Csodálni, ami megadatott - Katona Imre táncos, koreográfus, a Győri Nemzeti Színház tagjának ünnepi gondolatai

Advent idején valami mindig változik. Színházi emberként talán a főpróbahét kezdetét tudnám hasonló példaként emlegetni. 
Egy út utolsó, s egyben legcsodálatosabb szakasza. Hiszen érezheti mindenki, hogy egyre több fény és szín kerül az életünkbe ebben az időszakban. Várunk valamit, valami szeretetteljeset, egy ünnepet, amikor függetlenedik a bennünk rejlő világunk minden nehézsége, kihívása. 

Szívből remélem, hogy ezekre a pillanatokra lehunyt, mégis nyitott szemmel tud mindenki örömmel tekinteni. Hiszem, hogy a premier eljövetelekor érdemes azt a varázslatot átélni és csodálni, ami megadatott. 
Ez természetesen mindenki számára más és más. 

Ahogy a musicalek többségében a finálé után van még egy megindítóbb történés: amikor a közönség szeretetével együtt énekelhetünk egy dalt, ami megtisztítja a lelkünk. Gyermeki énünk akkor megmutatkozik és csak a pillanat számít. 

Legyen az idei advent minden felgyúló fénye és a karácsonyi ünnepek csodája köszönet, hiszen a legfontosabb, hogy létezhetünk ezen a csodálatos világon, és mindig van, vannak körülöttünk olyan emberek, akiknek mi vagyunk az az egy. Merítsünk erőt ebből a boldogságból ahhoz, hogy felkészüljünk a következő időszakra, legyen bátorságunk álmodni, és ne hagyjuk elveszni magunkat a múlt történéseiben vagy a jövőnk aggodalmában. S majd mikor fellépünk a karácsony színpadára, nyissuk ki szívünket, és a létező összes szeretetünkkel énekeljük-táncoljuk be a körülöttünk lévők világát, hiszen a szeretet a legfontosabb mindenki számára, s talán ki merem jelenteni, hogy ebben az időszakban vágyunk rá a leginkább. 

„Szeretni kell, mert szeretve lenni jó.” (Moulin Rouge) Ezzel az idézettel kívánok békés, meghitt, mosolyokkal teli, boldog karácsonyt. 
Maradok „a rendíthetetlen ólomkatona”.