Görbicz Anita amíg tud, dolgozik

– Gratulálunk a jó hírhez. Hogy érzi magát?

– Köszönöm, jól vagyok, jól vagyunk – kezdte Görbicz Anita. – Kicsit más ez a helyzet, mint mikor játékos voltam. Hét éve, mikor Boldizsárt hordtam a szívem alatt, hamar leálltam, most viszont reményeim szerint sokáig tudok dolgozni. Van is feladat bőven. Aztán ha megszületik a kistestvér, majd meglátjuk, hogyan tudok visszatérni, de azért szeretném megélni a fontos pillanatokat. Az első szülés után három hónappal már edzésben voltam, most viszont akár otthonról is tudok dolgozni, ügyeket intézni. Most az a legfontosabb feladat – ami egyébként a terhességemtől független –, hogy olyan struktúrát alakítsunk ki a vezetőségben, ahol mindenkinek meglesz a feladata és a felkészülés kezdetére mindenki képben legyen, letisztázzuk, kinek mire kell figyelnie, koncentrálnia.

– Lezárult az első szezon, melyben nem játékosként, hanem vezetőként volt feladata. Hogyan értékeli a csapat szereplését?

– Szerencse, hogy nem a Final Four másnapján vagy még akkor este kaptam meg ezt a kérdést, mert akkor azért sokkal csalódottabb voltam. Ennyi idő után azért már másként nézem az egészet, és ez alapján azt gondolom, nem lehetünk elégedetlenek. Amit láttam a lányoktól, a stábtól, arra büszkék lehetünk, mert egész évben küzdöttek, harcoltak, mindenki mindent megtett azért, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el, ám a sport ilyen, nem biztos, hogy ennek a sok munkának mindig meglesz a kívánt eredménye. A Bajnokok Ligája négyes döntője pedig eleve olyan műfaj, hogy ott a pillanatnyi forma dönt. Azt gondolom, a bajnoki cím visszaszerzése mindenképpen fontos volt, a másik két vereségből pedig tanulni kell. Nem szeretünk kikapni, de ez a sport velejárója. Ettől csak erősebbek lehetünk. Az is kiderült most, hogy hiába nyertünk már ötször Bajnokok Ligáját, az újabb trófeák nem jönnek ezzel együtt, ugyanúgy vagy még többet kell tenni azért, hogy megint mi legyünk a legjobbak, hiszen a riválisok is azért dolgoznak, hogy ők nyerjenek.

– Kívülről mennyire volt nehéz végignézni ezt az évet?

– Nehéz, de igazából csak a nagyobb meccseknél volt bennem olyan, hogy de jó lenne most beállni a többiek közé. Az is feltűnt, hogy kívülről azért minden könnyebbnek látszik, de ismétlem: jó érzéssel, büszkén gondolok a csapatra, ráadásul azt is látjuk, van hova fejlődnünk.

– Ha már fejlődés, sokan örülnek az új igazolásoknak, ráadásul tudatosnak is tűnnek a választások, akár a játékos-, akár a másodedzői poszton.

– Igen, egyértelmű volt számunkra, hogy milyen irányban kell erősíteni a csapatot. Egy átlövőre nagy szükségünk volt, ráadásul balkezes klasszist tudtunk megszerezni, Ana Gros Rjuval jól el tudja látni az ezzel a pozícióval járó feladatokat. Yvette Brochot is ismerjük, ő is komoly erősítés lehet. Ami pedig Raphaëlle Tervelt illeti, úgy gondolom, egy női csapatnál nagyon jó, ha nő a másodedző. Emellett pedig volt játékosunk, aki két BL-t is nyert a klubbal, rengeteget tud segíteni szakmailag, lelkileg, emberileg, hiszen sok nagy csatát megélt klub- és válogatottszinten egyaránt.

– Az utánpótlásban várható változás?

– Mindenképpen tervezem, tervezzük. Mikor sportigazgatóként elkezdtem dolgozni, nem titkolt vágyam volt, hogy ezzel a területtel szeretnék jobban foglalkozni. Szeretném – és ebben a jelenlegi vezetőtársaim is így gondolkodnak –, ha minél több olyan gyereket tudnánk kinevelni, akik idővel majd az ETO-ban is tudnak játszani és meghatározó szerepet kapni. Több évtizedig ez jellemezte egyébként a klubot, szeretnénk visszakerülni erre a szintre. Szóval biztosan lesznek változások, de azt azért még senki ne várja, hogy jövőre már győri nevelésekkel lesz tele a csapat.

– Pihenésre jut ideje?

– Tervben van, de még nem, vannak feladatok. Viszont szükség is lesz egy kis feltöltődésre, mert hosszú volt az idény, stresszes időszakok is voltak. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy egyből ilyen mély vízbe kerülök, de az biztos, hogy a kollégákkal mindent megteszünk, hogy maradandót alkossunk.