Hartyándi Jenő kötetbe rendezi a győri filmkészítés történetét

Ha a régiónkban élő mai 30-40 éveseknek (de talán a fiatalabbaknak is) azokat a szavakat mondjuk, hogy film, Győr, akkor szinte biztosan rávágják, hogy Hartyándi Jenő. Neve összeforrt a győri filmes társaival alapított Mediawave fesztivállal, aminek 30 éven át volt az igazgatója. Az azonban – számos díja és elismerése ellenére – kevésbé köztudott róla, hogy maga is készített, sőt, a mai napig forgat filmeket. Most pedig egy könyvön dolgozik, amelyben a győri filmkészítés történetét és alakjait mutatja be a kezdetektől a kétezres évek közepéig, a Mediawave 2009-es Győrből történő kényszerű emigrációjáig.

Történelem a polcokon

Hartyándi Jenővel az irodájában találkoztunk, ahol a polcok labirintusát a padlótól a plafonig filmek, katalógusok töltik meg. Rekeszekben plakátokat, katalógusukat, míg egy külön helyiségben különféle kamerák garmadáját találjuk.

- Itt is nyomonkövethető az a technikai fejlődés, amin keresztülment a filmkészítés – mutat körbe. – A 8 milliméteres filmektől kezdve, a videókazetták “százféle” változatán keresztül a DVD hordozókig bezárólag minden megtalálható ezen a 100 négyzetméteren, ami Magyarország legnagyobb vidéki filmarchívuma.

A győri filmkészítés 67 évét öleli fel a könyv

- Mi motiválta, hogy belevágjon a könyv megszerkesztésébe?

- Nagyjából három évvel ezelőtt, Kiss Iván egykori filmes társunk kezdeményezésére 25-30 év után ismét elkezdtek összejárni a győri „öregfilmesek” – ahogy pár alkalom után hívni kezdtük magunkat – a Generációk házában, a régi Úttörőházban, a mozgalom egykori bölcsőjében. Ezeken a találkozókon beszélgettünk, nosztalgiáztunk és mindannyiunkban egyre erősödött az a gondolat, hogy valamit kezdeni kellene a fiókjaink mélyén porosodó filmtekercseinkkel. Hamar rájöttünk, hogy ha nem kezdjük el módszeresen összegyűjteni, digitalizálni, majd felújítani a filmjeinket, akkor ez a korszak, a rendszerváltást körülölelő 30 év mozgóképes lenyomata hamarosan elvész a köz számára. Ekkor kezdtem egy internetes filmarchívumot építgetni győri, Győrből elszármazott, Győrben élő filmesekből, filmjeikből, portréikból, történeteikből. Ezt továbbgondolva – és filmes barátaim nyomására – jött az ötlet, hogy kiadvány is készüljön belőle. A gyűjtő és rendszerező munka során szembesültem vele, hogy magam is legalább 40 éve foglalkozom filmkészítéssel.

- Hogyan kezdődött?

- Budapesten, a mai Széchenyi Egyetem elődjén a KTMF főiskolán kezdtem tanulni, ami a tanulmányaim közben költözött Győrbe. Valójában az első győri végzősök egyike vagyok. Ez azért érdekes, mert gyakorlatilag ebben az időben kezdtem el filmezni, még a fővárosban. Ahogy akkoriban mindenki a ‘70-es évek közepén, én is a körülöttem zajló életet rögzítettem. Felvettem az osztálytársaimat, az első gyerekem és ehhez hasonlókat. Az első szerkesztett filmem 1980-ban készült, a kérészéletű győri Ifiparkról. Az egy nyarat megélt parkról ez az egyetlen felvétel. Majd sokáig a másik szenvedélyem, a jazz koncertek szervezése került fókuszba. 1982–83-ban megszerveztem a Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozatot, amelyről jóval később derült ki, hogy ez volt az első független, azaz nem állami szervezésű nemzetközi zenei megmozdulás Magyarországon. Nem is nézte jó szemmel az akkori politikai vezetés. Akkor kanyarodtam vissza az aktív filmezéshez, amikor a jazzről finom módszerrel letiltottak.

Az új vezető megújulást hozott

- Volt akkoriban aktív filmes közösség Győrben?

- A tanítóképző főiskolának volt egy filmkészítő klubja, hozzájuk kezdtem járni. Abból a körből került pi például Kocsis Tibor, aki ma az egyik legjobb dokumentumfilmes hazánkban. Majd megtudtuk, hogy működik a Győri Amatőrfilm Stúdió a városban, csak az akkori vezetés szemléletmódja nem volt vonzó nekünk fiataloknak. Amikor vezetőváltás történt, dr. Haffner Szabolcs pedig szerette volna fiatalítani a társaságot, sok hozzám hasonló fiatalt vonzott magához. Nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a győri filmes világ tovább tudott lendülni. Közösségként, egymást kritizálva és motiválva kezdtünk alkotni abban az időszakban, amikor már érezni lehetett a rendszerváltás előszelét.

“Minket a rendszerváltás időszaka tett igazi filmessé”

- Mi jellemezte ezt az időszakot?

- Akkoriban az alkotók – néhány kivételtől eltekintve – nagyon bátortalanul álltak a társadalmi kérdésekhez, annak ellenére, hogy ekkor volt a fénykora az amatőrfilmes mozgalomnak. A rendszerváltás előtti felhajtóerő egy technológiai váltással is egybe esett. Ekkoriban jelent meg a videó, ami a cellulóz filmhez viszonyítva sokkal olcsóbb és hozzáférhetőbb volt. Ennek köszönhetően lubickolni kezdünk a lehetőségekben. Elkezdünk politikai témákkal foglalkozni, ami a rendszerváltás előtt egy kaland volt. Így utólag már egyikünk sem tudja megmagyarázni, hogy hogy mertük ezeket megtenni. Éreztük, hogy nyílnak ki az ajtók, ahová – mint a mesebeli farkasnak – be kell tennünk a lábunkat és fokozatosan egyre beljebb jutnunk. Nekem is van egy-két olyan filmem, amikért két évvel korábban lecsuktak volna.

A profikat a közelébe sem engedték az ilyen kényes eseményeknek, a városi televízió nem tudósíthatott róluk. Ilyen volt például, amikor Pozsgai Imre beszédet mondott Győrben, vagy a ma már történelmi eseménynek számító „Nagy Erdélyért” tüntetés a Hősök terén. Rajtam kívül egyetlen kamerás sem volt a helyszínen. Utólag belegondolva megvolt ennek a veszélye mindkét irányba. A felgerjedt tömeg és a hatóságok sem tudták, ki vagyok én kamerával a kezemben. De megúsztam.

A készülő könyvbe az ilyen történetek kerülnek be?

- A könyvnek több rétege van. Az egyik a győri filmesekkel, filmkészítéssel kapcsolatos tárgyszerű információk a kezdetektől szinte napjainkig. Ezeknek a vázát a korabeli sajtóban megjelent hírek, tudósítások adják. Ezeket egészítik ki az alkotók visszaemlékezései. Emellett rengeteg fotó kerül a kiadványba, amelyen megjelenik Győr akkori művésztársadalma.

Keresi az örökösöket

- Mi a legkülönlegesebb ami a kutatás során előkerült?

- Beindítottuk Győrben a vizuális régészet korszakát. A nyomára bukkantunk olyan győri ősfilmeseknek, akikről még az elődeim sem tudtak. Ilyen például a bizonyíthatóan első győri filmes, Havas István, aki a híradások szerint már 1954-ben forgatott filmet a nagy szigetközi árvízről, ráadásul – a tudósítások szerint -, légifelvételeket is készített ekkor. Országos fesztiválokon szerepelt ezzel, a Kisalföld riportot is közölt vele. Vagy például Domján József, aki vélhetően az első győri animációs filmes volt. Azonban mindezeket csak az archív lapszámok őrzik. Nagy öröm lenne, ha megtalálnánk az örököseiket – és persze más, egyelőre rejtett alkotókét is – hátha a filmek is előkerülnének.