Kisalföld logö

2019. 05. 24. péntek - Eszter, Eliza Még több cikk.

A Rába Vagon és Gépgyár legendás gyártmányai I.

2012.06.27. 13:04:38

A győri székhelyű, 1896-ban megalakuló „Rába” története során rengeteg gépet, berendezést, vasúti kocsit, hídszerkezetet, haszonjárművet, fegyvert, kevésbé vagy jobban ismert, esetenként világhírű terméket gyártott több mint 115 éves fennállása óta. A következőkben, több részletben igyekszünk a gyár történetét, legendás termékeit röviden, a teljesség igénye nélkül bemutatni, ezáltal is emléket állítva az itt dolgozó kiváló tervezőknek, mérnököknek, szakembereknek, akik munkájukkal hozzájárultak, hogy az egykoron szebb napokat látott Rába, Magyarország egyik legnagyobb gépipari komplexumává nőhette ki magát.

A XIX:század második felének vasútfejlesztései miatt a szállítókapacitás növelése létszükségletté vált Magyarországon. Míg az 1880-as évek elejéig egyedül a Ganz gyártott vasúti kocsikat, 1898-ra öt új vagongyár épült hazánkban. Egyik közülük a győri Magyar Vagon-és Gépgyár, amely 1896-ban jött létre.

A gyár az első időszakban nevéhez híven elsősorban vasúti kocsikat gyártott és ennek volumenét sikerült olyannyira megnövelnie, hogy 1898-ban már 1200 főt foglalkoztatva napi 8-10 kocsi gördült ki az üzem kapuin. Megindul a villamoskocsik, bányamozdonyok, közúti járművek és villamos akkumulátorok gyártása. Külföldi piacokon is gyakran megjelentek RÁBA termékek: Németország, Olaszország, Egyiptom, Egyesült Államok, Hollandia szerepelt a megrendelők listáján, de a londoni földalatti vasút, Costa Rica, Dél-Afrika és a Kelet-Indiai Vasút is csatlakozott e vevőkörhöz. 1903-ban hivatalosan is beindult a közúti járműipari részleg, amely az egyik legdinamikusabb egysége lett a gyárnak, és alapját képezte a későbbi hadiipari komplexumnak. 1904-től megkezdődött Stolcz-rendszerű gőzmotoros teherautók gyártása, a következő évben pedig egy modernnek számító négykerék-meghajtású benzinmotoros konstrukciót mutattak be, melyet a Csonka János-féle postaautók követtek. 1913-ra licence-megállapodások sora jelezte nemzetközi kapcsolatok bővülését. Olasz, francia majd német gyártási jogok átvételével beindult a Praha motorkerékpár, a „V” típusú teherautó, a Grand és Alpha személyautó gyártása.

 

Az Alpha

Az Alpha "sport autó" 1913-ból, a kor egyik legmodernebb ilyen autója volt. A személyautógyártás sajnos a háború és az azt követő válság miatt leállt Győrött.

A háborús évek viszontagságai és a Trianont követő gazdasági válságból csak lassan emelkedett ki a Vagongyár.1926-tól az autóbuszgyártás és a tehergépjárművek gyártása emelkedett ki a gyár részlegei közül, az utóbbiból Magyarországon Győrben gyártották a legtöbbet, szám szerint 350-400 darabot. A gazdasági elszigeteltségből az olasz illetve a német kapcsolatok jelentettek némi kiutat, amely konkrét megrendelésekben és licence-szerződésekben realizálódtak (1928. AUSTRO-FIAT, 1923. és 1925. Krupp-teherautó-licence) A nagy gazdasági világválság idején (1929-1933) a Rába is jelentősen visszaesett, csupán az állami megrendelésekben bízhatott.

A rejtett haderőfejlesztés időszakában igyekeztek olyan termékeket gyártani, amelyek egy későbbi haditechnikai garnitúra alapját képezhették. Ennek megfelelően a katonai célokra is kiválóan alkalmas RÁBA Super (1635 db) és RÁBA Speciál (850 db) teherautók gyártása növekedni kezdett. 1937-ben az igények jobb kielégítése érdekében megkezdődött a MAN-licence diesel-motorok összeszerelése is.

Óriási változást hoz a RÁBA életében az 1935-ös év, amikor is a gyárat gazdasági és stratégiai okok miatt átvette a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az ezáltal létrejövő tőkeerősebb nehézipari komplexum és a hamarosan vásárlással hozzá csatlakozó „Ajax” Rt. a magyar hadiipari potenciál egyik fő elemévé vált

1938-ban a Győrben nyilvánosságra hozott fegyverkezési program és a bledi konferencia után nyílttá váló haderőfejlesztés megvalósításában igen nagy szerep hárult e vállalatra is, melynek komplexitását jelezte az állandóan bővülő üzemrészlegek sora is:

öntöde,csavar -és szerszámgépgyár, kovácsüzem, karosszériaüzem, általános géposztály, edény-préskovácsmű (sisakgyár),vagonosztály, acélmű (elektro-acélgyártás), kisvasút -és vagonosztály, repülőgépgyár, híd-, vasszerkezet -és darugyár, rezsiüzem (karbantartás, szerszámjavítás).

A katonai megrendelések száma ugrásszerűen megnőtt, a honvédség teherszállító jármű- és terepjáró gépkocsi igényeinek megoldására a Magyar Vagon -és Gépgyár is vállalkozott. A korábbi AUSTRO-FIAT -és RÁBA-Krupp-licence szerződések alapján többféle méretű és típusú tehergépkocsi további gyártására kaptak megbízást pld. RÁBA AFh 60db, RÁBA AFi 350 db,RÁBA Afa 125 db, 31 M RÁBA-Krupp 75 db, 32 M RÁBA-Krupp 15 db. A legsikeresebb „Botond” típusú terepjáró gépkocsiról (1400 db) a későbbiekben külön szeretnénk megemlékezni

Külön említést érdemel az 1936-tól működő repülőgépgyár, amely valójában csak a következő évtől kezdte meg rendszeres működését. Az AUSTRO-FIAT-tal történő korábbi megállapodás és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. jó olaszországi kapcsolatai révén lehetőség nyílt olasz harci gépek javítására és a FIAT Repülőgépgyár licence-einek átvételére (FIAT CR-30, CR-32, CR-42). A szerződés életbelépése után azonnal be is indult a repülőmotor-javító üzemrész, amely a modern technológiák és licence-ek átvételével megalapozta a modern repülőgépgyártás további győri lehetőségeit. A javítóműhely szerepe rendkívül fontos volt a magyarországi vadászrepülőgépek felújításában, javításában , melyet a műhely csúcsrajáratása után nagyrészt el tudott végezni, csökkentve ezáltal a külföldi partnerrel szemben mindig is fennálló kiszolgáltatottságot. Éppen ezen okok miatt még ebben az évben felmerült a repülőgépmotorok mellett maguknak a repülőgépeknek (repülősárkányoknak) javítási lehetősége is. A FIAT a RÁBÁ-nak engedte át a Magyarországra szállított és majdan szállítandó repülőgépek sárkányainak kizárólagos javítási jogát. A megállapodás kötelezte a RÁBÁ-t, hogy a javítások elvégzésére saját erőből önálló üzemet létesítsen. A FIAT valamennyi ehhez szükséges dokumentumot, rajzot, eszközt a RÁBA rendelkezésére bocsátott, s intézkedett a szakemberek, mérnökök olaszországi képzési lehetőségeiről.

Az 1938-39-re elavulttá váló CR-32-es vadászrepülőgépek cseréje aktuálissá vált. A magyar kormány és a légierő a legmodernebb német gépek beszerzését tervezte ugyan, de a németek rugalmatlansága miatt az 1938-as repülőgép-beszerzési tárgyalások újabb olasz gyártmányú gép, a FIAT CR-42-es megvásárlását vetítették elő. Ez a típus bár jobb volt mint elődei, csak átmeneti megoldást jelenthetett a légierő súlyos technikai és beszerzési gondjaira.

A CR-42-es licencét természetesen a RÁBA kapta meg, mivel a javítóműhelyek révén csak ő rendelkezett Magyarországon megfelelő technológiai háttérrel és képzett szakembergárdával.

Az öt évre kötött licence-szerződés a motor, légcsavar, műszerek, kellékek és fegyverzet kivételével a CR-42 -es kizárólagos magyarországi gyártási jogát adta át, de ígéretet tett ezen alkatrészek rugalmas és gyors szállítására.

1941-42 harci eseményei és a légierő újabb modernizációs kísérletei következtében a FIAT vadászgépek folyamatosan kikerültek a csapatszolgálatból, s már csak kiképzőfeladatokat láttak el. Helyüket a szintén olasz vásárlásból származó, majd Magyarországon is gyártott Reggiane Re-2000 Falco, magyar licence-gyártmányként „Héja” vadászgépek, illetve az 1941-es megállapodás nyomán 1943-44-től a németektől kapott Messerschmitt Bf-109-es és Me-210-es repülőgépek vették át, melyekről szintén későbbi írásunkban emlékezünk meg.

Az 1937-ben működésbe lépő motor -és repülősárkány javító műhelyek még ebben az évben maximális kapacitással kezdték meg e tevékenységüket, és a repülőgépgyár megbízást kapott a teljesen magyar tervezésű WM-21 Sólyom közelfelderítő-repülőgép gyártására, melyet 1938-tól a MÁVAG és Weiss Manfred Művek-kel közösen a RÁBA is előállított (a háború végéig összesen 46 db készült el).

A háború kirobbanásakor stratégiai okokból a Vagongyárat a kormány döntése kiemelt fontosságú hadiüzemmé nyilvánította. A hadi megrendelések bővülését jelzi, hogy az 1939-40-es évben ezek az összmegrendelések 50%-át tették ki. A magyarországi nagy gépgyárak (Weiss Manfred, MÁVAG, Ganz és a Győri Vagon -és Gépgyár) kooperációja a háborús években tovább mélyült. Ennek értelmében a győri gyár részt vett a harckocsi-programban is, melynek keretében 1940-ben 70 darab, 1941-ben pedig 74 darab Turán közepes -és nehéz harckocsi készült el.

1943-44-ben a Magyar Honvédség égető tehergépkocsi-hiányának leküzdésére a RÁBA saját fejlesztésű, új katonai tehergépjárművet fejlesztett ki, melyet a korábbi sikeres Botond, RÁBA AFi és RÁBA Super elemeiből építettek össze, RÁBA-Maros néven (350 db).

A győri Magyar Vagon -és Gépgyár a háborús konjuktúra idején valóban növelni tudta termelését, a munkáslétszám is folyamatosan növekedett. Az 1944-től rendszeressé váló bombatámadások azonban megpecsételték a gyár további sorsát, az üzemek az év során fokozatosan leálltak és 1944-45 telétől a kitelepítés megkezdésekor lényegében befejezte működését.

Nagy Róbert