50 éves a csornai Írisz nyugdíjas egyesület - Köszöntő beszédek

Dr. Bónáné dr. Németh Katalin, Csorna polgármestere

- A mai találkozásunk célja nem más, mint egy fél évszázados jubileum megünneplése, az Írisz Nyugdíjas Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója. Polgármesterként örömmel tölt el, hogy én köszönthetem önöket ezen a jeles eseményen. Ahogy körbenézek, jó önöket látni. Mint minden kornak, a szépkornak is megvan a maga bája. Tudva tudjuk, hogy nyugdíj után jön csak az igazi elfoglaltság: hat fogásos ebéddel várják hétvégén a családot, katalógusba illően szépül a kert, meghorgolják az összes otthon kallódó fonalat, dalolni járnak, olvassunk együtt programokra készülnek, a nyugdíjas akadémia minden előadásáról be tudnak számolni és oszlopos tagjai az Írisz nyugdíjas egyesületnek. Ha nem is teljesen, de ki az, aki részben magára ismer? Nos, kedves jelenlévő nyugdíjasok, Önök azok, akik nemcsak fiatal éveikben, hanem nyugdíjas korukban is aktívan tevékenykednek. Közösségi emberek, építik civil kapcsolataikat és őrzik hagyományainkat. Ha pedig számos, ennyire hasonló ember van egy helyen, akkor érdemes őket összefogni. A csornai íriszesek 50 éve fogják össze a Csorna városában élő nyugdíjasok közösségi életét, építik civil kapcsolataikat, illetve képviselik érdekeik védelmét. Tíz évvel ezelőtt már egyesületi formában, hivatalosan is figyelemmel kísérik a városban élő nyugdíjasok helyzetét. Ennek keretében jónéhány rendezvényt, kirándulásokat szerveznek, sport, kulturális, egészségügyi programon vesznek részt, szakemberek bevonásával, elősegítve tagjaik életminőségének javítását, ismereteinek bővítését és hagyományaink, kulturális örökségünk megőrzését. Továbbá közreműködnek más nyugdíjas szervezetek műsorain, kapcsolataik építése céljából, ami a nyugdíjas léthez szinte elengedhetetlen. Én szívből kívánom, hogy a jövőben is ilyen aktív legyen egyesületi életük, amihez ami a legfontosabb, nagyon jó egészséget kívánok!

Széles Sándor, vármegyei főispán

- Egy egyesületet köszönthetek és kívánhatok számára minden jót, sok örömet és jó egészséget. A színpadon először az angyalok kórusát láthattuk. Ez egy olyan élményt hozott bennem vissza, ami egy versnek a felolvasását indította el bennem. Ezt a verset Túrmezei Erzsébet írta, aki édesanyámnak kedvenc evangélikus költője volt. Aki ráadásul diakonissza volt és édesanyámat is tanította. Csornán lehet, hogy ismerik többen is a nevét. Pont arról fogalmazott meg pár gondolatot, amiről az angyalok kórusa is szólt a színpadon: hogyan kell fiatalnak maradni, hogyan kell azt a rengeteg tudást, tapasztalatot átadni, ami önökben van, ezeknek a savanyú, elkeseredett, életunt fiataloknak:  

Kiégett szívvel és unottan,
reményvesztetten, kifosztottan,
mintha nem várna rájuk holnap,
kisemmizetten vándorolnak…
fölöttük szürke, fénytelen egek…
Fiatalon is milyen öregek!

S lángoló szívvel, égő hittel,
mint aki semmit nem veszít el
kincseiből, ha évek telnek,
boldog holnapról énekelnek…
át próbákon és szenvedéseken,
át meredek, rögös ösvényeken,
mégis, mint akiket győzelmes szárnyak
hordoznak, mint akiket hazavárnak…
hiszen előremutat minden óra
Krisztusukkal a szent találkozóra…
Mégis – hiszen szívükben ifjúság van! –
Helytállva igaz hűséggel a mában,
erőfogytán is lankadatlan
szeretetben és szolgálatban…
ajkukon el nem némuló dalok…
Öregen is milyen fiatalok!

Isten áldja az önök életét és munkáját, az egyesületben töltött perceiket. 

Ivanics Ferenc, a vármegyei közgyűlés alelnöke

- Nem tudom, ki gondolkodott már azon, hogy lesz-e még az életben 50. születésnapja? De úgy látszik lett, még ha nem is a sajátja. De mivel magukénak érzik az egyesületet, így tekintik, lehet ezt mondani. Az ember mindig meg fiatalodhat egy kicsit, hogyha a világot olyannak látja vagy úgy áll a világhoz. Idefele jövet volt idő gondolkodni és azon gondolkodtam, vajon 50 évvel ezelőtt mit csinálhattam? Nem voltam biztos benne, hogy emlékszem, de valószínű hogy az iskolából mehettem hazafelé, mert akkor még szombaton iskola volt, a szombati nap még munkanap volt. Talán valahol beszéltek róla, hogy létezik valahol szabad szabad szombat. Amikor hazaértünk, mit csináltunk? Olvastunk, játszottunk, tévét nem nagyon tudtunk nézni. A családok jobban összejártak. 50 éve jó, ha az utcában volt egy telefon és mekkorát változott a világ azóta. Ma idegesek vagyunk, ha nincs valahol térerő. De bárhogy is változik a világ, egy dolog mindig állandó marad: az emberi kapcsolatok szükségessége. És Önök, akik az egyesület tagjaiként élik a mindennapjaikat, pontosan tudják, hogy milyen fontos az, hogy eljárjanak ide. Igaz, hogy lehetnek veszekedések, néha összekap az ember a másikkal. De jó valahova tartozni, jó valahova elmenni. Persze, nem csak ez jelentheti egy egyesület, hanem tapasztalatokat is lehet szerezni. Az ember, amikor nyugdíjas, főleg ha egyedül van, a családtagok távol élnek, a gyorsuló világban a tapasztalatszerzés is sokkal nehezebb.

Edmund Hillary, a hegymászó, aki 1953-ban először megmászta a Mount Everest mondta: sok-sok éjszakát töltött a sátorban és elgondolkodott, hogy ez a vékony vászon milyen komoly védelmet tud nyújtani. Pedig csak egy vékony vászon. Az egyesület is lehet ilyen, az ember elmegy hetente, kéthetente, havonta és meg tudja beszélni valakivel a gondjait, lehet hogy valakinek hasonló problémái vannak. Védőernyőként, védő sátorként segít ez a csoport. Az egyesület biztonságot adhat. Az egyesületben valamit tudnak: visszafordítják az idő kerekét és erre szükség van. Szükség van, hogy másként lássuk a világot, nemcsak nyugdíjasként, hanem egyre fiatalabbként. Pontosan tudjuk, hogy idős lehet az ember, de öreg csak akkor, ha úgy gondolkodik. Fiatalok maradhatunk lelkünkben. Az 50 év alatt sok tapasztalat összegyűlhet. Gondolom nincs már olyan, aki az alapításkor is ott volt, ez természetes. De mint a megyei önkormányzat alelnöke szeretném elismerésünket kifejezni az egyesület vezetőinek és tagjainak azért, hogy 50 éven keresztül meg tudtak maradni, biztonságot, vigaszt tudtak nyújtani a tagoknak és meg tudták édesíteni a hétköznapokat. Meg tudják mutatni, hogy van idősen is értelme és a családon és a hétköznapi teendőkön kívül is van öröme az életnek. 

Zsámbokiné Buday Anna, az Életet az éveknek Országos Nyugdíjas Szövetség vármegyei klubtanácsának elnöke

- Teltek múltak az évek és egykettőre elérkezett a Csornai Írisz Nyugdíjas Egyesület születésének 50. Születésnapja. Az Életet az éveknek Országos Nyugdíjas Szövetség országos elnöksége és megyénk klubtanácsa nevében szívből köszöntöm a jubiláló Írisz nyugdíjas egyesület vezetőit, tagságát és mindazokat a jelenlévő meghívottakat, akik együtt ünnepelnek velük. Kiemelt feladata a nyugdíjaskluboknak a közösségi élet formálása, a szabadidő kulturált eltöltése. Ennek szellemében tevékenykedik példamutatóan a nyugdíjas egyesület. Tevékenysége meghatározó a város életében. minden rendezvényen ott vannak, amiben kell, segítenek. Színes programjaikkal elűzik az egyedüllétet. Megtanulták az 50 év alatt, hogyan lehet egymást segíteni, hogyan tehetik szebbé, jobbá idős napjaikat. A teltházas kulturális rendezvényeik sokszínűsége példaértékű más nyugdíjas közösségek előtt. Magam és az országos vezetőség nevében kívánom, hogy még sok-sok évig tudjanak örülni egymásnak, jusson idejük találkozásokra, néhány kedves szóra, mert ezekkel a percekkel, ezekkel az emlékekkel tehetik szebbé és tartalmasabbá az időskori napjainkat. Az öregedés nem az élet alkonyát jelenti, hanem annak koronáját, mondta egy bölcs. Úgy gondolom, az 50 év eseményei bebizonyították, hogy a korona felkerülhet a közösség fejére és emelt fővel viselhető. Kívánok minden ünnepeltnek jó egészséget és hogy sikereikkel öregbítsék Csorna város hírnevét. Mutassatok példát a fiatal generációknak, tartsátok meg fiatalos lendületeteket az elkövetkezendő években is. Szerezzetek sok örömet és együtt érző perceket egymásnak. Befejezésül kívánom, hogy legyen mindannyiótok számára a múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.

Horváth Imréné, a csornai Írisz Nyugdíjas Egyesület elnöke

- Köszönöm vendégeinknek, hogy elfogadták meghívásunkat jubileumi rendezvényünkre. Ma esetleg itt mindenki azt gondolja hosszú hosszú beszédet fogok mondani az elmúlt 50 évről és bevallom töredelmesen, lenne miről mesélni, beszélni. Hogy honnan indult egyesületünk 1973-ban, ezt már tudja mindenki. Hogy hogyan váltunk egyesületté 2013-ban, azt is mindenki tudja. Hogy az elmúlt tíz évben mit alkottunk, szerveztünk, hogyan kovácsolódott aktív, jó közösségé a CSÍNYE, azt is mindenki tudja. Nyitott könyv voltunk a város, a környék, az ország nem csak nyugdíjas berkeiben, seregszemlék, népdalos versenyek, Ki mit tud?-ok, Táncoló lábak, falunapok, jótékonysági rendezvények révén. Ha valaki mégsem tudná mindezeket, akkor kézzelfoghatóan megtekintheti jubileumi kötetünket. Szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, 50 évünk egy kis szeletét, a teljesség igénye nélkül. Kívánom, hogy szórakozzanak nagyon jól! A hála szavaival szólnék mindazokról, akik segítettek bennünket ezen a sikeres úton. Idősödő ember számára minden apró figyelmesség, segítség nagy jelentőséggel bír. Mi pedig nagy szeretettel fogadunk minden nagylelkű adakozást, legyen az erkölcsi, anyagi vagy dologi. Én itt szeretnék köszönetet mondani önkormányzatunknak, polgármester asszonyunknak, hogy mindig szeretettel és problémamegoldó készséggel állt mellénk, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogatta tevékenységünket, programjainkat. Köszönöm Gyopáros Alpár országgyűlési képviselőnek is a segítséget, hogy ma itt lehetünk, közösen ünnepelhetünk és megajándékozhatjuk önöket jubileumi kiadványunkkal. Köszönöm Ivanics Ferenc úrnak, hogy alkalmanként támogatja tevékenységünket. Köszönöm Szalayné Galambosi Tímeának anyai szeretetét, az sok tanácsot, segítséget, amivel jó irányba terelgetett bennünket. Köszönöm mindazoknak, akik most jelen vannak, hogy jelenlétükkel megerősítenek bennünket abban, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk. Életünk meghatározója ez a kis közösség, ahol lehetőségünk nyílik különleges élmények megélésére, különböző kulturális kincsek átadására, életvidám hangulat megteremtésére, az életigenlésre, fontosságunk megélésére. Köszönet hangjával kell szólni a volt klubvezetőkről, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma közösen ünnepelhetünk. Nem utolsósorban köszönet azoknak a nyugdíjas társaknak, akik ugyan már nem lehetnek velünk, de lényükkel követendő példát adtak az egyesületnek!