelombozni, de sosem szabad feladni. Küzdeni kell az álmokért. A rendszeres testmozgás egy másik, nehezebb életforma. A mai gyerekek nem igazán szeretnek mozogni, pedig testmozgás nélkül a saját életüket rövidítik meg. Nagyon fontos, hogy minden gyerek megtalálja a neki kedves sportot.