Dr. Tamás Lászlót, a győri Petz-kórház főorvosát a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki

– Amikor díjat vesz át valaki, mindig számot vet. Értékeli, mennyi munka, munkaóra van abban a díjban. Ön konkrét tevékenység elismeréseként vette át a közelmúltban a lovagkeresztet. Az indoklásban magas szintű gyógyító munkáját, a győri szédüléslabor létrehozásában vállalt szerepét, illetve a fáradhatatlan prevenciós és tájékoztató tevékenységét emeli ki a köztársasági elnök. 
 

– Egyrészt nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a kitüntetést megkaphattam, talán honorálták az elmúlt harminc évben a szakmában végzett munkámat, illetve azt a területet, amit nagyon kevesen csinálnak az országban, a szédülésdiagnosztikát. Régi főorvosom, dr. Hochenburger Emil volt, aki a hetvenes években hozott létre szédüléslabort Győrben, ezt igyekeztem továbbfejleszteni. Hálával gondolok rá is, mint ahogyan dr. Zemplén Bélára is, aki tanárom volt, amikor tudományos fokozatot szereztem. Egyébként ő volt az első, aki tudományos fokozatot szerzett és a fül-orr-gégészeten meghonosította a tudományos szemléletet. Dr. Tompos Tamás főorvost is szeretném kiemelni, ő szintén tudományos fokozattal rendelkezik, mindhármójuknak és azoknak a kollégáknak, akikkel az elmúlt harminc évben együtt dolgozhattam, köszönettel adózom. Hálás vagyok a családomnak, akiknek a támogatása, áldozathozatala szintén benne van ebben a díjban. 
 

– Amint a Covid megjelent az országban, ön volt az első orvos a megyében, aki önként vállalta, hogy a közösségi médiát kihasználva, hitelesen tájékoztassa az embereket. Mi is önhöz fordultunk és segített nekünk abban, hogy a Kisalföld olvasói eligazodjanak az egyre elharapódzó helyzetben. Hogyan fért bele ez a mindennapjaiba? 
 

– Éreztem már az elején, hogy ez nem egy szokásos járvány. Próbáltam a közösségi felületeken és a média segítségével – amit szintén köszönök – reális, valós információkat közvetíteni a laikusok felé. Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy amit írok, ne csak a kollégák értsék meg. Napi, friss információk után kutattam, követtem a tudományos kutatásokat, a szakirodalmat, a környező országok helyzetét, járványügyi mutatóit. Egy idő után már kezdtem érezni ennek a felelősségét is, hisz egyre többen olvasták az írásaimat. Akkor már nem engedhettem meg magamnak, hogy ne legyek naprakész. Úgy gondolom, ahogy a szavakkal gyógyítani, úgy ölni is lehet. Nem engedhettem meg, hogy egy ilyen ismeretlen vírussal szemben információk nélkül hagyjam azokat, akik a védőoltások előtt amúgy is védtelenek voltak a Coviddal szemben. Szerencsémre ez a napi tájékoztatás hamar a hobbimmá lett, így a mai napig örömmel osztom meg a legújabb információkat.