Becsület is van a világon! Magyar Katalinra, a 16 éves hősi halottra emlékezik Mosonmagyaróvár

A tizenhat éves mosonmagyar­óvári Magyar Katalin tehetséges diákként 1956-ban a fővárosban tanult a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Október 23-án vért adni indult a budapesti Karolina útra, de onnan fiatal kora miatt továbbküldték. Innen a Tétényi úti kórházba ment, ahol felhúzta a vöröskeresztes karszalagot és sebesülteket ápolt.

Életmentés közben halt meg

Hatvanöt éve annak, hogy november 7-én betegért ment ki a mentőszolgálat. A kamasz lány is velük tartott, egy sebesült kisfiúért indultak. A kilenc­éves, haslövéses gyermek már az autóban feküdt, a sofőr pedig egy kis utcába igyekezett, hogy kikerülje a téren kibontakozott tűzpárbajt, de szembe találta magát egy orosz tankkal. Az megsorozta a mentőautót: a kisfiú fejlövés következtében azonnal meghalt, egy másik golyó az önkéntes segítőt találta el. A sofőr Kati segítségére sietett, de ő csak azt mondta, a többieket mentse.

Egy héttel halála előtt Magyar Katalin még itthon járt a Lajta-parti városban, a szülei­nél. Hiába kérlelték szerettei: „Ne menj, Kati!” Ő azt felelte: „Becsület is van a világon!”

A mosonmagyaróvári Bolyai-­iskolában minden évben megemlékeznek az egykori diákról, annak hősies haláláról. Holnap a Flesch-központban pedig emlékkiállítás nyílik a hős kamasz lány tiszteletére.

Fényképek, dokumentumok a kamasz lányról

– Magyar Katalin családja több dokumentumot, fényképet ajánlott fel a szombaton nyíló kiállításhoz, mely a hősi halált halt lány 16 évét öleli fel. Ezek unokahúga tulajdonában lévő anyagok, melyek egy részét a Hansági Múzeumnak adományozza a tárlat után – tudtuk meg a kiállítás szervezőjétől, Martinschich Balázstól, a Hansági Múzeum történészétől, akiben Katalinról a visszaemlékezések nyomán egy határozott, áldozatkész és felebarátain segítő lány képe rajzolódott ki.

Magyar Katalin 1940. április 20-án született és 1956. november 7-én vesztette életét. Szűk tizenhat év adatott meg számára, amelyre egy fotóalbum megsárgult képei emlékeztetnek: gyerekkori portrék, családjával, barátaival, nyaralások és szép karácsonyok köszönnek vissza a felvételeken. A család a Katalinról szóló újságkivágásokat is gyűjtötte, köztük napilapunkban megjelent cikkeket is.

Színdarab és emléktáblák

Szerelmem, Magyar Katalin címmel egy színdarab is született a kamasz lány tiszteletére. Emléktábla áll egykori iskolái, a mosonmagyaróvári Bolyai és a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola falán is. A család megőrizte az emléktábla-avatók és megemlékezések meghívóit is.

A kiállításon látható lesz Kati fennmaradt néhány eredeti rajza mellett az a Szabadságharcos-emlékérem is, melyet posztumusz 1991. október 23-án adott át Londonban a Magyar Szabadságharcos Világszövetség angliai szervezete, továbbá az Emléked örökké megőrizzük! feliratú díszszalag az 1957. évi mosonmagyaróvári temetés sírkeresztjéről.

Szintén érdekesség, hogy számos levelet is megőrzött a család, köztük a lány utolsó, október 23-án postázott levelét is.

Angyala volt a kórháznak

Magyar Katalint halála után három nappal, november 10-én a Tétényi úti kórház díszkertjében katolikus szertartás szerint eltemették. Sírját egy fakereszttel jelölték meg. Családját a temetési szertartást végző Körmendy Béla római katolikus pap levélben értesítette: „Angyala volt a kórháznak. Önfeláldozó szeretettel virrasztott a sebesültek mellett. Ápolta, vigasztalta őket.” A család egy ismerőse Janka néninek írt levelében Goretti Szent Máriához hasonlította Katalint.

Díszsírban lelt örök nyugalomra

1957 tavaszán a Tétényi úti kórház vezetése kérte a családot, hogy a kórház kertjében eltemetett gyermeküket hantolják ki. Exhumálása után Mosonmagyaróvárra hozták, ahonnan 1977-ben a győr-nádorvárosi temetőbe került évtizedekre. Az örökké 16 éves lány holtteste néhány hete ismét visszatért Mosonmagyaróvárra, ahol az önkormányzat jóvoltából díszsírban lelhet örök nyugalomra, szeretett szüleivel együtt.