Alzheimer: egy film akart lenni, de több lett belőle

Minden tudás filmje

– Miért készült a film?

– Az Alzheimer című dokumentumfilmmel a legfőbb célom, hogy megismertessem az emberekkel ezt a betegséget, hogy elfogadóbbak legyenek a demens betegekkel szemben. Másik célom, hogy amit eddig orvosszakmailag tudunk az Alzheimer-kórról, mindazt a tudást átadjam, harmadrészt pedig segítséget nyújtsak a bajban a hozzátartozóknak, hogy megismerjék a lehetőségeiket, a segítség módját és útját. A film a magyar és nemzetközi kaotikus helyzetben szeretne útmutatást, összefoglalást adni mindazoknak, akik érintettek a betegségben. Akik nem érintettek, azok pedig nagyon sokat tanulhatnak a filmben szereplőktől, hiszen látni és tapasztalni mindazt, amit akár mi is elveszíthetünk, teljesen más szemléletet adhat a további életünkhöz.

– A film a betegségben szenvedőknek szól vagy a hozzátartozóknak?

– Az Alzheimer című dokumentumfilmet nem csak a betegségben érintetteknek szántam. Azt szeretném, ha mindenki látná, s mindenki tanulna abból, amit lát. Átélhetünk családi tragédiákat, fel nem adott küzdelmeket. Segíteni szeretnék azoknak, akik nem tudják, kihez fordulhatnak, akik nem ismerik a betegséget, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen ennek a betegségnek a lefolyása. Elsősorban azt szeretnénk láttatni, hogy az emberi élet, az emlékek, az értelem, a személyiség mennyire mulandó.

Új népbetegség?

– Miért tartja fontosnak, hogy beszéljünk erről a betegségről, hiszen eddig elég kevés szó esett róla.

– Beszélnünk kell erről a kórról, hogy van, és annyira terjed, hogy 2012 óta a WHO már népbetegségnek nyilvánította. Öt év alatt megduplázódott a betegek száma, és senki sem tudja, hogy miért alakult ki. A társadalom figyelmét kellene felhívni, hogy létezik ilyen kór és hogy a betegek – főleg a kezdeti időszakban – köztünk élnek. Meg kell tanulnunk, hogy az ilyen betegekkel hogyan kell viselkedni, hogyan kell kezelni őket, hogy kell bánni a demens betegekkel.

– Öt éve találkoztam egy házaspárral, az alzheimeres a felesége ápolja. Mária világlátása nagyon tetszett, úgy éreztem, hogy be kell mutatni az életüket. Megfogott az arról alkotott képe, hogy mi a fontos az életben, hogy mi a szeretet és a kitartás. Hamar kiderült, a történet túlmutat azon, hogy „csak” őket mutassam be. Ekkor döntöttem úgy, hogy mindent meg szeretnék mutatni a betegségről és mindenről szeretnék szólni, amit tudunk. Ahogy haladtam, úgy láttam, hogy esnek ki a csontvázak a szekrényből. A sors csúnya fintora, hogy a film készítése közben a családban édesanyám alzheimeres beteg lett, és tudtam, hogy végig kell vele csinálni mindazt, amiről már forgattam. Szörnyű volt ezzel szembesülnöm.

Se gyógyszer, se módszer

– Mit tudunk most a demenciáról, azon belül az Alzheimerről?

– Ma Magyarországon gyerekcipőben jár mind orvosszakmailag, mind ellátás tekintetében, mind pedig segítség- és információnyújtás terén az Alzheimer-kór kutatása, kezelése. Az Alzheimerben eltűnik az éntudat, eltűnik minden, amitől te az vagy, aki. Lesz belőled egy test, ami vegetál. Sajnos a tudomány jelen állása szerint egy alzheimeres vagy hasonló demens betegen nem tudnak segíteni. A kutatóktól tudom, hogy a munkájuk java zsákutca. A tesztek, a bizonyítások éveken, évtizedeken át is tarthatnak, mire rájönnek, hogy rossz irányba haladtak. A legjobb esetben is 20–30 év múlva hozhatnak sikert vagy megoldást. Jelenleg nincs tökéletes gyógyszer vagy kezelés. Még senki sem gyógyult meg az Alzheimerből. Ez egy olyan betegség, amiben az ember halad visszafelé tudásban, agyi kapacitásban és emlékekben is. Elindulunk a gyerekkor felé, elveszítjük az érdeklődésünket, aztán a képességeinket, amiket tanultunk. Az írás, az olvasás, aztán a beszéd, majd a mozgás és a járás. A végső stádiumban a betegek a magzatpózt is felveszik.

Az Alzheimer nem válogat

– Van statisztika arról, hogy kiket támad meg a betegség?

– Nincs. Láttam együtt úgy száz beteget különböző stádiumban – teljesen különböző karakterű emberek. A kosztümös, gazdag belvárosi nénit, az egyszerű falusi asszonyt, a kedves nagymamát és mindenkinek ugyanaz volt a baja. Annyira nem tudják, hogy mitől alakul ki a betegség, hogy lehetsz sovány, kövér, okos, buta, szegény vagy gazdag, férfi vagy nő, a betegség nem válogat. Statisztikák szerint a nőnemű betegek kétszer annyian vannak, mint a férfiak, de valószínűleg ez azért van, mert sokkal több az idős nő, mint férfi.

– A film három szálon fut, három család történetét mutatja be. Melyik volt a legnehezebb?

– Találkoztam olyan hozzátartozókkal, ahol a nagypapa volt a beteg, de sajnos már nem él. A fotóriporter unokája viszont végigfilmezte a betegség alatt. Képek és videófelvételek is vannak arról, hogyan építi le napról napra az Alzheimer az idős férfit. Amikor megkerestem őket, készséggel odaadták a felvételeket. A felvételek készítője sokáig őrlődött, hogy mennyire etikus az, hogy a beteg nagypapáját fotózza, miközben szenved a betegségtől, de most a filmben végre mindez értelmet nyert és megnyugodott. A hozzátartozókkal mégis sokkal könnyebb beszélgetni, hogy hogyan telnek a napok, milyen nehézségekkel kell szembenézniük. A három történet közül az egyik egy kezdeti stádiumban lévő betegről szól, vele beszélgettem. Ez volt a legnehezebb. Mit kérdezel? Hogy hogy van? Fél? Ekkor éreztem először, hogy nem tudom, mit kérdezzek.

„Nem mehetünk el ezen betegség mellett szó nélkül, nem vehetjük ezt a témát félvállról. Mindenki érintett, minden családban fellelhető sajnos demens beteg. Az elmúlt években az orvostársadalom is átalakulóban van: nemzetközi szinten és hazánkban is kezdik felfogni, kimondani a súlyos igazságot. Az Alzheimer egy új népbetegség, amely ma már szinte több áldozatot szed, mint a rák vagy anno a pestis. Sajnos felkészületlenül érte a tudományt, az orvosokat és a családokat is. Senki nem tudja, kinek mi a feladata, ki kihez fordulhat, hol és mi a segítség.” www.alzheimerfilm.com