Meggyűrűzték a gólyafiókákat, három madarat az óvodások nevezhettek el – fotók, videó

– A hosszú nyaka miatt szeretjük a gólyát, meg azért, mert jól vadászik – válaszolták egymás szavába vágva kérdésünkre Luca és Krisztián, a győrsövényházi Tündérkastély Óvoda hatévesei. A lelkes madárfigyelő kisfiútól, Kolejanisz Adriántól pedig megtudtuk: azért kell őket meggyűrűzni, hogy a lábukra kerülő csip révén lássuk, merre repülnek. Minden év június közepén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai felkeresik a fehér gólyák fészkeit és az E.ON-nal közösen gólyagyűrűzésekre hívják az érdeklődőket. Pénteken többek között Győrsövényházon és Bezin a közeli óvoda apróságai simogathatták meg a madarakat, sőt, nevet is adtak nekik.

Gólyafiókákat gyűrűztek az elmúlt két napban a 85-ös út mentén, valamint a Tóköz és a Hanság 21 településének 31 fészkén. A madarak 90 százalékban villanyoszlopok tetejére rakják fészküket, ezért – mint Patócs Re- náta, az E.ON-csoport szóvivője lapunknak elmondta – kosaras gépjárművel a madarászt a fészekhez felemelik, aki a kisgólyákat lehozza a földre. Ott meggyűrűzik, majd visszahelyezik őket fészkükbe. Nyáron az áramcég észak-dunántúli szolgáltatási területén több mint 110 helyszínre vonul ki kocsijával. A vezetékek végig feszültség alatt állnak, vagyis nincs szükség áramszünetre.

Szeretjük, mert közel enged

– A gólyák hivatalosan magyarországi madarak, amelyek Afrikában telelnek. Van, amelyik egészen Dél-Afrikáig elrepül, akár 8–9 ezer kilométerre. A győrsövényházi pár március táján érkezett hozzánk, augusztus 20. környékén távozik. Nem tudjuk, hogy ugyanaz a két példány használja-e a fészket, hiszen nincs rajtuk gyűrű. Új jelenség, hogy egyre több a kajtármadár, amely nem költ, de keresi lehetséges társát. A gólyák száma évek óta stagnál; 1999 környékén volt egy visszaesés, azóta nagyjából száz párral kevesebb van. Az ok lehet a klímaváltozás, a száraz tavaszok, hiszen a vizes élőhelyeket kedvelik, vagy az, hogy messziről jönnek, az úton sok veszély leselkedik rájuk, Afrikában vadásszák őket. A megyében 180 fészekből 140 lakott, ezekben évente kétszázötven-háromszáz utód születik; mindenestül félezer gólya lehet a megyében. Szeretjük őket, talán azért, mert a legnagyobb testű madár, amely közel jön az emberhez – derült ki Győrig Előd, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei fehérgólya-koordinátorának szavaiból.

Peti, Vándor és Hópehely

Az ovisoknak Győrig Előd elmagyarázta, hogy a fiókák lábára egy nagyobb műanyag lapot is erősítenek, hogy később távcsővel figyelve azonosíthatók legyenek. Megtudtuk, hogy a felnőtt gólyákat lehetetlen meggyűrűzni, mert csípnek, rúgnak, életveszélyes a csőrük elé kerülni. A kicsik azonban lelapulnak a földre, tűrik a beavatkozást, közben a szülők tisztes távolból figyelnek. A győrsövényházi fiókák már 4–5 kilósak voltak, alig kevesebb súlyúak, mint a kifejlett példányok. A megyei rekord hat utód egy fészekben.

Simogatás előtt a gyermekek a hagyományoknak megfelelően nevet adtak az állatoknak. A győrsövényházi három kicsi a Peti, a Vándor és a Hópehely nevet kapta. A végén visszakerültek helyükre, majd pár perc múltán szüleik is a fészekre szálltak, így teljes lett a család.

Éberen figyelnek

A gyűrűzés következő állomásán, Bezin az MME kérésére Burányi Zoltánné figyeli a gólyákat. Megtudtuk tőle, hogy a településen két fészek van, a régebbi emberemlékezet óta, az újabb három éve lakott, utóbbiban egy hónapja kelt ki egy kicsi, a másikban jelenleg három fióka pihen. Bezin is simogathatták a helyi ovisok a madárkákat, amelyek olyan kedves neveket kaptak, mint Eperke vagy Foltos.