Szemben a szent születéstörténettel - Az ünnep körüli tévhitek eloszlatása segíthet közelebb jutni a lényeghez

A lelkipásztor szerint azon túl, hogy az üzlet meglovagolja az ünnepet, karácsony a köztudatban a család, a gyerekek és a szeretet ünnepe. Holott a kiindulópontja sokkal kevésbé idealisztikus. 

Az ünnep szöges ellentéte 

– Ha valaki hiszi azt, hogy ennek az ünnepnek a forrása az a kétezer éves szent történet, vagy veszi a fáradságot és fölé hajol, a szövegben a szöges ellentétét találja, mint amit mi csináltunk az ünnepből. Gondoljunk bele, hogy az evangélium szerint Jézus szülei úton voltak. Népszámlálásra mentek, amihez akkoriban oda kellett utazni, ahol ki-ki született. A szent történetben pont nem az otthon melegéről meg a meghittségről van szó, hanem a kitettségről, kiszolgáltatottságról. 
A szállodák állítólag megtelnek karácsony ünnepén, de jó, ha tudjuk, hogy Jézus szüleinek még szállodára sem telt. – Egy istálló sarkában húzzák meg magunkat, ott születik meg Jézus. Ez azt is jelenti, hogy mélyszegénységbe születik. Ha még tovább olvasunk, a szent család nem térhet haza békés kis otthonába Názáretbe, hanem ahogy Heródes fejedelem megneszeli, hogy a próféciák szerint megszületett a konkurencia, abban a pillanatban elkezdi kerestetni és üldöztetni a családot, így Egyiptomba menekülnek. Bevándorlók lesznek, idegenek. Minden a szöges ellentéte annak, ahogyan mi az ünnepet ideálisnak tartjuk. 
Nem is azok lesznek a jászol melletti első látogatók, akiket mi várunk akár karácsonykor, akár egy kisbaba születésekor. – A pásztorok vadidegen, nagyon egyszerű emberek. 

Vissza a gyökerekhez 

A lelkipásztor szerint ahhoz, hogy ne csak az ünnep külsőségei maradjanak, érdemes visszatérni a dolgok gyökeréhez, mélységéhez. – Tudomásul kell venni, hogy egy ilyen egyházi ünnep nem mindenkinek egyformán ünnep. Nem egy keresztény társadalomban élünk, hanem kisebbségben vannak a keresztények. Ennek nem az a jó válasza, ha ellenpropagandát végzünk, hanem az, hogy magunkba szállunk, és a szívünkben forgatjuk a szent történetet, mert aki a mélyére ereszkedik ennek, és hagyja, hogy hasson rá, olyan tapasztalathoz jut, ami sokban befolyásolja a világnézetét, gondolkodását, érzelmeit. 

- Percze Sándor lelkipásztor

A Biblia olvas engem 

A Szentírás olvasása, az ősi történet felelevenítése nélkül nem telhet el az ünnep. – Kétféleképp lehet olvasni: lehet olvasni a betűket és szavakat, meg esetleg információkat, de van az a másik, amikor beszippant a történet a sodrásába, és onnantól nem külső szemlélője vagy a történetnek, hanem szereplője, sőt, mindegyik szereplője. Te vagy a napkeleti bölcs, aki követsz egy jelet, te vagy a kisember, aki csodát talál az állatok között a jászolban, és még azt is megérezheted, hogy a végtelen, univerzumot átfogó Isten beléd akar költözni, közel akar lenni hozzád. 

Elfogadó, felemelő szeretet 

– A templomot meleggé kéne tenni minden tekintetben. Nem csak befűteni, bár az is üzenet, de a fogadó közegen szerintem ez még inkább múlik. Milyen hangnemben szólnak a lelkipásztorok. 
Az lenne a lényeg, hogy aki a templomba belép, ugyanazt a feltétlen elfogadást tapasztalja meg, mint amit kaptunk mi az Istentől. Isten lekicsinyedésének története húzódik meg karácsony mögött: az Ige testté lett – írja János evangéliuma. – Nem is tudom, meg lehet-e igazán magyarázni ezt a nagy titkot, de olyasmiről van szó, mint amikor Mátyás király a mesében álruhába bújt, és elindult, hogy az igazat lássa. 
Ez a kicsivé válás pedig szerinte nem az ítélet dörgedelmének, hanem az elfogadó szeretetnek a jele. 
– Akarva-akaratlanul úgy éljük meg az ünnepet, hogy ez a valahova és valakikhez való odatartozás ünnepe. Ezért felfokozott érzékenységgel vagyunk jelen ezekben a napokban. Minden konfliktus, ami az évben megszületik közöttünk, az szinte biztos, hogy karácsonykor kulminál, ha addig nem beszéltük meg. Hiába a szeretet ünnepe, több ember életében fájdalmas tapasztalás, mert sokan azt élik meg, hogy valahol belül mégis nagyon egyedül vannak – akár családi körben is. 
Úgy véli, ezen a helyzeten is változtathat, ha valaki megtapasztalja, hogy Isten lekicsinyedése mögött micsoda erő van. – Ez nem olyan meg­alázkodás, mint ahogy a kutya összehúzza magát, ha bottal közelítenek felé, hanem a szeretet végtelen nagy ereje: korlátozza magát, hogy felemelje a másikat.