A hét embere – Csiszár István sztárok bőrébe bújva aratott sikert

– Aligha túlzás, hogy bő két hónapja jóval kevesebben tudták, ki az a Csiszár István. Adódik a kérdés, hogy ilyen tehetséggel hol bujkált eddig?

– Éltem az életemet, végeztem a munkámat. Megvoltak a szerepeim, összességében jól elvoltam a bőrömben. Hozzáteszem, azért nem én vagyok az utolsó felfedezetlen tehetség. Kicsi ország vagyunk, de tele tehetséges emberekkel. Most nekem adatott meg ez a lehetőség és örülök, hogy ilyen jól tudtam ezzel élni. Ezt mondanám egyébként akkor is, ha nem én nyerem a műsort. Tulajdonképpen bármelyikünk megnyerhette volna, hiszen belülről is úgy éreztük, hogy mindannyiunknak rendkívül színvonalas produkciókat sikerült a színpadra rakni hétről hétre.

Hadas Alfréd például teljesen megérdemelten jutott el a döntőig úgy, hogy csak rappelt. Sokan bírálták ezért a műsort, hogy miért nem kell neki énekelnie, de megmutatta, hogy a rap nem csak arról szól, hogy szövegeket mormol valaki. Ezt értékelhették a nézők is, ezért is lehetett ott a döntőben, de akár Pál-Baláz Karmen, Gábor Márkó vagy Szakács Szilvia is méltó lett volna az első helyre.

A végén bízott a sikerben

– Mikor érezte, hogy ezt mégis megnyerheti?

– Mikor Szilvivel és Márkóval hárman ott álltunk a színpadon. Akkor azért már reménykedtem benne.

– Két hálás, ugyanakkor roppant nehéz feladatot kapott a fináléra. Mégis Freddie Mercury és Zámbó Jimmy hozhatta meg a végső sikert?

– Hogy ez számított-e, azt nem tudom, de tény, azért szerencsés, mikor olyan elő- adókat kell utánozni, akiket szélesebb rétegben ismernek, és akikről nekem is van fogalmam, hogyan énekelnek, hogyan mozognak. Persze azért az ilyen feladatokban a bukás esélye is nagyobb. Hála istennek erről nem volt szó, azt gondolom, tényleg jól sikerült mindkét feladat, de a korábbi adásoké is rendben volt.

– Ha már itt tartunk, melyik volt a kedvenc karakter és melyik volt a legnehezebb?

– Freddie és a Maneskin nagyon testhez állt minden szempontból. Mikor a Queen frontemberének készítettek elő, a sminkesek mondták, hogy még az arccsontozatom is kedvez ennek a szerepnek. Ami a legnehezebb volt számomra, az egyértelműen Cher, hiszen ő alapból dinamikusabban, férfiasabban mozog, mégis ízig-vérig nő. Nekem azt a balanszt kellett megtalálnom, hogy ha én nagyon férfiasan mozgok, az már nem Cher lesz, hanem én, viszont a túlzott nőies csípőmozgások sem adták volna a valóságot. Ezzel azért meg kellett küzdenem.

– Alapból nőként színpadra lépni nehezebb volt?

– Nem zavart, ez is csak egy szerep, egy feladat. Ráadásul korábban játszottam a Rocky Horror Picture Show transzvesztita karakterét többször is, így nem éreztem magam kellemetlenül a női jelmezben, ez is a szórakoztatás része.

Egy albumot is kiadna

– Említette Maneskint, mely olasz együttes, olaszul énekelnek. Beszél olaszul?

– Angolul, németül és oroszul igen, olaszul nem. Szóval emiatt ez a produkció volt talán a legmelósabb. Nekem elég jó a rövid távú memóriám, ami nem hátrány ebben a szakmában, de olaszul megtanulni valamit, hiába dallamos és fülbemászó nyelv és hiába énekeltem már korábban olaszul, azért kőkemény tanulással telt az a hét. A nyelv szempontjából amúgy ezen is túltett a Ketchup Song, melyet hárman adtunk elő. Ennek iszonyatosan nehéz, szinte megtanulhatatlan szövege van. Tulajdonképpen ugrál az angol és a spanyol nyelv között. Szerintem egyértelműen erre a két számra gyakoroltam és tanultam a legtöbbet.

– Nyert tízmillió forintot és egy klip elkészítésének lehetőségét. Utóbbival mit tervez?

– Ez egy jó kérdés. Bevallom, egészen a döntőig ez el sem jutott az agyamig. Hiába mondta el minden műsorban Tilla (Till Attila, a Sztárban Sztár leszek műsorvezetője – a szerk.), én ezzel nem is foglalkoztam. Csak az utolsó héten a próbák alatt esett le, hogy ez is jár a győztesnek. Szívesen kiadnék egy albumot, de nagyon oda kell figyelni, hogy egy színész ebben a műfajban mivel jelentkezik. Az tény, most is és eddigi pályám során is bejártam a zenei műfajok zegét-zugát. Meglátjuk, mi lesz ebből. Én mindenesetre nyitott vagyok.

– Majka, akinek a csapatába tartozott, nyilván tudna segíteni.

– Ebben nincs kétségem, de erről egyelőre nem volt szó.

Hofiék jelentették a kezdetet

– Ugorjunk egy kicsit az időben egészen vissza a kezdetekig. Hogyan kezdődött a karrierje?

– Gyerekkoromban sokat néztem, hallgattam Markos–Nádast és Hofit. Hat-hét évesen, mikor jöttek hozzánk vendégségbe, rendszeresen produkáltam magam ezekből az anyagokból. Mindenkinek tetszett, mondták is a szüleim barátai, hogy ebből a gyerekből egyszer még színész lesz. Mondhatni, ez a nem hivatalos verzió – mondta nevetve Csiszár István. – Ami meg a hivatalos részt illeti, a bátyám, aki hat évvel idősebb nálam, benne volt egy miskolci színtársulatban, és én jártam az előadásaikra, árgus szemmel figyeltem őket. Tizennégy éves voltam, mikor odaálltam a vezetőjük elé és megkérdeztem, mi lenne, ha én is jönnék. Tisztán emlékszem, hogy ez szombaton volt. Ekkor mondta: hozzak hétfőre egy verset és egy dalt, aztán meglátjuk. Felvettek…

– Mennyire járt be kacskaringós utat a pályán? Mert azért a színészet nem éppen sétagalopp.

– Valóban nem az, én pedig ezt be is bizonyítottam. Elég nehezen találtam meg a számításaimat itthon, egyre inkább úgy éreztem, hogy nem lehetek próféta idehaza. Huszonnégy évesen mentem ki először külföldre. Egy jóbarátom Németországban élt, és látta, tudta, hogy szenvedek. Három színház öt darabjában játszottam, ebből három főszerep volt, mégis alig éltem meg. A barátom mondta: „Pisti, túl tehetséges vagy, hogy kínlódj, gyere ki külföldre, itt a helyed.” Veszítenivalóm nem volt, ezért kiküldtem egy videós anyagot Hannoverbe – ami azért akkoriban nem volt olyan egyszerű, mint manapság –, és pár nap múlva jött a hír, hogy várnak rám. Másnap induljak, hét hónapra mondjak búcsút az otthonomnak. A Mamma Miá!-ban lett volna szerepem. Egy nap ehhez kevés volt, négy nap alatt rendeztem le mindent, megbeszéltem az igazgatókkal, hogy a meglévő szerepeimet miként adom át. Szerencsére kint megvárták ezt.

Három hét után már társalgott

– Akkor már beszélt nyelvet?

– Dehogyis. Szinte semmit nem tudtam sem németül, sem angolul, a társulatban meg magyar nem volt. Hat nap alatt bebifláztam németül a prózát, a dalokat angolul, ami azért könnyebb volt, mert az ABBA-t azért elég jól ismertem. Anyukám sokat hallgatta, így benne volt a fülemben szinte az összes zeneszám. Valószínűleg a nyelv- érzékem sem rossz, három hét után már alapszinten társalogtam németül. Vittem magammal egy szótárt és amikor csak tehettem, tanultam, figyeltem. Szóval hat nappal a kiérkezésem után már a színpadon voltam a Mamma Mia! premierjén.

– Maradt végig Németországban?

– Nem, szanaszéjjel voltam a világban. Dolgoztam Svájcban, Ausztriában, Guamban, Amerikában. Svájcban például én lehettem a szörnyeteg a Szépség és a szörnyetegből. Nagyon szerettem, hiszen nyáron, egy profi csapattal, fantasztikus környezetben, egy tóparton, a 2500 méteres hegyek tövében játszottunk.

– Mindig is zenés darabokban játszott?

– Egyáltalán nem, prózai színésznek indultam, Molière-, Csehov-, Szophoklész-darabokban játszottam, de aztán egyszer tizenhat évesen el kellett énekelnem valamit és ott rájöttek, hogy hangom is van. Onnantól pedig nem volt megállás.

Győrben kapta meg szerepálmát

– Jelenleg a győri színházban is játszik. Hogyan került végül haza és hogyan kötött ki Győrben?

– Honvágyam lett, szerettem volna újra az anyanyelvemen énekelni, játszani. Hozzáteszem, végül ennek a döntésnek köszönhetően ismerkedtem meg a feleségemmel, aki egyébként szakmabeli, táncosnő, és van egy kilenc hónapos kislányunk. Hogyan jött a képbe Győr? Ezt egy másik barátomnak köszönhetem, alighanem szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyi jóbarátom van. Szóval az István, a királyra kerestek szereplőket Győrbe. Én Mátészalkán játszottam az István, a királyban Tordát. A barátom, aki Koppányt játszotta Győrben, beajánlott az akkori igazgatónak, Forgács Péternek, és végül itt is Torda szerepét kaptam meg, illetve néha beugró Koppány vagyok, de az a szerep a barátomé.

– Milyen szerepekben látható Győrben?

– Itt ért utol a szerepálmom, az Elisabethben én lehettem a Halál. Nem titok, húszéves korom óta vártam erre a szerepre. A járvány miatt ezt a darabot elég nehéz most színpadra állítani, mert rengeteg szereplőt igényel, de azért látható lesz még később ez az előadás.

– Végül mégis úgy alakult, hogy próféta tudott lenni a saját hazájában.

– Ehhez azonban alighanem végig kellett járni az utat külföldön. Tény, most minden a helyére került, abból élhetek, amit szeretek csinálni. A munkám egyben a hobbim. Van egy szerető feleségem és egy kislányom. Tényleg nem vágyom ennél többre. A Sztárban Sztár leszek a hab a tortán. Nagyon intenzív élmény volt, mindig is fontos része marad az életemnek...

Névjegy – Csiszár István

Születési hely, idő: Miskolc, 1978. június 19. Végzettség: Hamburgi Művészeti Iskola (2005), Toldy Mária Musical Stúdió (1999–2001), Miskolci Nemzeti Színház Stúdió (1998–1999).

Fontosabb szerepei – Lévay Szilveszter/Michael Kunze: Elisa- beth – a Halál. Szörényi Levente/Bródy János: István, a király – Torda/Koppány (Győri Nemzeti Színház). Menken/Ashman/Rice: A szépség és a szörnyeteg – szörnyeteg (Walensee-Bühne – Svájc). Jacobs/Casey: Grease – Kenickie (Bánfalvy Stúdió). Menken/Ashman/Rice: A szépség és a szörnyeteg – szörnyeteg. Webber/Rice: Evita – Che/Magaldi (Semmel Concerts Entertainment). Webber/Rice: Jézus Krisztus szupersztár – Júdás. Rockritmusban – Bernsteintől Webberig. Larson: Rent – Mark (Piccolo Színház). Szörényi/Bródy: István, a király – István (amerikai turné). Schwarz/Tebelak: Godspel – Jézus (Vidám Színpad). Presser/Sztevano- vity/Horváth: A padlás – Rádiós (Miskolci Nemzeti Színház).