2023.02.08. 11:53
A maga kosarát fonja és motorozik - Élő Imre a régi világ hétköznapjait próbálja életben tartani Farádon
Régen minden parasztháznál készítettek saját használatra vesszőkosarakat. Ma már ez a kézműves foglalkozás is kihalóban van. Élő Imre Farádon hobbiszinten műveli.
Élő Imre, farádi nyugdíjas old timer motorjával sorra nyeri a díjakat és a kosárfonásban is jeleskedik.
Élő Imre tevékeny nyugdíjas. A 79 esztendős farádi férfi nyáron veterán Danuvia motorjával szeli az utakat, vagy rendezvényeken bográcsozik. Természetesen magántájházában is várja a látogatókat, hogy néprajzi és helytörténeti gyűjteményét bemutassa. Télen, hideg napokon sem tétlenkedik, a hagyományos kézműves foglalkozásokat gyakorolja, vagy családfát kutat. Az internet használatát is elsajátította, hogy hozzáférjen az adatbázisokhoz.
– Mindig szerettem kézműveskedni, most időm is van rá, így nekiálltam. Hagyományos, ősi mesterségek ezek, azért is csinálom, hogy ne merüljenek feledésbe, és hátha lesz, aki megtanulná. Most például kosarat fonok, seprűt és madáretetőket készítek. Régen minden parasztember képes volt a saját kosárszükségletét előállítani, és megfelelő vesszőt is termett a farádi határ. Édesapám is font, de akkoriban nem nagyon figyeltük a kezét, nem is tanultam meg tőle. Később egy helybeli idős ismerősöm, Kovács Jóska bácsi mutatta meg a fogásokat – beszélt újabb hobbijáról Élő Imre. – Jó néhány évtizedre szinte eltűntek a jó vesszőkosarak. Átalakult a gazdálkodás, a mindennapokban már nem volt rájuk szükség. Pedig régen kis kosár, nagy kosár, mindenféle méret megtalálható volt. Igaz, manapság a vessző beszerzése sem egyszerű. Az árokpartokon, erdősávokban találni itt-ott, de nyitott szemmel kell járni, hogy egész télre elég legyen.
Imre bácsi már reggel begyújt a kis műhelyében, és nekiáll a fonásnak. Azt mondja, a vessző kiválasztásával, előkészítésével együtt egy normál kosarat négy óra alatt tud elkészíteni. Ahogy a régiektől látta, a fenékkel kezdi, ami megadja a méretet.
– Kérdezték is az ismerőseim, hogyan bírom egész nap, hogyhogy nem fárad el a kezem. De nem fárad el, szerencsére. Persze én csak amolyan parasztkosarakat készítek, esetleg gyümölcs- vagy cukorkatartót. Durva, nyers, héjas vesszővel dolgozom, ami nehezíti a dolgomat. A profik, illetve akik eladásra is készítenek, azok puha, főzött, hántolt vesszőt használnak, azokból állítják elő a különböző dísztárgyakat. Az szinte már művészet – mondta.
Élő Imre nem viszi a piacra a termékeit. A kosarakat rokonok, ismerősök között osztja szét, és örül, ha látja, hogy használják is őket. Legutóbb még egy csirkéknek való borítót is font a tájházába, mivel a régi, az eredeti már rozoga állapotban van. „Ha van készleten, szívesen adom, hiszen azért vesződöm vele. Próbálom tartani a régi, falusi életformát ezzel is” – jegyezte meg.
